Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-29 / 17. szám

azon az ország- természeti képe mellett polgári állapota raj­zát is. / A magyar korona tartományai faliabrosza készítésekor, bármily mélyen meg valánk győződve a fennebb kifejtett kettős feladat különválasztása célszerűségéről; mégis ez utóbbi nézetből kelle kiindulnunk. De a mily mértékben tér­tünk el a tanitás terén uralkodó helyesebb nézettől, azon arányban nehezedett reánk ama feladat lehető helyes meg­oldása : mely szerint az ország földje természeti minemü­ségét kellő villágosságban is kivált az iskola padjain ülő növendékek előtt, bizonyos távolságról is, tisztán tüntet­hessük elő. Ugyanis, ha e ketlősképet csakugyan egy la­pon kívántuk elötüntetni, világos, hogy e lapot a he­gyek, folyók nevein felül, a nevezetesebb helységek és városok neveivel majdnem tele kellett írnunk; sőt, hogy a legegyügyübb tanitó lehető kívánsága is ki legyen elé­gítve , hozzájárult ezekhez az is, hogy a magyar ke­rületek, a székely és szászszékek nevein felül a társaságok neveit is fel kellett jegyeznünk. Nehezítette feladatunk meg­oldását a távolról olvashatás lehetővé tételéből eredő azon szükségesség is, hogy a neveket aránylag igen nagy betűk­kel kellett előterjeszteni; mind oly körülmények, melyek az ország természeti képe tisztaságát nagyobb-nagyobb mér­tékben zavarják. A földabrosz ilyen szerkezete miatt, a vizek hálózatát, hogy az a nevek beírása miatt háttérbe ne szoruljon, szük­ségkép durva vonásokkal kellett rajzolni s azoknak földrajzi helyzete pontos előadása helyett meg kellett elégednünk irá­nyuk főbb vonalai előtüntetésével. Hogy azonban a földab­rosznak az aránylag sok s nagy mértékű becsük által zavart áttekinthetősége lehetőleg egyengetve legyen és külcsinja is tűrhetővé váljék; igyekeztünk a színnyomat előnyös al­kalmazásával, a külömböző felületek színezését egy alap­színbe vonni össze. Ezen eljárás ugyan a betűk vonásai éles­ségét gyengítette, de az áttekinthetést világosabbá alakította s egyszersmind azon jó szolgálatot is tette, hogy a hegyek rajzát, melyeket a nevek beírása miatt nem lehetett eléggé sötét vonásokkal előterjeszteni, a magaslatok kitüntetése ál­tal tökéletesítette. A föld felületének, az árnyékvonásokkal külömben is bajosan előterjeszthető felemelkedéseit és mélyedéseit, oly magaslati általános fokozatokban kellett kifejezni, melyek a föld felülete domborodásai főbb vonalai hasonlósága kimuta­tására és az ország természeti képének nagyobb körvona­lokban való elötüntetésére alkalmasok. Igy leheteti aztán eszközölni, hogy a kép szinalapjánál fogva a faliabrosz az emelkedés és mélyedés fokozatait mutató földabrosszá vál­hatott, melyen a világosabb szin az al- a homályosabb ellen­ben a felföldet, a szinek árnyfokozatai pedig e kétféle emel­kedés közötti átmeneteket jelölik. Faliabroszunkon tehát a zöldszin, hazánk földének a tenger szine felett 1000 bécsi láb magasságban álló alvidé­keit jelenti, ugy azonban, hogy a világosabb zöld színnel a dunatiszai 500 bécsi láb általános magassági határa, a fejé­res-zölddel pedig az 500 b. lábtól az lOOO'-ig emelkedő al­sóbb dombos vidék s a folyók a magasság e fokozatába estf völgyei vannak kifejezve. A világos barnaszin az 1000 b. lábtól a 2000 b. lábig emelkedő vidékeket tünteti elő, melyek magokban foglalják a hegyláncok alsóbb tájait s azok közé eső morva folyó vi­déki központi kárpátalji, erdélyi, tót-horvátországi hullámos félföldeket. A sötét barnaszin a 2000 b. láb magasságtól a 4000 b. láb magasságig nyomult közép és erdős hegyeinket mu­tatja. A 4000 b. lábon felül eső magasságok szinezetlenül, és igy ott, hol e szint a hegyek árnyékvonásai nem zavar­ják, fejéren vannak hagyva, s ezek'a 4000 b. láb magassá­gon felülnyuló magas hegyeink. Meredekség nélküle egymásba lejtősen átmenő emel­kedéseknél a földszin emelkedése fokait szigorúan nem kü­löníthettük el. Munkánk magassági adatait a geologiai társulatok, a cs. kir. táborkari háromszög, — a vasúti lejtmérések és a magánosak által gyűjtött észleletekböl vettük. — A mennyi­ben ezen észleletek a duna-tiszai sík, a dunántúli alsóbb s a morvafolyói vidék felsőbb dombos (hullámos) és a Kárpát vidékeire nézve pontosak, e vidékeket mi is pontosan ter­jesztettük elő, mig az erdélyi magaslatok déli és keleti lej­tőit, a török határok felemelkedési viszonyait, a hiányos adatok miatt, csak hozzávetőleg adhattuk. Hogy képünket a sokféle színnel nagyon el ne tar­kítsuk, azonban az ország felosztásait mégis lehetőleg elö­tüntessük; igyekeztünk e célra kevésféle szint használni, e tekintetben csupán Erdély szövevényesebb felosztása miatt kellett kivételt tennünk. Ha ennélfogva a térkép ezen ré­sze, vagy egyéb részeiben is nem üthetett egészen jól ki, azt nem a jó akarat hiányában, hanem a fenn kifejezett ket­tős cél egyesítése által elégördült akadályokban kell ke­resni. Azonban bármily tökéletes legyen is valamely fali­abrosz, a tanitás sikeresitésére nézve amellett egy kisebb kézi földabrosz egyéb okok mellőzésével már csak azért sem válik feleslegessé, mivel, a mit a tanuló, az ülőhelyétől tá­volabb eső faliabroszról csak általános vonalokban vehet fel, azt az előtte fekvő kisebb kézi abroszról a részletekig átláthatja és hogy az iskolában látottakat odahaza szem­léletileg ismételheti. De hogy az ily kézi f.abrosz a kitű­zött célnak tökéletesen megfelelhessen, szükséges hogy az ily kisebb térkép a faliabroszszal minden részleteiben: tehát tartalmában, jegyeiben és színezetében tökéletesen meg­egyezzék. E cél elérhetése tekintetéből elhatároztuk, hogy a magyar korona tartományai faliabroszához, Magyarország kéziabroszát is el fogjuk készíteni. Ez a faliabrosznál há­romszorta lesz kisebb, és azzal mindenben meg fog egyezni; igy hisszük, hogy hazánk földrajza tanithatására a lehető jó segédeszközöket szolgáltattuk. Gönczy Pál.

Next

/
Thumbnails
Contents