Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-22 / 16. szám

ÉSZREVÉTELEK KIRÁLY PÁL „NÉHÁNY SZÓ A REF. SEGÉDLELKÉSZEK ÉRDEKÉBEN" CIMÜ CIKKÉRE. A „káplánokat segélyző egylet" alakításának tervét vagy inkább eszméjét nagy lelki örömmel fogadtam s talán senki sem örült annak jobban, mint én, ki, csak azért nem mertem káplán lenni, mert nem volt ki „egy palásttal s a szükséges könyvekkel" megajándékozzon. De, megbocsát nekem a tisztelt olvasó, ha nem osztom t. K. P. tír nézeteit, melyeket az emiitett üdvös intézet mellözhetlenül szükséges volta mellett, a 2-ik és 3-ik szám alatt felhord. I. „A káplánokat segélyző egylet szükséges a nevelésügy érdekében" — ezt állítja t. K. P. űr s hogy ezt bebizonyítsa : feljajdul azon helyzeten, hogy a káplánnak, ha azt akarja, hogy pénze legyen, előbb tanítóskodnia kell. Igy szól t. i. „Lelki deficit áll elö e miatt az egyház rovására. Nagy dolog ez uraim!" Valóban nagy dolognak tartom, épen a haladás korában jeremiádot tartani a felett, min teljes szívből örülni kellene. A lelkipásztor feladata nem egyedül az igehirdetés. Ez a fö s első, igaz. De ezután nyomban következik, s ha azt akarja, hogy az ige magvai termő földbe essenek — elmaradhatlanul következik az iskolai józan nevelés és oktatás nagy ügye, melyet nem csupán ellenőrizni, de fejleszteni is szent kötelessége. Erre nézve már — szerintem — megkívántatik, hogy a nevelésben és tanításban kellő jártassága legyen. Ezt pedig a gyakorlat adhatja meg. De, ha csupán ellenőrzés is a lelkész feladata, azaz az iskolák meglátogatása s a közvizsgák vezetése : teheti-e ezt az iskolai'tantárgyakbani jártasság nélkül? S nem alaposabb ezekbeni jártassága azoknak, kik magok is tanitók voltak ? Nem vagyongyűjtés a tanítóskodás legfőbb célja, hanem sokkal inkább, érvényesítése és értékesítése azon tudományoknak, melyeket az iskola falai közt szerzettünk', sőt igen sok tekintetben elöbbvitele, tökélyesbitése azoknak, kivált oly helyeken, hol a rector gymnasiumban tanít. A szerzett vagyont pedig legtöbb rector a külföld t dományos egyetemeinek meglátogatására fordítja. Fedezheti-e valaha ezen költséget a káplánokat segélyző egylet? Erről — ugy látszik — teljesen megfeledkezett t. K. P. űr. A lelkésznek kell, mint az egyház első tanítójának, legjobban ismerni a nehézségeket, melyekkel egy tanitó küzd, s az akadályokat, melyek ennek elöhaladását gátolják. Ismerheti-e ezeket kellő mérvben, ha maga tanitó nem volt ? A lelkésznek kell legjobban szeretni a tanítót, neki kell legjobban méltányolni annak hasznos törekvéseit. A lelkésznek kell magához legközelebb ereszteni a tanítót, neki kell legközelebb jöni a tanítóhoz. Teheti s teszi-e ezeket, ha ö maga tanitó nem volt ? Tisztelet a kiveendöknek! Ellenben vannak lelkészek, kik melleit a tanitó csak papinas, a kik csak akkor látják szívesen a tanítót, ha nálok nagy vendégség levén, teríteni s bort hordipr.kélí, Voltak-e az ilyen papok tanitók ? Én tagadom ezt. Vagy ha voltak: ugy természetellenes az ilyen dolog, mert én ugy tudom, hogy nyájasabbak, békeszeretöbbek s igazságosabbak az emberek azok iránt, kik velők, ha most nem is, de egykor ugyanazon hivatalt viselték, szóval, kik velők egyenlők voltak. Ezekből én azt hozom ki, hogy soha egyházunk elöljárósága a nevelés s tanitás ügyének nagyobb szolgálatot nem tett, mint midőn a tanítói fontos állomásokat a lelkészszélehetés közegévé, próbakövévé tette s az akadémia promotiókat végképen eltörölni nem engedvén: ezáltal lehetővé lesz, hogy a nevelés ügye a lelkésznek, ö pedig annak hasznára legyen. „Meg kell mentenünk a nem hivatottakat a nevelés (hát a tanitás ?) terhétől s ennek szent ügyét ö tőlök, hogy akadálytalan, élő nevekedés álljon elö mindkettőnél." Tehát a lelkészek nem hivatottak küzdeni a nevelés és tanitás nagy munkájában ? Igy nem nevezem őket az egyház első tanítóinak. Igy az iskolák felügyelőinek nem lelkészeknek kell lenni. Ha lemond a papság ezen szép hivatala s hivatásáról, ha ily értelemben is nem teljesiti a nagy parancsot : elmenvén tanítsatok minden népeket (a gyermekek et is) — ugy hagyja magokra a tanítókat s engedje, hogy ezek, saját kebelükből válaszszanak felügyelöket. De, mig lelkészek lesznek az iskolák feügyelöi: addig igen kívánatos söt szükséges, hogy az úgynevezett rectoria legyen a lelkészképesség tüzpróbája s az élet nagy mezejéni széttekintés első fóruma. Vagy talán azt akarja kijelenteni cikkiró úr ezen nyilatkozatában, hogy eljött már az idő, a mikor a tanitók a papokról függetlenül működjenek s amazok tettei ezek által ne ellenőriztessenek? Oh! ha ez igy volna. Ha ez valaha létesülne! Én ugyan erősen hiszem, hogy jöni fog, jöni kell egy kornak, melyben tanitó és pap testvértanitók, egyrangu s egyfizetésü tanitók lesznek; midőn mindkettő csupán Istennek, önlelkiismeretének s tanítványainak lesz felelős tetteiről' Lesz idő, mikor a lelkész nem lesz tudósabb s tiszteletesebb a tanítónál. Talia secla suis dixerunt, currite, fusis Concordes stabili fatorum numine Parcae. De mig lelkészek lesznek a tanitók Párcái, mig ők fonják a tanitók élete fonalát — addig nem lehet mondani, kivált ha a lelkészek tanitóskodni sem akarnak: Ultima Cumaei venit jam carminis aetas Magnus ab integro soclorum nascitur ordo. De hát mikor jön el a tanitók ezen aranykora ? Megmondom biztosan s határozottan. 1. Ha a tanitók fizetése egy fillérrel sem lesz kevesebb a papokénál. 2. Ha csak az lehet tanitó, ki az érettségi vizsga letétele után, legalább 3—4 évig járt azon — még nem létező — tanintézetben, hol a tanítósághoz lelkiismeretesen készülhet és készíttetik, ha letette a taniióképességi vizsgát s legalább egy évig segédkedett, valamelyik tanitó mellett.