Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-06 / 18. szám

uj elemeivel. Ez általános jelleme Németországon ez időszak tudományos állásának. Ily körülmények közt várni sem lehetett, hogy a tudományos élet, a tübingai egyetemen, ennek első éveiben virágos szinben tűnjék fel. Magától a theologiától sem várhatni többet annyival is inkább, mert egyelőre még az sem történhetett meg, hogy a felállított tanszékek jelentékeny egyéniségekkel töltessenek be. Legelső theol. tanárok voltak B i e 1 Gábor, utolsó képviselője s védője a már haldokolni kezdett scholasticismusnak. Nagy befolyást gyakorolt az egyetem ügyeinek rendezésére. Melette találjuk S u m m e nh a r d Konrádot, P1 a n t o c h Mártont ki mint egyházi szónok tünt ki, — Steinbachot és Leinpp Jakabot. E két utóbbi Biel tanítványa s mind kettő makacs scholasticus volt. A theologiai tanfolyamot évre volt megállapítva a tantárgyak következő beosztásával: az első tanárnak olvasnia kellett a Pentateuchust, Pál apostol leveleit és Lombárd Péter „Sententiarum"-ából egy könyvet; a másodikuak Máté és János evangyéliomát, a zsoltárok és Job könyvét s szinte Lombard „Sententiarum"-ából egy könyvet; a harmadiknak Ezsaiást, Jeremiást, Dánielt, Márk és Lukács evangyéliomát, az apostoli cselekedetekről irott könyvét s ugyancsak a sententiarumból egy könyvet; a negyediknek a kisebb prófétákat, a zsidókhoz irott levelet és egy könyvet a sententiarumból. E fennebbi sorokból kitűnik, hogy milyen állapotban volt a theologia kezdetben a tübingai egyetemen. Ugyanez állapotban találta a r e f o r ma t i o is. Mint mindenik, ugy a tübingai egyetem életében is fontos korszakot alkot a reformatio története, vagyis ennek az egyetemen való átvitele. Az egyetem reformálását Ulrich herceg kezdette meg 1535-ben. Fontos és nehéz feladat volt ez, annyival is inkább, mert Tübingában, ez időig, a megújított tanféle még épen semmi közeledés sem történt. A theologusok, kikkel ez időben a tanszékek betöltve valának, mint B r u n Péter, Müller Gallus, KáuTfelin Balthasár, Ambruster János s a kevéssel azelőtt elhalt scholastikus Lempp, ki az elavult tannak heves védője volt s hallgatóinak a transsubstantiatiot a táblán mutogatta, még kevésbé voltak szellemileg odaemelkedve, hogy a megújított tan iránt bennök érdekeltség támadhatott volna. Jól lehet, e fennebb emiitett tettek s általában az egyetem tanárai között ki sem volt, ki a a régi egyház s annak tanja érdekében küzdtérre lépett volna és a reformatio átvitelének ellene szegülendett; de csakugyan olyan sem, ki a hercegnek e terhes és felette sok nehézséggel összekapcsolt munkában segédkezet nyújthasson. Midőn Ulrich a reformatio keresztülvitelét megkezdette és az egyetemi urak átlátták, hogy a herceg erélyes és határozott fellépése következtében vagy az egyetemi uj rendhez alkalmazkodni, vagy állomásukat elhagyni kénytelenek, azon óhajtásukat fejezték ki, hogy rendeljen el a herceg egy uyilvános vitát s erre nézve Melanchtont jelölték ki, mint olyat, ki nem heves, bosszús és haragos, hanem szelidlelkü, szeréuy és barátságos s ki által leginkább óhajtanák kétségeiket eloszlattatni. Magának a hercegnek is tetszeni látszott a tanügyet valamely elismert tekintélyű egyéniség által rendeztetni; Melanchtonra azonban, ki ekkor Wittembergában volt, nem gondolt, miután a wittembergiak iránt semmi rokonszenvet nem érzett magában. Már korábban Ossiander Andrásnak, a nürnbergi prédikátornak, — ki a megigazulás tana felett folytatott vitázása által nevét ismertté tette — szánt az egyetemen egy préposti állomást; Osiander azonban, személyes megismerkedés után tetszését nem nyervén meg, egyik baseli theologust Grynaust (Grynaus 1493-ban született. A régi nyelveket előbb a phorzheimi iskolában, később Bécsben és Budán tanulmányozta. 1524-ben Wittembergába hivatott görög nyelv tanárául; később Bécsbe, hol aztán át is lépett a theol. facultasba. A philologiában, főként, mint szaktudós tünt ki. Nemcsak theologiát, hanem medicinát és jogtudományt is tanult) hivta meg, hogy B1 a r e r r e 1 együttesen a tübingai egyház és egyetem reformálását keresztül vigye. Ez utóbbi által kifejezett óhajtásra, most már megkísértette a herceg Melanchtont is idevonni állandó állomást ajánlván számára. Melanchton kivált egészségi szempontból örömest odahagyta volna Wittembergát, de engednie kellett a választófejedelem akaratának, ki öt szándékáról lebeszélni törekedett, felhozván, hogy Wittembergában nélkülözhetetlen, miután a távol tartománybeli tanulók jelesen érette jönek az egyetemre; minek következtében az egyetem reformatiója Blarerre és Grynausra nézett s kettőjükre maradt. Grynaus Tübingában állandó állomást nem fogadott el, hanem megtartotta baseli helyét, honnan csak egy évre kért elbocsáttatást. A tübingai egyetemtől csupán szállást és élelmezést fogadott el. Ugy látszik tartott attól, hogy Tübingában végleges megállapodottságra vergődhetni nem fog s ezért szükségesnek látta a visszatérhetés útját maga után nyitva tartani. Grynaust kortársai felette magasztalják s valójában sokoldalú míveltséggel biró egyénnek is tűnik fel, de arra, hogy egy egyetemet reformáljon, a tanároknak inponáljon, űj intézményeket létesítsen, hivatva nem volt. Neve az egyetemen döntő befolyással nem birt s ezenfelül, mint Blarer ellen, azon gyanú támadt ellene is, hogy Zwingli felé szít. — Legelső, mit a két reformátor tett egy, az egyetemet érdeklő, javaslatterv készítése és előterjesztése volt, mely főleg az eddigi rendszer és tanmód ellen intézettnek lenni látszott. A tanárok ennek ellenszegültek s a régi tanrendszerből, a lehetségig mindent megtartani igyekeztek. írásban és szóval a herceghez fordultak, azonban győznie kellett az újnak! A régi nyelvek jogukba helyeztettek; a scholasticismus kitiltatván — a helyett világos, tiszta bölcsészet ajánltatott, s határozattá lön, hogy jövőben csak olyan tanitók fognak alkalmazást nyerni, kikben a valódi evangyéliomi tan gyökeret vert, a kik pedig az ellen leendenek elbocsáttatnak. E határozat következtében Brun, Müller és Ambruster az előadásaikban fel lőnek függesztve. Az első 8 forint élelmezési pénzt s a tanácsban széket kapott, de ismételt követelés folytán hivatalos állását oda kellett hagynia; Müller Gallus nyomtalanul eltűnt Zeller állítja, hogy 1832-ben mint rector halt volna meg. Ambruster, ki épen rector volt hivatalában mégha-