Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-14 / 2. szám

Ne gondoljak, mintha az egyházi és iskolai alapítványok, ösztöndijak s egyéb javadalmak és jövedelmek kezelése sőt már egyesítése is nagy nehézséggel járna; mihelyt a tökéletes egyenlőség elvén egyesülünk s az egyes egyházak és tanodák, egyházmegyék és kerületek, sőt az egyetemes testület is jogait, javadalmait egy részről megtartja, más részről kötelezettségeit, kiadásait változatlanul ezután is teljesiti, tehát nagyobb tehertől senkinek sem lehet tartani, hanem, miután az egyesülés erősit, sok tekintetben megkönnyülne a teher, eszközöltetnék a felvírágozás. Hadd mondjam el nézetemet az egyesülés részleteire nézve. Miután a fentebbiekben én is kimutattam, de közösen hozott határozatunk is tanúsítja, hogy köztünk a lényegben az elvekben semmi külömbség nincsen, sőt miután tudjuk, hogy német protestáns testvéreink épen arról tanácskoznak, hogy az egyes hitvallásoknak, mint a mult századok elavult okmányainak mellőzésével egyedül a szentírás tekintessék a vallás örök bőségü forrásául, és egyház szabályozó tekintélyül, a Pesten mindkét részről évenkint tarttatni szokott egyetemes gyűlés jelölje ki összejövetelének napját egy és ugyanazon időre s mondja ki az egyesülést,. Ez által semmi egyéb változás egy előre nem fog történni, mint hogy az egyik fél a másik félnek létszámával szaporodik és növekedik; s épen azért az egyes egyházak megtudakozása nélkül megtörténhető. — Holott, ha valamely egyház híveinek számát még ugyanannyi külső tagok akarnák szaporítani, azon tagokat egyszerűen be lehetne fogadni a nélkül, hogy azon egyház véleményét megtudni kellene. Az egyetemes központi gyűlés egyesülése után is a kerületek, egyházmegyék s egyes egyházak megmaradnának eddigi állapotukban. Idő és körülmények mutatnák ki a módot, mikép kelljen lassankint eljárni a» egyesülés kivitelében az alsóbb testületeknél. Elvül csupán annyi mondatnék ki, hogy alapul szolgál az egyenlőség és tökéletes egyenjogúság s hogy protestáns hitelveiben senkit háborgatni nem szabad. Istentiszteleti külsőségeit minden egyes egyház kénye kedve s legjobb meggyőződése szerint rendezné el. E tekintetben jelenleg is oly nagy eltérések léteznek az egyes egyházaknál , hogy az egyesülés után sem lesznek nagyobbak. Igy például az evang. isteni tisztelet a magyar egyházakban oly egyszerű, mint a ref. egyházakban; holott a szláv népnél több külső szertartassal szokott végeztetni. Tudva van, hogy az ev. egyháznak egyetemes felügyelője van; hogy tehát a két felekezet egyetemes értekezletén megtartassák az egyenjogúság, a helv. hitvallásnak részéről, a kerületi legidősb egyházi vagy világi elnököt lehetne egyetemes elnöktársul választani. Mi volna már most az egyesült magyar protestáns egyház közös nevezete ? Miután a symbolicus könyvekre kevesebb suly fektettetnék, mint a szentírásra, közös néven magyarországi evangyéliomi keresztényeknek vagy protestan s keresztényeknek neveztetnénk. Az egyesülésnek nagyszerű jótékony eredménye volna; mind az egyik, mind a másik egyesülő fél megkettőztetve látná híveinek létszámát. Volnának, kik ezen egyesülés ellen mindent elkövetnének; mert hiszen, minden jó ügynek vannak ellenei; de magas kormányunk felvilágosult szellemében bizva hiszem, hogy erőködésök sikert nem aratna. A nép sem hitében sem egyházi szertartásaiben sem vagyonában nem háborgatva, lassanként megszokná az egyesülést. Szigligeti K. MÉG EGY SZÓ AZ UTOLSÓ KANONIKUS KÖNYVHÖZ. (Folytatás.) De menjünk át második kérdésünkre, mely is er : 2. Lehet-e az apokalypsis János apostol müve? ' Hogy e kérdési felfejthessük, tárgyalás alá kell vennünk az apok. tartalmát és célját, a szereztetés gyanítható helyét és idejét s a könyv alakját és nyelvét, a) Tartalma. Hogy tartalma legközelebb apostoli, azaz hogy az apok. eschatologiája egyszersmind az apostoli koré is, a tárgy terjedelmességénél fogva legyen elég ezt főbb mozzanataiban mutatni föl. Az általánosan uralkodó képzelödés az uj test.ban, mely az apostolok kedélyét különösen foglalkoztatta, az úrnak nem sokára eljövetele, eljövetele az égnek felhőiben, mint a dánieli typus szerint a zsidók a messiás eljövetelét várták : oly várás, mely Máté XXIV, 30. magának a Jézusnak van szájába adva. Az égből eljövendő messiás Jézusnak ezen parusiája, melyet az apok. mint legközelebb bekövetkezendőt hirdet, ez a fölviditó és vigasztaló indok minden apostoli levélben. Pál egészen azon gondolatban él és mozog: eljö a z Úr (papav «#«) I Kor.