Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-18 / 11. szám

hamarjában nem intézkednének is, annyit a nt. esperes urak erélyes felszóllamlása s eljárása folytán mindenesetre nyerünk, hogy egyes egyházmegyékben létre jövend a káplánsegélyzö egylet, melyet aztán csak fel kell ölelni az egyházkerületeknek. Halaszthatatlan a segélynyújtás: csak előre lánglelkek, s mi követni fogunk, s Isten sikerrel koronázandja igyekezetünket. Molnár Sámuel, ref. lelkész. • -o* ISKOLAÜGY. A NÉPISKOLA A XIX. SZÁZADBAN. I. (Folytatás.) Az iskola kormányzata oly egyszerű, hogy egyszerűbb már alig lehet. A hány iskolakerület van, annyi külön bizottság alakul. Ez kevés főből áll. Többnyire három tagból alakul, de van eset, hol egy ember végzi teendőit. A kerületben lakó választók nevezik ki őket, többnyire egy évre csak. E bizottság tartozik a választókat minden évben közgyűlésre híni, s előttök részletesen számolni sáfárkodásáról s kérdéseikre felelni. További kötelessége a bizottságnak az állam közoktatási igazgatóságnak, mely az illető állam székhelyén tartja lakását, jelentést tenni a rájok bízott iskola és tanítás állapotáról. — A kerületi bizottság mellett áll a községi, mely erkölcsi személynek tekintetik, s mint ilyen birtoklási jogot élvez. Ez veszi kezéhez az államnyujtotta segélyt és a helyi iskolarovás jövedelmét, melyeket azután szétoszt a kerületek közt, a kimutatott szükség szerint. Ez bocsátja vizsgálat álá a tanítójelölteket s kiszolgáltatja nekik a bizonyítványt, mely nélkül egy kerületi bizottság sem választhatja őket tanítóknak. A községi bizottság határozza meg a könyveket és a követendő módszert, az látogatja meg rendesen a község iskoláit, szóval, ez foglalkozik az oktatás értelmi s erkölcsi igazgatásával, ez kezeli pénzügyét. Minden egyes állam központján van a közoktatási hivatal (board of education). Ennek élén igen magastekintélyü tisztviselő áll, kit a közoktatás felügyelőjének címeznek (superintendent of public instruction). Ezt némely államban, péld. New-Yorkban, maga a törvényhozás választja; Nyugaton az állam összes választói által választtatik meg az államkormányzóval egyszerre, kivel egyenlő díjazásban is részesül, söt a nyugati államokban az övé magasabb. Ámde magas állása dacára még sem éreztetheti tekintélyét még a kerületi bizottságokkal sem. Az ö hivatása csupán: felvilágosítani a törvényhozást és a közönséget mindenre nézve, mi a közoktatáshoz tartozik. 0 gyűjti a statistikai adatokat, meglátogatja az iskolákat, s ügyekszik értekezletek, népgyűlések és a néphez intézett szózatok által ébren tartani é» fokozni a közérdekeltséget a nemzeti tanügy iránt, melytől az állam népének üdve elválaszthatatlan. Minden évben részletes jelentést nyújt be a törvényhozásnak a köznevelés állapotáról az állam területén. E jelentés számos példányokban kinyomatván, minden iskolakerületben elterjesztetik. A rendszer hézagjai vagy hiányai himezetlen kitáratnak benne s a szükséges reformok kijelöltetnek. E jelentések némelyike csodálatra méltó müvek, melyekben nem lehet eléggé lapozni. A szép papiros és nyomatás, a diszes kötés, szóval a legkisebb részletekig minden mutatja, hogy itt oly tárgyról van szó, melyet szeretettel hord szivén az egész nemzet. Kettőt vittek e tekintetben nagy tökélyre az amerikaiak : a munkafelosztás elvét, és a nyilvánosságot. Az iskola felügyelete olyan férfiakra bizatik, kiknek egyébb közdolguk nincs, és a mi az iskolát illeti, az közügynek tekintetvén, arról kiki szólhat és irhát legjobb meggyőződése szerint. Igy ott mindent tesz a meggyőződés, a kényszer semmit. Az iskola épülete természetesen különböző tekintetet mutat a közölmények szerint. A hol a családok csak aligmegtelepültek, s csak most foglalkoznak a földnek meghódításával, az iskola sem lehet egyéb mint egymásra rakott szálfákból épített hajlék. Régibb államokban faluhelyen csinos egyemeletes ház szolgál iskolául, mely egészséges helyen állvan, növényekkel van körülvéve s szölö-meg lianaguirlandokkal földíszítve. Városokban az iskola nagyszerű háromemeletes épület, melyben bámulatosan el van rendezve minden, céljához képest. Lépjünk be New-York valamelyik legújabb iskolájába. Földszint lakik a ház gondviselője, ki egyszersmind kapus ; ott van azonkívül egy roppant játékterem a gyermekek számára. Az első emeleten van hat osztályterem, 5 és 7 métre hossz- és szélességgel. Ezek egy tág központi terembe nyílnak, melynek méretei 14—20 métre. Ez a fogadó terem, hol bizonyos órákban valamennyi növendék némely közösen végzendő gyakorlatokra össze szokott gyűlni. A második emeleten 10 terem van, a harmadikon végre ismét egy fogadó és hat osztályterem. Az egész épületet alacsony nyomású gözmelegitövel lehet fűteni és nagy tökélyre vitt készülékkel szellőztetni. A város vize el van osztva minden emeleten. Minden növendéknek van támlás Íróasztala és széke fényesített fából. Az egész igen csinos és gondosan van tartva s kétezer tanulónak van helye benne-Az osztályokban és fogadótermekben találunk igen teljes könyvtárt, térképeket, föld- és égtekéket, természetrajzi gyűjteményeket kicsinyben, műtermékeket és zongorát. New-York városa csak 1861-ben ismét 6500 dollárt fordított a zeneszerek beszerzésére. Az egyesült államokban önként értik az emberek, hogy iskola nem lehet könyvtár nélkül. Az államok nagy része külön pénzforrást szavazott meg e célra. A new-yorki állam iskolai könyvtárai már másfél millió kötetet számlálnak, miből átlag 1300 kötet esik egy-egy iskolára. Képzelni sem lehet, mily hévvel karolnak fel ott mindent, a mi az iskolához tartozik. New-Yorkban például tiz év óta valamennyi régi iskolát megújítottak s megnagyobbították, s huszonöt ujat építettek azonfölül, melyek mindegyike hol másfél, hol kétezer gyermeket képes befogadni.