Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-29 / 17. szám

KECSKEMÉT, apr. 17. 1866. Mint örvendetes és követésre méltó jelenséget sietek közzétenni, hogy a kecskeméti ref. néptanítók nyűg- és gyámintézete, mit önként s önerejükből kezdettek meg, — e hóban megalakult. És midőn e nemes célú intézet létrejövésénél, egyfelől lelkes egyháztanácsunk s különösen annak köztiszteletben álló elnökének nt. Fördös Lajos urnák méltán mondhatunk köszönetet, azon meleg részvétért melylyel ez ügyet fogadta és felkarolta : ugy más oldalról örökérdem ez a jelenben élő s alakító tanítói karnak, hogy mig egyrészről Özvegyeiről árváiról s munkatehetetlen tiszttársairól saját szigorúan kiszámított fizetéséből félre rakott fillérek által igy kiván gondoskodni, a jövő nemzedéknek egy oly alapot kezd meg, mely bár most igénytelen parányiság mint mustármag, de idővel Isten segedelme s a jóakarók pártfogolása által olylyá nőheti ki magát, hogy képes leend jelentékeny segélyt nyújtani s megédesiteni az eddig oly keserű özvegyi kenyeret! Gyámintézetünknek 10 tagja van, kik évenkint 10 forintot fizetnek. Ez tehát 100 frt évi bevételt biztosit. Ezenkívül célban van egy mód, mely által oly forrást nyithatunk meg, miből évenkint jelentékeny összeget nyerhetünk meg gyámintézeti pénztárunknak — mihez csupán a nt. egyháztanács jóváhagyása szükségeltetik. Gyámintézetünk megalakulásától számítandó három éven belől nem nyugdíjaz. Azontúl a nyugdíj 30 frt mint minimum. Nyugdíjazásra bármiféle esetekben, csak az évenkint befolyó részvények és kamatok összegének %-e fordítható, más %-e folyvást a tökéhez csatoltatván. Azon esetben, ha az intézet első éveiben azon nemkedvezö helyzetbe jutna, hogy hamar egymásután több díjazandója lenne: akkor a díjazandók, a pénzerő növekedtéig tartoznak a % kiosztható rész fejenkint rájuk eső osztalékával — habár az 30 frtnál kevesebb volna is — megelégedni. A gyámintézet minden ügyeit a részvényes tanitó tagok kezelik. Jelenben az ügy kezelésre megválasztattak: elnök Böszörményi Mihály; pénztárnok Bátky Károly; ellenőr s jegyző Molnár Imre; választmányi tagok Kálniczky János és Lenkei Sándor urak. Adja az ég áldását e nemes intézményre, hogy lehessen az egy soha ki nem apadható forrás, melyből jóltevö segély buzogjon azok számára, kik nyugalomra és jutalomra méltók! B. K. ELŐLEGES ÉRTESÍTÉS A MAGYAR KORONA TARTOMÁNYAI FALIABROSZÁRÓL. Pár hónappal ezelőtt értesítettem a t. közönséget az iránt, hogy a magyarországi ev. reform, egyházkerületek egyetemes tanügyi bizottmánya megrendeléséből készítendő Magyar korona tartományai faliabrosza nem sokára meg fog jelenni. — Most már egész bizonyossággal írhatom, hogy a szóban forgó faliabrosz f. évi május hóban kikerül a sajtó alól s vászonra ragasztva legfelebb junius havában meg is érkezik. A faliabrosz előleges ismertetéseül szükségesnek tartom a térkép tervezésénél előttünk tartott szempontokat, vagyis a térkép magyarázatára szolgáló jegyzeteket, köztudomásra jnttatni. Hogy valamely ország vagy tartomány földjét ábrázoló térképet a beleirott nevek és határvonalok el ne homályosítsák, és hogy annak domborodása vagy mélyedése bizonyos távolból kellő világosságban elötüntethetö legyen : a róla készített abroszról a hegyek vizek és helyek neveit vagy egyszerűen elhagyják, vagy azok kezdőbetűit szokták kiírni. Ez esetben a földabroszon az ország vagy tartománynak természeti térképe levén előadva, annak polgári állapotát (felosztásai, megyéi, városai stb. neveit) egészen más térképen kell előadni, vagyis, az ország vagy tartományról két külön földabroszt kell készíteni Az országok vagy tartományok olynemü térképét, melyen azoknak csak természeti állapota (legfellebb a helyek nevei kezdőbetűi belejegyzésével) van elötüntetve, néma földabrosznak nevezik, a néma abroszok az országok földje felületét, ha tisztán vannak kidolgozva, mindenkor a legvilágosabban és helyes képben tüntetik elö, és a tanuló felfogása, emlékezete sokoldalú gyakorlására megbecsülhetetlen elönynyel bírnak, jóllehet a polgári földrajz tanulását korlátozzák. Innen van hogy e kérdés felett: „vájjon a földrajzot nevekkel beirott s egyszersmind az ország felületét s vizeit ábrázoló egyes, vagy csak az ország felületét, hegyeit és vizeit külön, és polgári állapotát is külön előterjesztő kettős abroszról tanítsák" — a vélemények megoszolnak. — Azonban mind ezek mellett is a földrajztanitók nagy többsége a tárgy különválasztása mellett nyilatkozik. Ha e tantárgy jóravaló tanitó kezében van „jobb is mindenkor, ha az ország természeti és polgári állapotát külön-külön földabroszon mutathatjuk fel a növendékeknek, melyek egyikén a tanuló a föld felemelkedéseit: hegyeit, dombjait és mélyedéseit: a völgyeket és lapályokat, a patakok és folyók futásait és igy az ország természeti képét zavartalanul láthatja; másikán pedig az ország polgári állapotát: határait, felosztását, helységeit a hegyekkel és vizekkel együtt szemlélheti. Ha a tanításnál mindenkor megtartjuk azt a rendet, hogy a tanuló előbb az ország természeti minőségéről szerezzen hü Jképet s miután ezzel bír, csak azután mutatjuk neki az ország polgári állapotáról készített térképet s végre a két külömböző földabrosz egymás mellé állításával gyakoroljuk s egyesítjük egészszé a két irányban nyert ismeretet, akkor tanításunk sikeréről legjobban biztosítjuk magunkat. Egészen más szempontból kell a tanításra szánt földabrosz készítésénél kiindulnunk, mihelyt tudjuk, hogy taneszközünk nagyrészt olyan tanitók kezén fog forogni, kik a földrajztanításban nemcsak nem mesterek, hanem leglöbb esetben magában a tantárgyban is kevéssé vagy épen nem jártasok. Ez esetben a földabrosz készítő arra van utalva, hogy a tanítási helyesebb nézet fentartása mellett a tantárgy kettős feladatát egy lapon lehetőleg egyesítse, kifejezvén