Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-18 / 11. szám

7. Hibáztatik az az eljárása, hogy maga mellé felsőbb jóváhagyás nélkül egyéneket vesz fel papnövendéki minőségben és ezeket papi ruhába öltözteti, ettől jövőre eltiltatik. Kineveztetik egy hattagú bizottság, a kikkel és odavaló lelkésztársaival egyetértöleg rendezze és igazgassa a missio ügyeit; ezekkel együtt készítsen egy részletes kimutatást a missio számára kezébe gyűlt pénzekről és ezek kiadásairól. A missio pénzét jövőben e testülettel kezelje. Figyelmeztetik Cz. M. hogy ez intézkedéseket azonnal léptesse életbe különben kénytelen lesz ezt az egyházfötanács az odavaló cs. kir. consulatus útján eszközölni. E határozat keletkezése után érkezett Cz.-nek sept. 8-áról kelt levele az egyházfötanácshoz, melyhez mellékli a ploesti egyház 22 tagjának fennebb d. pont alatt említett és a főt. püspök úrtól az egyházfötanács eleibe terjesztett kérvényét. E levélben az egyházfőtanács aug. 6-iki ama rendeletére vonatkozik, melyben V. D. visszahelyezését rendeli, a mig e tárgyban tüzetesen határozna. Cz. irja, hogy V. D. a ploestieknek semmi esetre sem kell és ö nem is fogja rájok erőltetni. — Hangulatát és modorát megítélhetni a következőkből. „Az itteni hívek nagyrészt román alattvalók." „Az egyház, mint egyház ezen kormány védelme alatt áll. Itt csak erkölcsi szép bánásmóddal lehetett volna az egyházat az erdélyi főconsistorium vagy főt. püspök alá rendelni. Most mindennek vége." ... „De ha a dolgot értjük, azt kérdjük, mi jogon is tart számot az egyházfötanács azon egyházhoz vagy egyházakhoz, melyek segedelme nélkül kéregetett pénzből szerveztettek ?" „A inéit, egyházfötanács rendelkezése alatt állanék én is ? Bocsánatért könyörgöm. Engem sem missionáriussá nem tett, sem nem fizetett, sem a mélt. egyházfötanács, sem a főt. superintendentia s igy velem oly könnyen talán még sem rendelkezhetik. Magam éheztem, kínlódtam, de senki által nem díjaztatván, magamat el sem is adtam sem a mélt. egyházfötanácsnak, sem senkinek." „Azon gunyoros kifejezésre, hogy az újításokkal hagyjak fel: alázatosan meghajtom magamat. Egy méltóságos testületnek jogában áll, hogy egy az Isten országa s az igazság terjesztése közt mindenfelöl méltatlanságot szenvedő missionarinssal gúnyolódhasson s azt lenézhesse s lealázhassa." „E levélhez mellékelt és a már emiitett kérvényt kísérő feliratban a ploesti 22 tag kijelenti „most és mindenkorra, hogy sem a méltóságos consistoriumtól, sem a főtisztelendő püspök úrtól, sem senkitől egyházunk belügyeibe vágó rendeléseket el nem fogadhatnak, ők egy szabad protestáns egyház!" Aláírja Cz. is a következő nyilatkozattal: „A ploesti ref. magyar egyház ezen önálló keresztyén protestáns egyház-községhez méltó határozat kijelentését teljesen osztja, az egyház alapitója s jelenlegi lelkésze" Cz. M. Okt. 17-kéröl érkezik Cz. M.-nak egy levele az egyház-főtanács elnökéhez, melyben panaszkodik, hogy ö hamis vádakra kihallgatatlanul ítéltetett el: önmagáról igy ir: „Elindul a szenvedések s elhagyatottság tövises pusztáján egy férfiú, kit lelkében nemes és magas lángolás melegít. Küzd vallásért, hazai elvért, mely lelkéhez nőtt; tetteiért évek során becsülik a jók, féli az ellenség; köz szent zsinaton — Déézs — érdemes férfiak, mint megírva van, tisztelő érzéssel és hálával emlegetik; s előáll egy egyházi igazgató érdemes és méltóságos testület s anélkül, hogy irányábai jogát helyesen okadatolni tudná, reá, ellenségeinek, kik az új pályatörés közben támadtanak minden vádló rágalmat elhiszi, elitéli, prostituálja, hogy szive szakadozzon szégyenében ; hogy lelkileg összetörötten érezze magát azon nép előtt, melyet ö emelt fel és szült ujjá a vallás és nemzetiség szerelmének." Az ellene felköltölt zavarok egyedüli okának Koost állítja lenni, a ki (Cz. nem vádol, mert ez hozzá nem fér) „egy év óta nemcsak becsületében kisebbíti mindenütt, de életét és vérét szomjúhozza." Mert a mult év decemberében Cz. egy hive Orbán S. előtt K. ugy nyilatkozott, hogy ha pap nem volna Cz.-t meglőné. Ezt a nevezeti Orbán S. maga mondotta Cz.nek, mivel tartott tőle, hogy K. csakugyan megteszi. A K. ily nagy gyűlöletének egyedüli oka az, hogy Cz.t Bukarestben inkább szeretik mint K.-t; ugyanis a bukaresti r. kat. magyarok nagy számmal megjelenve Cz.-nél nyilvánították, hogy ha ö (Cz.) bukaresti pap lenne, ők (a r. ka-Iholikusok) mindnyájan reformátusokká lennének. Ez óta K. Cz.-nek életét és vérét szomjúhozza; különben mind a bukaresti zsinat, mind a püspökség eszméje a K.-é, nem pedig a Cz.-é. Eléadja hogy V. D. a K. pártjára állva Cz. ellen bujtogatott ; V. Cz.t káromolta, elhagyta. Különösen rosz néven veszi, hogy az egyh.f.tanács irányában bizalmatlanságot szavazott azzal, hogy melléje — az ö ellenségeiből — egy bizottságot nevezett, s a bukaresti zsinatra tett határozatát ezeknek is megküldötte; legnehezebben veszi azt, hogy az egyházfötanács azzal fenyegette, hogy ha Cz. az egyázfötanács rendeleteit nem leijesiti, a cs. k. consulajus útján fogja teljesedésbevételét eszközölni. Aláírja mint a missio vezetője és tulajdonosa. Okt. 10-éröl érkezett Cz.-nek egy levele az egyházfötanácshoz, melyben tudatja, hogy ö a kinevezett bizottságot el nem ismeri, sem az egyházfötanács rendeleteit nem teljesiti, mig a magyarországi superintendentiákkal nem értekezik. Egyébiránt részletesebben fogja kimutatni az „átirat" pontjainak tarthatatlanságát. Október 10-éröl, a kinevezett bizottság tudósítja az egyházfötanácsot, hogy megalakult, elnökének dr. Borosnyai Jánost választotta; Cz. nem akar tudni az egyházfötanácsról és nem is engedelmeskedik. Október 22-én az egyházfötanács kiküldi a bizottságnak a Cz. által felterjesztett ploesti kérvényt, hogy az egyházba kiszállva járjon végére: hitelesek-e az alairások, magokénak vallják-e az aláírók a benne foglalt nyilatkozatot; továbbá vegyen nyilatkozatot az egész egyháztól: akarja-e V. D.t segédpapjának vagy nem. November 5-éröl érkezett Ploeströl 22 egyén aláírásával egyházfötanácshoz, melyben lefestve egyházuk szomorú állapotát a Cz.-töl felköltött viszályok következtében; kijelentik