Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-08 / 14. szám
litás; mivel a hitbuzgó férfiú választásában, alig pár szavazó kivételével, az egész egyházmegye megnyugodott; — minden alapot maga alól kirúgó azon állítás is, hogy „az öregebbek, a fiatalabb hivatalnokoktól, minden befolyást készek megtagadni ;u mivel nemcsak a fö- és aljegyző, az egyházmegyeileg kinevezett halotti szónokok, az egyházmegyei papi vizsgákon működő négy kikérdező, mind fiatal lelkészek; sőt még az egyházmegyei kiküldetésekkel is legtöbbnyire középkorú lelkészek bízatnak meg; valamint azon állítása is merőben alaptalan, hogy „azok, kik az elhunyt esperes számadási zavarát észrevették, fel nem szólaltak ; mivel az akkori viszonyok közt, lázitásnak kereszteltetett volna felszólalásuk;1 1 mert bizony az elhunyt jámbor esperes Nagy Péter, több egyházkerületi komoly felszólítás tüzpróbáján ment keresztül, a számadás benyújtása végett, különösen nehánv évvel ezelőtt, Balatonfüreden tartott egyházkerületi gyűlés szine előtt, belsősomogyi tanácsbiró tek. Hegedűs úr, a legszigorúbb logikával mondotta ki ellene roszaló véleményét, de azért mégsem számolt ö be nekünk itt e földön 2288 frt 51 kr jávai oszt. értékben; hanem számadoltatja most, hátrahagyott özvegyét, egyházmegyei ügyvédünk, per útján, esperes uramat pedig odafent számoltatják a mennyei törvényszéken!. . . Felzavarta egyházmegyénk nyugalmát az álcába burkolt cikkíró másodszor azért: mert hamis ráfogásaival és koholt rágalmaival olyan sebet ütött komáromi egyházmegyei lelkésztestületünk szeplőtlen becsületén, melyet csak az idő jótékony keze orvosolhatand meg egyedül. Ily hamis ráfogás és alacsony rágalom az, hogy „a fiatal 41 éves esperesjelölt mellett, a közügy iránti szeretet és érdekeltség harcol, az öregebb mellett pedig a fiatalabb korúak iránti elöitéletesség, a nepotismus, a sógorság és komaság korteskedik, faluról falura járván az érdekeltebbek, olyan „nesze semmi fogd meg jól féle Ígéretekkel akarván őket pártjukra csábitani.a Valóban nem tudjuk, vájjon nevessünk vagy bosszankodjunk-e a cikkíró rémítő elképedésén, hogy az ö esperesjelöltje, annyi sógor és koma közt, még utoljára el is tévedhet ? mert ama töredékpárt érzi, hogy mi nagyobb rész, a szabadválasztás hivei levén, az egyházmegyei restauratio elveit valljuk, és oly esperesjelöltet léptettünk fel, a kivel a 44 rendes lelkész közöl, egy pár kivételével, sem rokonsági sem pedig komasági viszonyban nem állunk; hanem megvagyunk bensöleg győződve, hogy a mi esperesjelöltünk oly alkalmas egyén, aki „voce, zelo, pietate, fide, candore pro -batus A mi pedig épen a komaság és a nepotismus alapján történendő esperesválasztást illeti, mi jegyezzük meg, hogy az nyílt korteskedéssé aljasult a cikkíró és társai részéről; mert egyik, ellennyilatkozatunkat aláirt lelkésztársunk, épen az epés cikket olvasá, mikor a fiatal esperesjelölt komaasz -szonya hozzá betoppan, és veleszületett kecses mosolyával fölkéri, hogy az ifjú esperesjelöltre szavazzon. — Hogy mily igéret történt részéről ? — nem tudjuk. F. é. mártius 24-én pedig, egy harsánytorku, leendő ilju pap — kortes-emisárius, — akiről négy szem közt legyen rnondv a, egy pesti kitűnő tanulótársa, e következő epigrammot irta z „a ki dörögve beszélni, tekézni tudott emit lenter ; mégis a calculusán, áll az a „prima" „csa. kélyu ; — járta be a Csallóköz nagyobb részét, és legkisebb titkot sem csinált belőle, hogy az ifjú esperesjelölt részére koi teskedik. 0 nem igért ugyan semmit, de tán neki ígértek amo tt a Mátyus földén egy magas cathedrát, és egy szerény €atharinát ? . . . Egyházmegyénkben a zavar embere, a sisakrosíélyzott Kikeleti, több társával együtt, az egyenetlenség magvát ugyancsak kikeleti-, mert sértő kifejezéseivel, és az öreg kor iránt kimélyt nem ismerő méltatlánkodásaival, saját esperesjelöltje fejéről igen korán lehervasztotta a képzeletben nagy merészen feltett babérkoszorú leveleit; mert a piszkolódó cikk megjelenése óta, az egyházmegyei hivatal polcára merészen felerölködőnek lesz alkalma elég keserűen tapasztalni, amaz ismeretes latin vers nagy horderejű igazságát: ,,glória si fugias, crocodili more sequatur; sin petis haec eadem, longius acta fugit.u A komáromi nt. egyházmegye kebelében létező és 55 évet túlhaladt öregeink keblét pedig méltó bosszankodás érzetével töltheti el annak nyílt tudata, hogy, fájdalom, létezik egyházmegyénkben egy fiatal lelkészekből álló pártocska, mely nem tanulta meg bölcs Salamonnak ama jeles mondatát : „ne légy bölcs csak te magad Ítéleted, szerint;" mely az idősb lelkészek iránt tartozó tiszteletet, üres büszkeséggel nemcsak egyenesen megtagadja az Úr szőlőjében 30—40 évig hűen fáradozó munkástól; hanem még az anyai tejjel beszívott édes magyar nyelv szerelmét is elég vakmerő elrabolni tőle, aki úgyis nemsoká, csak e kettős örökséget, a vallást és honszerelmet viendi magával sírjába. . . De hála egyházmegyénk edzett bajnokinak, és a népnevelés szent ügye körül lelkesült akarattal sorakozott lelkészeinknek és jeles tanítóink buzgó törekvésinek! egyházmegyénkben a tanügy, mind inkább-inkább magasabb röptű szellemi lendületet nyer, két nem rég keletkezett tanítóegyesület, és ennek évenkint pontosan megtartott értekezlete, megteendi áldott hatását az ifjú nemzedék szellemi fejlődésére nézve! Épen nem ugy áll tehát az igazság ügye, mint azt az álarcos Kikeleti hamisan költötte ki; mert a komáromi nt. egyházmegye jeles érdemekben megőszült egyház férfiainak sorában oly tudományos készültségü és külegyetemeket is sikerrel látogatott jeles egyének tündökölnek; a kiktől a hálátlan tanítvány Kikeleti, az ikes igét tanulta, — ha megtanulta — és akik az egyházmegyei vizsgán, a lóyoq helyes értelmezését igyekeztek elméjébe csepegtetni, és szivében megtermékenyiteni, — ha sikorülendett vala. Hogy pedig Kikeleti úrnak nem épen sebezhetlen oldala a magyar grammatika világosan mutatják ezen kifejezések is: „Aa az ilyenek nem előre hanem hátratolja — tolják helyett — az egyházat-, továbbá ki hallott józan grammaticustól, és ki olvasott rendszeres irmodoru írótól, vagy csak cikkírótól is ily fogalomzavart, mint Kikeleti úrnál, e következő tételnél olvasható: „neve mégis mint
