Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-01 / 13. szám

kesztö úr megengedi, — egy más alkalommal az aesthetica tanítására nöi iskoláinkban még vissza fogok térni. Hallottunk még szép feleleteket a h a z a i és á 11 a-János földiratból, világtörténelemből, a magyar irodalom történetéből, melyről fővárosunk sok[külföldi jellegű nevelőintézetei még máig sem akarnak tudni s a leánykák iskolában szintén itt tanulták először, — végre a kis leányoktól földirati és számtani előismereteket. Ennyit*fa tudományokból. A leánykák kivétel nélküli szorgalmára és nagy előhaladására alig találunk dicsérő szót. Egyik olyan szépen, szabatosan felel, mint a másik, — a gondos vezetést tüntetve ki. Egy másik teremben a sok gyönyörű kézi muuka és rajz volt szemlére kitéve. A disz-kézimunkák minden ágából találtunk itt valóban meglepő mutatványokat, de különösen a rajzolatok közt volt egynehány, mely méltán általános figyelmet ébresztett. Mielőtt bezárnók sorainkat sietünk ujolag üdvözölni a nevelőintézet derék tulajdonosnőjét, Sz. Kalocsa Róza aszszonyt, a ki e vizsgálat alkalmával uj bizonyságát adá, hogy a nőnövelés szent ügye, nemcsak szivén fekszik, hanem annak tökélyesbitésére az eszközök is hatalmában vannak. A főváros sok idegen ajkú vagy szellemű nevelőintézetei közt az öve az, melyben noha az általános míveltség szem elöl tévesztve nincs, — a nemzeti szellem, s e mellett házias modor uralkodik; — ez az, melyet a szülőknek jó lelkiismerettel ajánlhatunk. A NÉPISKOLA A XIX. SZÁZADBAN. II. (Folytatás.) A tanitás egyébiránt most már az Unió egész területén ingyenes. Néhány évvel ezelőtt még szedtek némi kis tanpénzt, mert ők is azt hitték, hogy a szülék nem becsülik meg eléggé a mit ingyen kapnak s nem törődnek az ingyen tanított gyermek előmenetelével. De azóta látták, hogy a legkisebb tanpénz is nyűg a kezök munkája után élő szülékre nézve, s a new-yorki törvényhozás 1849-ben kijelenté, hogy iskolái ezentúl nyitva állnak minden gyermek előtt ingyen. Az uj törvény háromszor bocsáttatott az öszszes választók szavazata alá, s mindannyiszor roppant többség nyilatkozott mellette. New-York nyomába léptek azóta a többi államok is, s a különféle államok törvényhozása elé terjesztett okmányok dicsérve-dicsérik a teljes ingyenesség jótékony befolyását. A new-yorki felügyelő E1 i c e úr egyik jelentésében ez áll: „Oly államban, milyen a mienk, minden gyermeknek kivétel nélkül magába kell szívhatnia a tanítást és felvilágosodást, miként szívják a szabad levegőt és napfényt szabadon és minden díj nélkül. Megszerezni nekik erre a kellő eszközöket a nemzet első kötelessége, mert legnagyobb érdeke." Mekkora az iskolás gyermekek száma, megitélhetni a következő néhány tételből 1862-ről. — Massachusetts köziskoláiba járt 227,319 gyermek, a népesség akkor 1,231,000 főre ment, vagy 182 tanuló 1000 lakos után, mi minden öt lakosra egy tanulót ád. New-Yorkban 892,650 tanuló volt, 3,880,735 lélek után azaz 230 tanuló 1000 lakos után vagy 4,2

lakos után egy tanuló. Ohióban 723,669 növendék volt 2,339,502 lélek után, vagyis 319 tanuló 1000 lakos utánvagy is minden 3,2

lakos után egy. Ez mindenesetre rendkívüli tünemény, mert az iskolás-koru gyermekek száma 7— 14 évesig rendesen csak 110 tesz ezer lélek után. Ez tehát arra mutat, hogy a kisebb és nagyobb gyermekek közöl is járnak sokan iskolába. Szokás is Amerikában ötödik évétől iskoláztatni a gyermeket 15 éves koráig. Franciaországban a legújabb hivatalos jelentés szerint szintén már minden 8,s lélek után esik egy-egy tanuló. A tanitás ügyének, mint sok másnak, egyik fökérdés& a költség. Európában a kormányok vak fukárkodása, holott hadsergeikre nézve oly pazarok, fő- s talán egyetlen akadályát képezi a közoktatás elterjedhetésének. Könnyű felfogni, hogy az egyesült államokban, hol a kézi munka díja legalább egy dollár, nem lehet annyi millió gyermeket taníttatni, annyi százezer tanítót fizetni, annyi ezer iskolát építeni évről-évre, ha csak roppant áldozatok árán nem. Es csakugyan nem is kiméinek e célra semmit, mert tudják, hogy semmi más előlegezés nem hajt annyi hasznot. Míg Európában minden módon (igyekeztek papokat és hivatalnokokat nevelni, s költöttek tömérdeket azon családok gyermekeinek taníttatására, melyek azt magok is tehették, a szegényebb sorsú gyermekek legszükségesebb taníttatását a papok és más jólelkű emberek irgalmára bízták. Amerikában, az Unió területén, a felső tanítást bízták a magánosok gondjára, az elemit pedig az államok egész erejével állították talpra, s mig igy az elemi oktatás áldása kiterjed mindenkire, egyesek hazafi buzgalma a felső tanitás felsegéllésére szintén hihetetlen áldozatokat tesz. Nem említve a G ir a r d-féle collegiumot Philadelphiában, a S m i t h s o n-féle intézetet Washingtonban, könnyű volna hasonló collegiumok és intézetek egész sorát felhozni, melyek nagyrészt önkéntes aláírások útján virágoznak. A cambridgei egyetem Boston mellett negyven év óta ötmilliónál több adományokat kapott. Egy Bussy nevü ember például 880,000 frankot adott a jogikar, P h i 1 i p p s űr félmilliót a csillagda javára. Bizonyos Putnain 380,000 frankot ajánlott egy akadémia építésére N e w - b u r y - p o r t ban; egy newyorki kereskedő a legnagyobb válság idején két milliót áldozott egy collegium építésére fiatal leányok számára, Poughkeepsieben, a Hudson partján. Egy uticai lakos harmadfél milliót adott, hogy egy kis városban gazdaképző iskola jöhessen létre. Ha valahol uj tanszék kell s ismert tudóst akarnak meginni: néhány polgár kezet fog, kirója egymás közt a költséget, ezt évről-évre mint becsületbeli adósságot pontosan fizetik, s biztosítva van a tanszék jövedelme. Maga a nép is nagy érdeket mutat a felsőbb tanitás iránt s nem rég egy uj csillagdát építettek garasos adakozás útján. Mennyit költenek egyes államok és városok elemi iskoláikra, azt New-York állama és városa példájából is láthatni. New-York állama 3,880,000 lakossal 24,500,000