Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-08 / 14. szám

kormányzó> esperesé szerepel az 1866-iki „Prot. Naptárban Ha Kikeleti értelmezése szerint, a volt esperesnek csupa neve is lehet kormány; akkor a kattangkóró is megvarrhatja az oláh bocskort; — és vájjon nem plágáztatta volna-e meg tanárkorában a mi esperesjelöltünk épen Kikeleti urat, aki fogalomzavart an mert volna igy irni criat iró diák korában, amint ezen érthetlen kifejezése mutatja: „ha x valaki 25—30 éven keresztül, összedugott kézzel, szellemi tespedésben tengeti gyarló életét, s hangját felemelni egyébkor nem meri, ha tűz, ha viz is visz mindent-, csak mikor prédikál stb. Aki bizonyitandja nekünk, hogy Kikeleti úr nem fogalomzavaros ember, annak kedveért, Ponori Tewrewk Józsefnek „ Velencei szappan porát," „Hitelre irt recensióját," „Korlátlan tör vény tanulóját" és rémületesen döcögő „Epigrammáit" egyszer átolvasni Ígérkezünk, ha mindjárt belehalunk is. De legyen ezúttal elég ezen pár megrovás, bebizonyításául azon igazságnak, hogy egyházmegyénk érdemben megőszült öregeitől, és épen azoktól, kik a zöld asztalnál ülnek, az Esóp békájakint pöffeszkedő Kikeleti úr, nemcsak humanismussal párult önmérsékletet; hanem még ornata syntaxist, és sok egyebet is tanulhat: de különösen tanulja meg Tossanus Danának, a heidelbergi akadémiában tartott s érdeket gerjesztő vitájából ime feljegyzésre méltó igazságokat : „wí quoniam tota illa inepta critica, nostrorum princípium nullius erroris coargui potuisset; in postremum ab omnibus invectivis, contumeliis et maledictis sibi temperaret; et paci atque concordiae studeret; argumenta vero utriusque partis diligenter et sine affectu ponderaret, veritatem indagaret, nec judicia sua, de nostro principio praecipitaret Ezen ellennyiiatkozatunkat, — melyet egyházmegyénk nagy többsége magáévá tesz — tartoztunk a megvesztegethetlen igazságnak, tartoztunk egyházmegyénk kebelében felzaklatott béke és jó rend helyreállítása szempontjából a tágulni kezdő egyetértés kötelékeinek megerősítésére, a nyilvánosság ítélőszéke előtt föllépni, tartoztunk az alaptalan rágalmakat, cáfolólag visszaverni, tartoztunk végre egyházmegyénk szeplőtlen becsületét védöleg megőrizni; nehogy a prot. nagy közönség, egy álarcba rejtőzött tulképzelgö férceit eritikájának hitelt adva, még eddig jó hírben álló egyházmegyei Ielkésztestülelünk megítélésében félrevezettessék. Kikeletiúrnakpedig ajánljukOecolampadiusnak Zwinglihez irt ama nevezetes szavait megfontolni jövőben : „Da operám mi fráter ! quod in tempore suo vinum et oleum infandas, quod evangelizatum non maledictum emissus es.u Végre kinyilatkoztatjuk, hogy mi a szabadválasztás elvének tántorithatlan hivei vagyunk és maradunk, és ezen joggyakorlatunkban, senki éretlen fenyegetései által, az elönkbe canonszabta ösvényről, magunkat leszoríttatni nem engedjük; a haladás lobogóját előttünk kitűzött más szabadelvű egyházmegyék üdvhozó példája szerint a minden 3 évben megujuló esperesválasztást felkaroljuk és a restauratiót elvben ép ugy mint gyakorlati kivitelben foganatosítani, egész erőnket öszpontositva törekedni fogunk; — szemünk előtt tartva főpásztorunknak ama jellemző mondatát: „ha tisztelet a hivatal, részüljön benne más is; ha teher, vegye vállaira más is."De más részről felette vigyázóknak kell lennünk ezen fontos e.megyei hivatal betöltésénél; mert nemcsak a tudomány színvonalán álló, szeplőtlen erkölcsiségü és határozott jellemű egyházmegyei kormányzót kell választanunk ; hanem ezen tulajdonok mellett, arra is fögondot kell fordítanunk, hogy választandó esperesünk anyagi biztosítékot is tudjon kimutatni, legalább jelen nyomasztó időben; amikor a komáromi egyházmegye bukása ezerekre rug, és már oda jutottunk, fájdalom! hogy az egyes egyházak tapasztalván a hivek vérverítékes fáradalommal gyűjtött filléreinek s ezekből ezerekre gyűlt forintjainak nemcsak hanyag kezelését, hanem az egész összegnek is nyomtalanul eltűnését, — csoda-e, ha a nép megtagadja áldozatkészségét, csoda-e, ha bizalma meghűl az egyházmegye kormánya iránt, és szent vallásunk hátrányára, lélekdermesztő közönybe és lethargiába sülyed alá, kiszámithatlan kárára az összes magyar protestantismusnak Legvégül fölhívjuk legmélyebb tiszteletünk alázatos nyilvánítása melett nt. szerkesztő urat, hogy ama soha be nem bizonyítható rágalmakat magában foglaló cikk Írójának nevét, — mint a köznyilvánosságnak törhetlen hűségű barátja — adja át a nyilvánosságnak, hadd tudja meg egyházmegyénk, ki merészel egy erkölcsi testület kebelében konkolyt és visszavonást hintegetni? és ki merészel az álnevüség szégyenitö álcájába burkoltan nekünk szabadválasztás elveért buzgólkodó egyházférfiaknak büntetlenül igy irni: „procul este profani !;" hogy a könnyen hívőkre vonatkozólag, ama vallásszabadság bajnoka JBéza Tódor ellen piszkolódok cáfolójának szavait használhassuk mi is: „qui calumníis facile credit, aut improbís, aut puerilibus est moribus és hogy a XVII-ik századból, egy jeles reformátorunk következő szavait jogosan alkalmazzuk a piszkolódó cikk irója ellen : „melius responderi non potest calumniatorumprot ervorum maledicentiae, quam nihil respondendo: tamen bonorum existimationi consulendum est, nec permittendum; ut impune in illorum existímationem mali grassentur.u

*) Komáromi ref. egyházmegyénk nagy többségének nevében : Németh K á r o 1 y, s. k. Nagy-megyeri lelkész. Farkas B e n ő, s. k. ekecsi lelkész. V á m o s y I s t v á n s. k. Lakszakállos-szilasi lelkész. *) Ez ellennyilatkozatot közölni kötelességünk volt, mert a megtámadás, melynek mi a távolból horderejét természetesen nem ismertük, szintén lapunkban jelent meg ; e polémia további folytatásának azonban helyet nem adhatunk, mert az csak az ügyet mérgesítené el még jobban. Kijelentjük egyszersmind azt is, hogy t. N., F. és V cikkiró urak abbeli kivánatát, hogy Kikeleti úr igazi nevét adjuk át a nyilvánosságnaK, semmi szin alatt sem teljesíthetjük, mert ez a szerkesztői lovagiasságnak az összes müveit világ által elfogadott elveivel volna ellenkezésben. S z e r k. <2