Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-06 / 18. szám

lemü theologusok közé, de most ily cimü iratában: Qu' est ce qu'un Christianisme sansDogmes et sans miracles, ou étnde critiqne des doctrines d'une théologie prétendue nouvelle (Paris 1862)" valódi vészkiáltást intézett a protestáns világhoz, és ebben az uj iskola tagjait valódi tévtanitókként s a keresztyénségtől elpártoltakként tüntette fel. Várni lehetett, hogy a kedélyek ezen hangulata az évenként összejövő' szabad lelkészi tanácskozásokban — pastoral-conferentiákban — nyilatkozni fog. A Párisban 1864-ben összejött conferentia tagjainak többsége a szabad vallási oktatás ellen nyilatkozott, és kijelenté, hogy Istennek természetfeletti működése, a sz.irás ihletetsége, Krisztus öröktől fogva való istensége, a keresztyénség alapigazságaiként szükségképen megtartandók. Ellenben a nismesi lelkészi conferentia egy az öszszes protestáns egyházhoz intézett manifestumot bocsátott ki, melyben a vallási oktatás szabadságának védelmére kelt, és minden theologiai iránynak kölcsönös türelmet ajánlott. Az 1865-ki párisi conferentia Krisztus feltámadásának kérdését tűzte ki a discussio tárgyává. Az összegyűltek többsége oda nyilatkozott, hogy az Úr feltámadása képezi az egész keresztyénség alapját, és az, a keresztyén egyház fenállhatásának egyik nélkülözhetlen feltétele, — mely nyilatkozat tartalmát azonban egy jelentékeny kisebbség kétségbe vonta. A mondottakból elég világosan kitűnik, hogy a francia protestáns egyház, s főként a reformált, melyben e mozgalom eddigelé különösebben mutatkozott, ez idő szerint valódi krisis állapotában van. Az uj theologiai iskolának, — miként több körülmény tanusitja jelentékeny pártja van, különösen az ország déli és keleti részeiben; az orthodoxia fő hazája pedig Páris s az ország északi és nyugoti tartományai. Számos kitűnő tagot számlál ugyan az utóbbi párt is, de a szellem, s tudományosság, az irodalmi termékenység nagyobb része tagadhatlanul az uj theologiai iskola mellett harcol. Hogy ezen pártok közötti harcok folyvást a legnagyobb élénkséggel folynak, mondanunk is felesleges, többek közt az uj iskola hívei feszitett erővel működnek, hogy előforduló választások alkalmával a párisi consistoriumban is diadalra emelkedjenek, melyhez lehet is nem épen alaptalan reményük, miután a mult alkalmakkal is már közel állottak a győzelemhez. Ezen uj iskola tanaira nézve megjegyzendő, hogy azok a világ előtt egészen a legközelebbi időkig nagy részt ismeretlenek voltak, s nehéz is volt azokat ez ideig ismertetni,miután ezen iskola főként negatív irányban működött, az ős hagyományos hit lerombolásával foglalkozott, s az általa vallott tanokat egészen tisztán soha nem mondotta ki. Sok nehézséggel jár ugyan most is a célzott tanok előterjesztése, részint mivel azok teljesen kifejtve alig vannak, részint s főként mivel ezen iskola theologusai a tanokra vonatkozólag egymástól sokban eltérnek. Azonban a legközelebbi években jelent meg ezen iskola több kitűnő tagjától néhány olyan munka, melyeknek főcéljuk épen az volt, hogy szerzőiknek keresztyén meggyőződéséről számot adjanak. Ilyenek p. o. az ifjabb Coquerel tői: „Profession de foi chretienne 1864.;" R e v i 11 e-től: „Manuel d1

instruction religieuse 1863.;" Bost-tól: „Le protestantisme libéral." Paris 1865.," — mely munkák ezen iskola tanainak felmutatásában méltán vezérfonalul szolgálhatnak, s alkalmasak arra, hogy ha tán nem fejezik is ki ez iskola minden tagjának meggyőződését minden egyes pontra nézve, de megismertessenek bennünket általánosságban azon iskolának gondolkodásmódjával, törekvésével, s néhány kitűnő tagjának véleményeivel. E munkák alapján a mondott iskola theologiai nézeteit egy más alkalommal talán majd közlendjük. F. A THEOLOGIA A TÜBINGAI EGYETEMEN. A tübingai egyetem 1477 alapíttatott Eberhardt gróf által. Alapulása, tekintve a tudományos élet fejlődését, kedvezőtlen időre épen nem esett, a mennyiben a classica liteliteraturával való megismerkedés következtében a humanisticus irány ekkor tűnt fel s Németország többi helyein körök alakultak, melyek ez ujabb irányt hévvel karolták fel s nagy buzgalommal ápolták. Mind e mellett az egyetemeket, egyelőre még sem hathatta át az ujabb irány. Régi uralmát még mindenik egyetemen keményen tartotta a — részint dogmákra, részint Aristoteles tanjára támaszkodó — scholasticismus s nyűgeiből csak későre szabadulhatott ki a tudomány teremtő szelleme. Általában a tudomány még mindig csak unalmas, egy liuron pengő ismétlésekre és logikai formákba burkolt sophistikai játékra volt szorítva. A tudás positív tartalma egy felöl magába zárkozott, másfelől rendkívül nyomorult állapotban sinlődött. Egyedül a jogtudomány terén mutatkozott némi mozgalom, mit a római jog táplált