Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-14 / 2. szám

ugy közé]) és felsőbb tanodai ügyállásunk körében még felelte sok pium desiderium várja az időnek teljességét. Azon kétségtelen adat, mely szerint némely középtanodára r e a l-g y m n a s i u m név ruháztatik, és általában valamennyi gymnasialis tanintézet méltányolni kezdi a realismeretek saját tanszakát is, nemzeti culturánk fejlődésében uj korszakot jelez. Ugyanekkor feljogosít arra mindenkit, a ki ügyismerettel és szeretettel kívánna járulni ezen fejlődési küzdelmekhez, hogy interpellálja az illetőket az iránt: hogyan gondolták végig alaptervüket? minő célt tűztek maguk elé? s minő eszközökkel vélik azt elérhetni ? — Annyit legalább is megtanított már a tapasztalás, hogy — pl. a vegytanban — két idegen elem összeelegyitése alkalmából a természet által örök törvényül szabott vegyi rokonságnak viszonyait és arányait ösmérni mulhatlanul szükséges. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy ilyesminek alkalmazása tán szóba sem jöhetne akkor, midőn humanisticai és real tudományok egyesítése céloztatik egy és ugyanazon középtanodai növendékek oktatva növelésében. Számításon épül — mint az anyagi ugy az ettől válhatlan szellem-erkölcsi világban is minden alkotásnak biztossága, sikere. E nélkül haszontalan s még többször károsan ható kísérletek bizonytalanságainak áldozatául eshetnék az olyan ügy is, melynek elejtése — ha szándéktalanul, egytigyü jóhiszeműségből lesz — bün volna, — annyival megbocsáthatlanabb pedig, ha tudva és akarattal történnék.. Ez okból serénykedtünk, némely visszás helyzet fölmutatása által, átható figyelmet ébreszteni jelen iskolarendszerünk fogyatkozásai iránt, melyek födözésére igénytelen javaslatokkal is álltunk elő. Ezért láttuk szükségesnek, közelebbi cikkeinkben, a realtanodák kül- és beiszerkezetének s az ezekkel rokon polgári iskoláknak ismertetését, és az e dologban méltán szakemberekül ismert tanférfiak eszmeharcának felmutatását. Ezennel oda jutottunk, hogy a tulajdonképi g y m 11 a s i u 111 0 k ról közöljünk növelés-történelmi és bölcsészeti jeles adatokat a mívelt külföldnek előttünk tanulságul fekvő példáiból. Végetlen nagy mező a növelésügy tere. Hol annyit munkáltak benne, a mennyire mi csak törekszünk ínég most, nem tartják egészen bemüveltnek. Örvendhetünk azon, hogy legalább munkásai nálunk sem hiányoznak. Az összes hazai journalistica megnyitá hasábjait e legfontosabb érdekű nemzeti közügy feletti vitatkozásnak. Röpiratok keletkeznek, sőt e napokban „Két röpirat" jelent meg „a közoktatás körül" Sc h warcz Gyulától. S ha netalán egyéb oknál fogva X. szánt alatti közleményeink tovább folytatásával abba hagyni kívántunk volna, ujabban is felszólamlásra buzdítana emiitett érdemes szaktudósunk e hozzánk intézett kihívásával: „A vallásfelekezetek, mint ilyenek, a realtanügyért eddigelé mit sem tettek, ha csak azt nem akarjuk valaminek nevezni, miszerint a békési és békés-csabai protestáns algymnasiumok, fölvévén a realgymnasium nevét, legújabban némileg a realirány felé közeledtek." (Lásd az idézett „Két röpirat" másodikát, 34. 1.). Nem mulaszthatjuk el itt legszívesebb köszönetünk nyilvánítását jeles ifjú tudósunk irányában a megtisztelő figyelemért, melylyel vallási felekczetesség korlátain túlemelkedve, mint hazai és nemzeti közügyet — méltányolja szerény helyzetünket. Annál több ok arra, hogy mi is gondoljunk magunkra és egyházilag prot. álláspontunkat egyesítsük a tudománynak, korunk igényeinek egyetemes nézeteivel. Es a kik előtt ily törekvés bennünket vád-állapotba helyezne, az olyanokra nézve kiválóan szükségesnek hisz— szűk azon életkép ide rajzolását, mely következő soraink és közleményeink tárgya. Németország g y m n a s i u 111 a i is több rendbeli válságot értek meg a 19-ik század folyamán. Mindezek pedig az általános műveltség fejlődésével a legszorosabb összefüggésben vannak. A gymnasiumok feladata és célja lön kiválóan nagyszerű vitázás tárgya. E részben ugyanis századunkig Trotzendorf nézete volt uralkodó. Szerinte a gymnasium a növendéket arra képesíteni tartozik, hogy aztán felsőbb tudományokat — mint theologia, gyógyászat, bölcsészet és jogtan — sikkerrel hallgathasson. Francke ugyan az ilynemű tanodák végcéljául azt tűzi, hogy a növendék „valódi isteni félelemre, a szükséges tudományokra és lehetőleg szép előadás azaz ékesenszólásra" képeztessék; mig Herder „az általános emberi képzést" tekinti födolognak: de könynyen belátható, miszerint ezen kívánalmakkal szépen megfér azon nézet, melynél fogva — a gymnasium az egyetemi tanpályára előkészítő intézet. Közvetlenül a legújabb kor igyekezett az ily középtanodai oktatásnak önállóan saját célpontot kitűzni. Wiese állítása szerint: a gymn. nem adhatja fel azon igényét, hogy neki, az ő tanítási tényezőivel— legalább viszonylagosan zártkörű fensőbb képzést nyújtani hivatása. Mützell viszont tévedésnek mondja azt, ha a gymnasiumot, önmagában teljes egészül tekintve, az által kívánnék jellemezni, hogy az mindenféle tudományra előkészítő általános érvényű tanintézet. De méltányosan várjuk és követeljük tőle azt, hogy a nemzeti létnek saját különszerüségében fontos öntudatára hozza növendékét, egyszersmind pedig ezen tudatnak az emberiség összes fejlődésével válhatlan kapcsolatban levő s minél inkább mélyre ható felfogására előképezzen. Giesebrecht azt mondja: „A gymn. teljességgel befejezi az általa nyújtott általános, vagy — ha ugy tetszik — encyklopaediai képzést. Azonban nem oly formán, mint befejezi pl. a halál az állati létet,— de mint az űrnap előestvéje a köznapi munkálkodást. Hogyan történjék már ezen túl a növendék további képezése : egyetemi oktatás által-e vagy másnemű tanodán vagy bármiként ? az egészen az ő s illetőleg az övéinek elhatározásától s körülményeitől függ," Ellenkezőleg T h a n 1 0 w a gymnasiumol csak elemi tanodának tekinti, Ríiu mer Rudolf ismét ennek sajátképi feladatát abban helyezi, hogy az egyetemi felsőbb tanulmányokra kellő előkészítést nyújtson. De — igy folytatja tovább ugyan ő — : ebből semmikép nem következik az, hogy a gymn. önmagában saját becsértékkel nem biró célt szolgálna, — miért aztán sok ifjú, részint állami felsőbb rendelet folytán, részint övéinek kívánatára — ugy a mint — csak épen túlesni kívánna a fensőbb