Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-15 / 15. szám

erkölcsi szükségeit kielégítő képezde felállításához beleegyezhet-e abba, hogy az erők egyesítése helyett a meglevőket is szétforgácsoljuk, — vagy együtthagyva is oly munkairányt szabjunk eléjök, mely a tudománynak talán igen nagy, de a z életnek minden értéknélküli szolgálotot tenne ?.. Jól esik hinnünk, hogy a helyzet és körülmények hasonfelfogása szülte életre Somogy nemes lelkesedését is, midőn a tanitóképezdei oktatás előmozdítására évenkinti 650 írttal járulni ajánlkozott; azért azután azt is hisszük, hogy a népnevelés oltárára szánt szép ajánlatát kész a kitűzött cél elérésére ugy használni, hogy a kerületi főtanodában már létező nevelésszaki tanerőkkel egyesülten, a képezde minél előbbi megnyitását elősegitendi. Ily lelkesedésnek lángja bizonyosan át fog csapni a szomszéd egyházmegyékre is, s azokat is hasonló lelkesedésre gyujtandja, kik ha tudtak lelkesedni: a kerület főgymnzsiumáért akkor, midőn az, korunk ötvenes éveiben élet és halál közt lebegett, — ha tudtak lelkesedni a legnehezebb körülmények közt is: világi pályára készülő ifjaink vallásos érzetére káros viszbatást gyakorolható idegen tanintézetek iránya ellenében, a jogi tanszéknek halottaiból való feltámasztásáért: tudni fognak még oly intézet megteremtéséért is lelkesedni, melynek hiányát minden müveit kebel egyiránt érzi. . . Szerencsésnek mondjuk részünkről is Somogy testvért hogy testvérei közt első lehet, ily közösen érzett intézet alapjához oly szép ajánlattal járulni 1 áldozatot hozni, anyagit ugy, mint erkölcsit, a pápai egyházmegye sem késend, s e kétségének legyen első bizonysága azon eskölcsi áldozata: hogy azon esetben, ha Somogy a kerületi főtanoda mellett szervezendő képezdében, egy rendes tanár fizetését, az általa képezdei célokra ajánlott 650 o. é. frttal évről-évre biztosítja, e tanár választási jogáról egyszer s mindenkorra lemond Somogy számára. A képezdébe felveendő tantárgyakra nézve, (még pedig mind a m i s é g mind a terjedelemre nézve) észrevételeit megtenni más alkalomra tartja fen magának a pápai egyházmegye. Kelt Pápán, február 28-án 1866. tartott közgyűlésben. Közli: T ó t h Balázs. KÖNYVISMERTETÉS. Erdélyország története tekintettel mí ve-Ifi d é s é r e. Irta Szilágyi Sándor. 2 kötet. (Folytatás és vége.) E lapok mult számában kezdődött meg egy érdekes cikksorozat a pesti főiskola egyik jeles készültségü tanárától ; ebben ugy van feltüntetve a magyar mint, kiben nincs meg az a vallásos mélység, mely a szakadárságra megkívántatik; jelenkorunkra ezt el is mondhatjuk, de a XVI. század utolsó évtizedeitől kezdve csaknem egy egész századig ez egészen másképen volt honunkban is, különösen pedig a kis Erdélyben; alig múlik el év, melyben egyik másik zsinaton a lutheri és kalvinista vallás alapdogmáival ellenkező nézetek pro et contra nem vitattatnak; férfiak, kik még ma az egyház nézeteit vallják, s vitatkozásukkal azoknak győzelmet aratnak, rövid időn az ellenfél véleményét fogadják el és védelmezik, mely ellen [kevéssel azelőtt oly erélylyel és sükeresen küzdöttek. Heltai és Dávid előbb mindketten lutheránusok, majd kálvinisták, végre unitáriusok lőnek. 1588 körül létrejö a szombatosok felekezete, melynek alapitója E ö s y András, „addig olvasta a bibliát, hogy szépen kitalálta,'4

miszerint nem a vasárnapot, hanem a szombatot kell megülni; szóval Erdély méltó helyet foglal el a protestantismus nagy szellemi mozgalmában. — Ami az e korbeli tanügyet illeti, a katholikus iskolákban a jezsuiták mindent megtettek, hogy elveik emelkedjenek érvényre, de a XVII. század elején az ellenök felzudult nép földig lerontotta akademiájokat. A reformátusok iskolái csak Bocskai és Bethlen korában emelkedtek virágzásra; de annál jobban diszlettek a lutheriek és unitáriusok tanodái; az elöbbeniek iskolájában mint tanár különösen kitűnt Deidrich György, ki „tanulmányait Straszburgban és Rómában végezte, hol V. Sixtus pápától emlékül ennek arcképét nyeré. E miatt vádoltatott, de felmenttetvén, visszanyeré tanítói hivatalát." Az unitáriusoknak virágzó iskoláik voltak Fehérvárt, Vásárhelyt, Tordán, de mindenekfelett Kolosvárt. Jeles tanítóknak is bővében voltak, mert Molnár Gergely, Károlyi Péter és Dávid Ferenc, azon időben nagyhírű és tudományit emberek voltak. — Térjünk most át a XVII. századra, mely alatt a vallási viták folyton tartottak, de más irányt vettek, a reformátusok tanügye emelkedett, mig az unitáriusoké, Dávid halála után, mindég alább szállott. E század első tizedeiben a református vallás uralkodóvá lön Erdélyben. „A főurak nagy része azt követte, s püspöke nagy befolyású személy volt a tanácsban." Bethlen Gábor az uralma alatti ref. lelkészeket és ezek utódait nemesi rangra emelte. Gyulafehérvárt főiskolát alapított, s ide életének utolsó esztendejében Németországból Atstadt, Bisterfeld, Piscator tanárokat és Molnár Albertet hivta meg. — E korszak nem volt ily kedvező a lutheriek és unitáriusok tanügyére nézve, kiknek iskoláik mindinkább hanyatlásnak indultak. Az utóbbiak magok között is meghasonlottak I. Rákóczy György alatt a püspökválasztás alkalmával, a viszályt csak a deézsi conplanatio szüntette meg. Ugyan e korra esik a szombatosok üldöztetése is. Már Báthori Gábor megtiltá a zsidózást, mig 1618-ban „Bethlent a rendek felhatalmazák a meg nem térök büntetésére." „Az 1638-ik évi gyűlés eltörölte e felekezetet s hiveit elitélte." — Meglehetős bőven tárgyalja szerző Pázmán Péternek Gyarmatival és Alvinczival vívott tollharcát, mely a magyar .irodalom történetéből eléggé ismeretes levén, hely szűke miatt részletes tárgyalásába nem bocsátkozhatunk, annál kevésbé mivel Pázmán hatásköre Erdélyre nem terjedt ki. Kiemelhetjük még itt a theologiai vitárok sorából G e 1 ei Katonát, ki egyrészről az unitáriusok nézetei, másrészről az Angliából átültetett puritanismus ellen harcolt, s kinek irályát „tiszta magyarság, folyékonyság és néhol elegantia jellemzik." Az e korban felmerült, már említett vallásos tollharc nagy befolyást gyakorolt a magyar irodalomra. A nyelv tisztult, Pázmán, Gelei Katona, Alvinczy irálya, de különösen a két előbbié máig fentartották érvényüket. A magyar nyelv terjedésére különösen alkalmas volt Erdély, hol a nem-