Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-14 / 2. szám

lalt tanát, részint korlátot állítani saját hitfeleik és más vallásfelekezetek között. De miután a reformatio hívei általában megegyeznek abban, hogy hitelveiknek közös alapköve a szentírás, elveikben egymástól el nem térhettek s minden különbség egyedül a lényegtelen külsőségekre szorítkozott. Ha én gazdag ember volnék, nagy pályadijt tűznék ki annak, a ki bármi csekély elvkülönbséget is képes volna felfedezni a két protestáns vallásfelekezet tanai között. Még külön elnevezést is bajos találni számukra. Mert míg az egyik fél azért mondja magát evangyéliominak, mivel tanaiban semmit el nem tür, a mi az evangyéliommal ellenkezik, a másik fél bizton állithatja, mikép ő egyedül azt tartván igaznak, a mi a szentírásból bebizonyítható, még szorosabban ragaszkodik az isten igéjéhez, tehát legalább is épen annyira evangyéliomi mint a másik. S ha emez reformáltnak nevezi magát, amaz Lutherre, a nagy reformátorra, mint vallásfelekezetének alapitójára utalván, szinte reformáltnak kiván tekintetni. A protestáns elnevezést mind a kettő egyentlon veszi igénybe, mivel emberi tekintély ellen a vallás ügyeiben egyiránt tiltakozik. Országos törvényeink helyes tapintattal mindkét hitvalláson levő evangyéliomi keresztényeknek—evangelici utriusque confessionis — neveznek bennünket. A két protestáns felekezet közt legelágazóbb két különbség gyanánt az Úrvacsoráról és azelővégzetrol szóló tant szokás tekinteni. Lényeges különbséget itt is csak az talál a ki .'kákán csomót keres. Az utóbbi tant helyesen fejtette meg az „Egyház és Iskolai Lap" 47-ik számában nov. 19-éről gróf Zay Károly. Az elsőre nézve szabad legyen itt megjegyzést tennem. Miután a reformatio a rom. kath. egyháznak a kenyér és bor természet feletti, tehát tökéletes átváltozásáról szóló tanát megdöntötte és elvetette, mindkét protestáns felekezet megegyez abban, hogy a kenyér és bor megáldás után is az úrvacsorában kenyér és bor marad. Zwingli szerint ezen kenyér és bor jelvénye —symboluma — Krisztus testének és vérének; holott Luther és Kálvin állítása szerint a megáldott kenyér és bor alatt Krisztus valóságos testében és vérében részesülnek a hívek. Nézetem szerint ezen két tan csak egymást kiegészítve csak összefoglalva képezi a tökéletes protestáns fogalmat, tudni illik a megáldott kenyér és bor jelvénye Krisztus valóságos testének és vérének. S ezen tan igy értelmezve megszünteti még az utolsó látszólagos külömbséget is, mely a két protestáns felekezet között létezhetnék. Ha találkoznának, a kik külömbségnek hajlandók volnának tekinteni a papi öltönyt, a Mózesféle táblácskát, az ostyát kenyér helyett, az orgonát, az oltárt, a gyertya meggyújtását, a letérdelést vagy felállást a templomban, a pap és hívek közötti kölcsönös megszólítást, a perikopákból vagy szabad szentírási szövegből való prédikálást stb. az olyanoknak válaszul adhatnók, hogy tegyenek külömbséget a lényeges hitelvek és a lényegtelen külsőségek között. Mig amazoknak szigorú és pontos megtartását kívánom, épen protestáns szabad gondolkozásomnál és elveimnél fogva szívesen megengedem, hogy az utóbbiakra nézve minden egyes egyház belátása, vagy felfogása s híveinek helyi érdekei és nézete szerint szabadon határozzon és isteni tiszteletének külső szertartásait függetlenül rendezze. Ha igy cselekszünk, valódi protestáns álláspontot foglaltunk el. Minél nagyobb súlyt fektet az egyház a külsőségekre, annál nagyobb érdekében van az egyformaságot követelni, nem csak szertartásokban de még nyelvben is, viszont, minél kevesebbet törődünk a külszinnel, annál nagyobb figyelmet fordíthatunk a szellemre, mely a vallás lényegét képezi. Ha Krisztusban egyek vagyunk, a csekélyebb külső szertartásokban egymástól eltérhetünk. Igen bölcsen cselekedett tehát mintegy 24 évvel ezelőtt a két protestáns vallásfelekezetnek Pesten tartott egyetemes tanácskozmánya, midőn határozatilag kimondta, hogy a két testvér fél közt lényeges külömbség nem létezik. Az egyesülés egyéb részleteit a jövendőre bízta. De ezen jövendő gyászos volt. S hol a nemzet jogai megsemmisülnek, az alkotmány elenyészik, ott a protestáns elvek is csak sinlődve tengenek. Most, midőn jobb idők reménye dereng láthatárunkon, midőn az egyesülés eszméjével megbarátkozhattunk s annak nagy előnyeit s nagy szerű jótékony hatását felfoghatjuk, elérkezettnek látom az időt, a részletek keresztülvitelére.