Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-18 / 11. szám

liogy Y. D.t lelkészüknek ismerik ; továbbá az egyház függetlensége nem a nép hanem a Cz. eszméje; a kérvényt Cz.töl elámított egyének irták alá, a kik azt hiszik, hogy nekik Cz. a maga zsebéből épített templomot ; nyilvánítják, hogy egyházukat az erdélyi ref. föegyháztanács és püspökség pártfogása és oltalma alatt akarják tartani, november 5-éröl a missioi bizottság elnöke hivatalosan közli a bizottság Ploesten járt tagjainak tudósítását és ezektől véghez vitt nyomozást a Cz.-töl felküldött kérvény aláíróiról, melyből kiviláglik : hogy az aláírók mindnyája birtoktalan, köziilök négy Cz.-t pártolja és független egyházat kiván; 5 nyíltan bevallja, hogy ö bizony nem is érti az egész dolgot, a kérvényt Cz. kényszerítése következtében irta alá: kettő más vallású; négy nem is lakik Ploesten; egy alá sem irta, mert neki Y. D. kell, hat pedig teljességgel nem akarja egyházát elszakasztani az erdélyi püspökségtől; nagyobb részök osztrák alattvaló. — Továbbá Cz. a bizottságnak Ploesten megjelent tagjait az oláh-sztaroszti által el akarta fogatni, mint bujtogatókat; kéri hogy Cz.-t minél hamarább hívja vissza onnan az egyházfötanács, mivel addig ez egyházban béke nem lesz, mig Cz. Ploesten marad; különben is a ploesti egyház értelmisége és birtokos része egyenlő akarattal V. D.-t óhajtja papjának. A mi pedig Cz.-nek K. elleni azon vádját illeti, hogy K. a Cz. élete ellen törne, erre nézt beküldi Orbán Sámuelnek két tanú aláírásával hitelesített nyilatkozatát, mely szerint ő arról semmit se tud, hogy K. Cz.-röl azt mondta volna: „ha pap nem lennék azt az embert meglőném" következőleg sohase is mondotta Cz.-nek, hanem az egész a Cz. koholmánya. Ez előzmények és adatok után az egyházfötanács nov. 26-áról hivatalosan átirt a bukaresti cs. kir. osztrák ügynökséghez; miután Cz. M. a püspökség és egyházfötanács iránt tartozó függést és engedelmességet teljesen felmondta és az egyházfötanács is teljesen levette róla pártfogását, kéri a cs. kir. ügynökséget, munkáljon oda, hogy Cz. M. az osztr. pártfogás alatt álló hitsorsosaink között több zavart és visszavonást ne idézzen elé. Egyszersmind ajánlja az ügynökség pártfogásába a missio rendezésére kinevezett bizottságot, melynek tagjává nevezi ki K. F.-et is. December 29-éröl. A missioi bizottság elnöke tudósítja a püspökséget, hogy Cz. már a bukaresti egyházban is elkezdte az izgatást: Koos elutazása alkalmával az egyház elöljáróságát, hozzá intézett levelében arra kéri, hogy teljességgel meg ne engedje K.-nak az Erdélybe és Magyarországra menetelt, mert ez az egyházra veszélyt hozand. Jelenti továbbá, hogy Cz. majd minden héten bejár Bukarestbe Horeszku tábornokkal és a ministerelnökkel értekezni ; kér gyors és erélyes intézkedést. Jan. 8-áról. 1866 a kir. kormányszék elnöki átiratában felhívja az egyházfötanácsot, hogy Cz. M.-t, a ki azonkívül, hogy egyházi felsösége iránt tartozó engedelmességet felmondta, még állam-veszélyes fondorlatokba is elegyedett, mozdítsa el hivatalából és hívja vissza az osztrák császár birodalmába, s e részben tett intézkedéseiről a kir. korm. elnökségét minél előbb értesítse. Ez átirat következtében az egyházfötanács jan. 11-iki ülésében a főt. püspök felhivatott, hogy Cz. M.-t hivatalából felfüggesztve vettesse közkereset alá ; törvényesen idéztesse meg a hazában kijelölendő egyházi bíróság eleibe, a hol ügye mint alszéken lefolyván, felebbeztessék a közzsinatra j ez intézkedéséről a kir. fökormányszéket is értesiti. Jan. 12-én. A püspökség Cz. M.-t hivatalából felfüggesztvén megidéztette a kolozsvári egyházmegye r. zsinatjára 30 napra, hogy ott megjelenvén, magát mentse ; a felfüggesztő és idéző iratokat átküldte a missioi bizottságnak, hogy Cz. M.-t püspöki pecsét mellett törvényesen megidézzék és a megidézés végremenéséröl küldjenek be hiteles tudósítást. Ez alkalommal a Cz. M. hivatalából lett felfüggesztését tudatta a cs. k. ügynökséggel és az oláhországi ref. egyházakkal is. Jan. 25-éröI. A bizottság elnöke tudósítja a püspökséget, hogy a bizottság két tagja elment Cz.-hez, a ki azonban nyilvánította, hogy sem az egyházfötanács, sem a püspök rendeleteit el nem ismeri és el nem fogadja; s ez után rögtön folyamodást készíttetett az oláh kormányhoz; kéri a cs. k. ügynökséget erről rögtön tudósítani, nehogy a Cz. nagyravágyása miatt siralmas csapás érje az Oláhországban élő magyar reformátusokat. Legfőbb oka a Cz. ellenszegülésének az, hogy nem tud számolni, s hogy ettől menekülhessen, azért akarja a magyar egyházakat az oláh kormány kezeibe játszani, melylyel folytonos levelezésben áll. Jan. 23-ról. Cz. a püspökséghez küldött levelében azt irja, hogy a bizottság tagjai utján küldött püspöki levelet, elvéhez hiven, kezéhez sem vette; hallja ugyan hogy ö hivatalából fel van függesztve és megidézve 30 napra Kolozsvárra; de kéri, ha akár az egyházfötanácsnak, akár a püspöknek vele közölnivalója van, intézze azt egyenesen hozzá s kímélje meg oly méltatlan bántalmaktól, melyekre nem érdemes. A levél tartalmát kéri közölje vele a püspök s küldje meg neki a magyarországi superintendentiák felhatalmazását arról, hogy joga van az egyházfötanácsnak és püspöknek vele ily hallatlan méltatlanságot elkövetni. 0 félre vonul, ha ezt minden superintendentia kívánja vagy helyesli. A missio számadását holnap nyomják, szabad lesz mindenkinek hozzá szólani. Kéri hogy legyenek legalább keresztyének ; mert ha ö onnan egyszer elmegyen, az öt éven át gyűjtött nyáj könnyen más akolba rnehet. Miután Cz. ilymódon minden engedelmességet megtagadott, és az egyházaknak az oláh-kormány kezére játszásán folytonosan működni meg nem szűnt, mind a ploesti egyházból, mind a bukaresti egyház elöljáróságáról ujabb panaszok érkezvén be, az egyházfötanács kényszerülve lön átirni a bukaresti cs. k. ügynökséghez, hogy ploesti egyházunk békéjét Cz. által felzavartatni ne engedje, és öt mint a ki megszűnt már az egyház lelkésze lenni, ha mind e mellett is az egyház ügyeibe elegyedni akarna, távolittassa el onnan. A hosszadalmas és bonyolt Czelder-ügy folyamát az adatokhoz és okmányokhoz híven igyekeztünk leirni; re-