Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-18 / 11. szám

hittannak nem tudni, vagy nem akarni tudni a ref. dogmatika tanárának, bün a reform, egyház ellen. — Nehogy a dogmatikus mégis e szabadsággal visszaélve, olyan tant állítson fel, bár egyezőn a sz.Írással, a melylyel a vallás erkölcsi életnek kárára lenne, azért állítottam fel hittanom előszavában azon elvet, hogy legyen figyelemmel a dogmatikus a keresztyén népiség vallásos életére s csak azt és annyit emeljen ki a szentírásból, vagy egyezően a szentirással csak oly tantételt állítson fel hittanában, a mi, és a mennyi a keresztyén népiség valláserkölcsi életének kielégítésére és előmozdítására szükséges. — A többit hagyja pihenni a szentírásban, mint olyat, a mi későbbi kor részére van irva. Ha a hittannak célja a valláserkölcsi élet előmozdítása : egyházunk hittanának heterodox iránya mellett ez elvre mindenkor szüksége van. — Azon további állításomra: „supernaturalista iránya van a hittannak, ha azon elvből indul ki, hogy a vallásban legfőbb tekintély a szentírás, mint közvetlen isteni kijelentés, s a hitvallást és az egyház szentesitett dogmáit is a szentírásnak, mint legfőbb tekintélynek alárendeli," egész fensőséggel azt mondja biráló : „Avagy, kihallotta valaha a supranaturalismust abba helyezni, hogy a szentírást ismeri tekintélynek (ugyan minek hagyja ki biráló, a szentírás szó mellől ezt a kifejezést: mint közvetlen isteni kijelentés, a mit én a supranaturalismus definitiojában oda tettem. Hiszen ön e deíinitiót nem idézte. Legyen igazságos ?). Hát a rationalista nem ismeri el az irás tekintéhát lehet heterodox más ember előtt, kinek hitbeli meggyőződésétől az enyim eltér, de természetesen a magam hitét józan észszel az igazságtól eltérőnek nem mondhatom, mert mihelyt olyanaak ismerem fel, le kell róla mondanom. Maga K. J. úr mondja : „heterodox iránya van a hittannak, ha az egyház hitvallásától és szentesitett tantételeitől eltér." Hogy lehet már most józan észszel mondani: „egyházunk hittana heterodox?" hiszen ez, az idegen szót magyarítva, annyi mint: egyházunk hittana egyházunk hitétől eltérő. És lehet-e ily beszédre mást mondani, mint a mit mondottam, t. i. hogy ez bolond beszéd ? De mit mond hát Schweizer, kit K. J. úr ellenem idéz ? Elmondom röviden. A haladás elvét követő protestáns theologusok minden lépten nyomon a több mint B századdal ezelőtt szentesitett tantételektől eltérő nézeteket fejtegetvén, a confessionalisták által azon -váddal illettettek folyvást, hogy heterodoxiát, azaz a confessiótől eltérőt tanitanak. A haladó theologusok tehát, hogy e gyűlöletes szó élét vegyék, kénytelenek voltak annak valódi értelmét megállapítani és megmutatni, hogy a heterodoxia tulajdonképen relatív fogalom, melynek értéke attól függ, mi az orthodoxia, melytől az eltérés történik. Schweizer tehát, ki szintén a haladó theologusok közé tartozik, azt törekszik bebizonyítani, hogy magok a ref. confessiók készítői sem akartak örök időkre szóló tantételeket megállapítani, hanem az azoktól való eltérést megengedik ; mert az orthodoxia nem a confessióval, hanem a bibliával való egyezésben áll, s igy a heterodoxia is, nem a confessiótől, hanem a bibliától való eltérést jelöli. Midőn tehát mi ujabb theologusok, a biblia mélyebb tanulmányozása által az egyház confessiójától eltérő eredményekre vezettetünk ; s attól eltérőleg tanítunk, távol attól hogy az hiba legyen, inkább kötelesség az, miután hitünk zsinórmértéke a biblia és nem a confessio, s igy egyházunkban épen az az orthodoxia, a mit a confessionalisták heterodoxiának akarnak bélyegézni. Ez Schweizer értelme és nem az a nou sens, melyet abban K. J. úr vél felfedezni. B. M. lyét?" — Édes jó istenem! micsoda beszéd ez egy dogmatika tanártól ? Hutterus redivivusban ez olvasható: „a supranaturalismus egy különös kijelentést a vallásra szükségesnek tart, és miután egy bizonyos történelmi vallás magát ilyennek igazolta, észszerűnek tartja magát annak minden tételeinek alárendelni.... a supranaturalismus a keresztyénségben és pedig protestáns értelemben a szentírásban különös kijelentést talál, melyen kivül nincs idvesség." Wegscheider pedig azt mondja : „supranaturalismus ea cogitandi regula est, qna quis soli revélationi, cuius notitia e bibliis sacris reperitur, fidem tribuendam esse persvasum habét." Hahu is igy nyilatkozik : „a keresztyén supranaturalismus azon meggyőződésben fejezi ki magát, hogy mind azt, a mi a valódi szent oklevelekben helyes magyarázat szerint be van foglalva és isteni kijelentésből származtatik föltétlenül a keresztyén vallás tartalmának kell tartani (Hnst rediv. §. 31)." Hase dogmatikájában divatos (modern) supranaturalismusnak azon nézetet tartja, mely „mivel a keresztyénséget ész okokból természetfeletti kijelentésnek ismeri, magát ennek aláveti (Dogm. §. 21)." Ezekből csak meggyőződhetik biráló, hogy az a supranaturaíis-i mus a mit én annak állítottam.—Ha ezekhez adjuk Schweizer ez ítéletét: „Zwingli keresztülviszi azon határozatot, hogy semmi mást nem kell prédikálni, mint a mit a sz.irás magába foglal;" és Kálvin e szavait: „mint isten engedelmes tanítványai, isten szava mellett, senki más tanítóra nem hallgathatunk, egyetlen bölcsesség szabályom a szentírás tanítása mellett szigorún megmaradni (Schweizer dogm. I §. 6):" kétségtelen, hogy a reform, hittannak supranaturalista s a fölebb mondottakat is figyelembe véve heterodox iránya van. Supranaturalista, mint hittanomban állítom, mert legfőbb tekintélynek a vallásban a sz.írást (definitiomban hozzátéve, mint közvetlen isteni kijelentést) ismeri; Heterodox, mert hitvallását, szentesitett dogmáit a szentírás tekintélye aláhelyezi. — Ha biráló ezeket nem tudta: tanulja meg mint illik dogmatika tanárához. Ha pedig tudta és tudja: ne mondja: „azt kell hinnünk, hogy Kiss János űr egész más értelmet akar a szóknak adni, mint a melyben eddigelé azokat a tudomány használta." — Mert ha ezt mondja sem a tudomány sem az igazságnak nem tesz szolgálatot. — Hát vájjon bírálónak e szavaira : „Hát a rationalismus nem ismeri el az irás tekintélyét ?" mit szóljak? Vétkezném a tudomány ellen, ha azt mondanám, hogy elismeri. Hutterus redivivusban ezt olvasom : „a rationalismus az észt mint ilyet a vallásra elegendőnek tartja, ennélfogva minden történeti vallást, minden tételeiben alávet az ész ítéletének." — Hase ezt mondja dogmatikájában : „a rationalismus és supranaturalismus, mint fö ellentét jelent meg, mely által a protestantismus két ellenséges táborra oszlott (§. 42)." — Hagenbach is hittörténetében igy ir: „a protestantismus a rationalista elvet is megvetette, miszerint az irás tekintélye az ész tekintélye alá helyeztetik, vagy annak magyarázata az ugynevezet észigazságoktól tetetik függővé (§. 242)." Bretschneider is igy szól: „a rationalismus az a gondolkodás, miszerint semmi közvetlen kijelentésbe hanem egyedül a philosophiai vallástan igazsá-