Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-06 / 18. szám

gyatott azon intéssel: „igyekezzék magát az idöhez alkalmazni és Isten szavának valódi igazságát megérteni!" Miután azonban egy év letelése után épen semmit sem változtatott magán Wiirzburgba vonult, hol számára papi járadék lön ajánlva. Egyedül Káufflin maradt meg állomásán. A hébernyelv tanára, Y 1 i n Wilhelm nevii szerzetes állomását önként odahagyva zárdába tért vissza. Sok tanár és tanuló ment át Freiburgba, honnan Zasius igy ir: „Egyetemünk rendkívül szaporodik; Tübingából naponta jönek a tanítók és tanulók, kik a Luther-féle szakadást, melyet oda bevinni megkezdettek, megveték. Nagy gondot adott most az elbocsátott s önként elment tanárok helyeit, az ujabb irányhoz és rendszerhez mérve, célszerüleg betölteni. Egyetlenegy theol. tanár volt csak, a fél katholikus Káufflin Grynaus visszatarthatlanul ragaszkodott ahoz, hogy Baselbe visszatérni akar. Melléje egy másik baseli tanárt hívtak meg, Phrygio Pált, ki csakugyan el is jött s az első tanári helyet elfoglalta. Jó exegeta volt; a Zwingli értelme felé hajolt. Hatása és munkássága azonban Tübingában egészben véve csekélynek mondható. Pár év elteltével meghalt. Miután V e i s Ditrich, Luther és Melanchton közvetlen tanitványa, a meghívást nem fogadta el; a zürichi B u 11 i n g e r és B i b 1 i a n d e r tagadó választ adott és a hires P e 11 i k á n sem ígérkezett, meg kellett elégedni a különben obscurus Z i gl e r Jánossal. — Látható, a fennebbiekböl, hogy a theologia mily nyomorult helyzetben vesződött. A Baselből kölcsönzött Grynaus, látva s érezve a lutheránusoknak ellene naponta növekvő bizalmatlanságát kihirdette, hogy a katechismusból vasárnapi előadásokat fog tartani, a mint azt az egyetemi uj rendszer kívánja, hogy ezekből, az egyetemhez tartozók, a megújított hitcikkek felöl tudományos ismeretet szerezhessenek; de hallgatókra nem talált, főleg azért is, mert az Úrvacsora felöli nézetét nem osztották s nem is hitték. A dolog odajutott, miszerint Grynausnak tartania kellett attól, hogy legközelebbi alkalommal elbocsátják. Ezt megelőzni akarván, hat hónapra engedélyt kért a Baselbe mehetésre s elhatározta, hogy többé vissza sem tér Tübingába, mig az év, melyre magát kötelezte, le nem telik. Hiában ostromolta öt a most már egyedül maradt Blaser a visszatérésre; Grynaus, a mint látszik, alkalmatlan és sok nyugtalanságot és kellemetlenséget okozó helyzetéből szabadulni akarván, az unszolásoknak nem engedett. Blaser kényes helyzetbe jutott. Az egyetem reformálása egészen rá maradt, holott, azonkívül, hogy Zwinglianus volt még azon előítélettel is küzdenie kellett, hogy voltaképen nem tartozott az egyetemi tanárikarhoz. (Elvből nem tett doctoratust soha!) A jelesebb tanárok Camerarius, Sichard, Fuclis, (az első philolog, a második jogász, a harmadik orvos) mint heves lutheránusok, pártot képeztek vele szemben. A pártoskodás végre cselszövényt, ármánykodást s egymás ellen nyilvánuló gyanusitgatásokat szült, mi a végén is az egyetemet hozta rosz hirbe. Bucer igy ir Blaserhez: „de academia ferunt pessima." E körülmény a viszonyok újjáalakítását, a személyek megváltoztatását tette mulhatlanul szükségessé, de valóban nem tudták kit és honnan kaphassanak most. A zavar felette kívánatossá tette Melanchton megjelenését, ki csakugyan 1536 év Őszén Tübingába jött látogatás végett. A herceg s maga Blaser is siettek tőle tanácsot kérni. Az utóbbi több izben meglátogatta Melanchtont. Melanchton sok megtörtént dolgot rosszalni látszott, mert ugyanis, néhány hónap múlva igy ir Camerariushoz, ki meghitt barátja volt: „Az egyetem ügye, ízetlen tanácsolások következtében kitért a kerékvágásból." Hogy azonban ö mit roszalt, az nem tudható. Egy alkalmas főre volt szüksége a fakultásnak; s e fontos változtatás sürgős elintézésre várt. Melanchton ismételve ajánlotta B r e n z Jánost, egy valódi lutheránust, ki a reformatio folyama alatt egyike volt a legügyesebb hősöknek a theologia terén s kit örömest méregettek össze Lutherrel is. De a herceg, a zwinglianusokért, nem örömest hívta volna meg Brenzet s épen ezért, a Schmalkaldban történt személyes találkozás — alkalmával (1537) még egyszer Melanchtont kisértette meg rábírni, hogy Tübingába jöjjön s csak miután ez határozottan visszautasító választ adott, küldötte el Brenznek a meghívást, ki ekker reichstadti prédikátor volt. Brenz elfogadta ugyan a meghívást, de ö is, mint Grynaus, egészen nem bizva a tübingai viszonyokban csak egy évre Ígérkezett, mit azonban egészen nem tartott ki. Melanchton biztatta, hogy a meghívást azonnal fogadja el, de egyszersmind arra is figyelmeztette, hogy a munkához ulissesi okossággal kell fognia, sokat kell tűrnie, sokat észrevétlenné tennie s mindenekfelett arra vigyáznia, hogy gyűlölség és ármánykodás ki ne törjön. Hogy a luther-párt kellő erőre kapjon meghivattak még G r e m p , ki különben jurista volt, és az ó-testamentom kedveért a wittembergai Forster János. Gremp nagy tudornányu férfi volt kitűnő hírben állott az azon időben felkapott theologiai kérdések iránti érdekeltségeért. Ezt mutatja jelenleg is meglevő könyvtára, melyben a reformatio folyamára vonatkozó számos theol. iratok vannak összegyűjtve és a tu"lajdonos által oldal jegyzetekkel ellátva. 1537-ben Stuttgartban született s 1581-ben Strassburgban halt meg. Gyermeke nem maradván javait s jelentékeny könyvtárát a tübingai egyetemnek hagyományozta. A theologusok előtt nagy tekintélyben állott. Mint tanitó főleg elöadásbani tisztaság s a forrásokra való gondos utalásban tünt ki. Forster a zsidónyelvben bírt jártassággal s egyike volt azoknak, kik a lutheri biblia fordításban segédkeztek. Brenz nagy óvatossággal s ernyedhetlen buzgalommal kezdte meg reformátori tevékenységét Camerar, Fuchs és Gremp által segittetve. A zwinglianusok elnyomattak- H i 1-t e b r a n d , Blarez egyik párthíve igy ir ernehez : „azt hiszik, hogy befolyásodnak vége, hogy a herceg gondolkozásmódját, érzelmét megváltoztatta s hogy te és a tieid visszalépésre gondolnak." Legkivált Fuchs s ennek erőszakoskodásai ellen fakad keserű panaszra. Mondja felöle: „ille importunus, ultra vires et suam professionem sapiens medicus in rectorem creatus est." Hogy Brenz és általában a lutheránus párt befolyása túl tett Blarezen, kitűnt csakhamar az akadémiai méltóságok osztogatása kérdésében. A katholikusnak maradt kancellár távolléte a tudorrá neveztetés űt-