Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-11 / 10. szám

nak, nem fogja elejteni Csurgót sem, mely nemzetiségi tekintetben még tán fontosabb hely Kaposvárnál is. Olvastatott az egyh. megyei egyh. látogatás jegyzökönyve Oly peres ügyekben, melyek az e. m. látogatás által el nem intéztethettek, az egyh. megyei törvényszék Ítéletet hozott. Az iskolavizsgálók jelentésének felolvasása után hoszszas vita tárgyául szolgált e kérdés: „kinek adassék ki a tanitók közül azon 10 frtnyi évi alapítvány, melyet Szalay István — veszprémi lakós hitsorsosunk — a legjobb tanítónak évenkinti jutalmazására mult évben felajánlott ? Minthogy az alapító az uj tanrendszer szerint tanitók közöl — a legszebb eredményt felmutató részére tette alapítványát, s az iskolavizsgálók jelentésében a tanrendszer minősége nincs kiemelve, csak a tanulók egyes tudományokbani elöhaladottságának mértéke mutattatik ki, ez idő szerint a jutalom ki nem adhatása lön határozattá, a tanitók érdeme megítélésénél egy részről az ujabb tanrendszernek alkalmazottsága, másrászröl az esperesi látogatásnak körvizsgálóknak, s a tavaszi és őszi közvizsgákon, megjelenő szomszéd egyházbeli lelkészeknek az iskolák szellemi állásáról beadandó hivatalos jelentései levén az iránytadók. Olvastatott nt. Csonka Ferenc e. m. számvevő úrnak az egyházmegyei pénztár állásáról beadott hivatalos jelentése. A pontos és szakértő átvizsgálásról tanúskodó munkálat közlielyesléss-el fogadtatott, s számvevő urnák érdeme az elismerés mellett jegyzőkönyvbe vezettetni határoztatott. Olvastatott Kenessey Mór egyh. megyei ügyvéd úrnak, mint az egyházmegyei pénztárból kölcsönt nyertek által felvett összegek telekkönyvi betáblázásáltali biztosításával megbízott egyháztagnak hivatalos jelentése, melyből örömmel értesült az e.megyei közönség a felöl, hogy az összegek részint biztositvák már részint folyamathan van biztosításuk törvényes uton. Egyházunk lelkes tagjának — egyháza iránti szereteléröl tanúskodó, sok fáradsággal s áldozattal járt működéséért köszönet szavaztatott, s érdemének jegyzőkönyvileg teendő örökítése határoztatott. -— KÜLFÖLDI EGYHÁZ- és ISKOLA. Az „Augsb. alig. Ztg." az Oroszok hatalmáról Jeruzsálemben következőleg ir: Annak idejében egy másutt (a protestáns havilapok augusztusi füzetében 1859.) a kinyomott következő cimü terjedelmesebb cikkelyünkben: „Konstantinápoly és Jeruzsálem, egy német protestáns gondolatai" azon kérdést, tárgyaltuk : melyik hatalomnak lehetnek legkedvezőbb kilátásai egyes egyedüli megszerzéséhez Jeruzsálemnek, hogy örökösen ne maradna a törökök birtokában. Mi e tárgyban azóta folytonosan figyelemmel kisértük mindazon egyes munkálatokat, melyek a külömböző politikai és egyházi testületek által a legújabb időben Jeruzsálem elen intéztettek avagy foganatba vétettek. Ezen vizsgálódásunk eredménye az lett, hogy az oroszoknak lehet e tekintetben a legtöbb kilátásuk. Nem régiben egy Jeruzsálemben január 6-ról kelt levelező cikk (olvasható az „Alig. Ztg." 35-ik számának mellékletében) hozott tudósításokat, melyek hasonlóan azt mutatják, hogy az oroszok e tekintetben első helyen említendők ; mert belőle ugy értesülünk, hogy kegyes oroszok három értékes harangnak Jeruzsálemben leendő felállítását rendelték el s hogy ugyancsak kegyes oroszok Jeruzsálemben egy óriás harangnak öntetését vették célba. Ezen tudósítás legalább is arra mutat, hogy az érdekes orosz kísérő iratnak negyedik szakasza, mely a jeruzsálemi orosz külvárosnak gyönyörű rajzát és terveit adja s mely megközelíti mindazt, „a mi még Palaestinában, de különösen a mi még Jeruzsálemben maradt fen teendő gyanánt," nem hiába lön irva. Az idézett levelező-cikkelybe szőtt ama kérdés: hogy vájjon a keresztyének a hatalmas harangok zúgásával közvetlenül nem mást, mint az Islamnak sírba temettetését kivánták-e ábrázolni, alkalmat szolgáltat arra, hogy egypár versszakra utaljunk, melyben kétmohamedan költő a keresztyének harangjainak szava feletti jajpanaszait fejezte ki. Ezek közül az egyik (lásd Schaksnak az „Arabok költészete és művészete Spanyolországban és Siciliában" cimü jeles müvét I. kötet, 143 és 308. lap) igy hangzik: Mecsetink zárdákká változtaták át, Gúnyunkra és égő gyalázatunkra, S hol hallhatád előbb hivők imáját, Most harangok bömbölnek ott morogva. S a másik: Mecseteinket — óh ez kinek ne csalna Szemébe forró könnyeket! Ha látja átváltozva templomokra, Bennök harangokat s kereszteket. Hogy az Islamnak egymagok az oroszok általi sírba temetése az európai nem oroszok előtt (hogy csak még az „Alig. Ztg." szerkesztősége által fölvetett kérdésre adjunk választ) valami kiváló gyanúval bír, nem tagadhatjuk. De azt merjük állítani, hogy ha az igazi harangozásra kerül a dolog , midőn t. i. az óriás harangot fogják megkondítani, bizonyosan a nem oroszok is huzandják azt; mert hiszen ép a napokban esett tudomásunkra, hogy az angol magas egyháznak a keleti azaz : az orosz-görög egyházak egyesítése felett, mily komoly munkálatok tétetnek. Egy közelebb Londonban tartott conferencián, melyben az angolok részéről több püspök, kanonok és tanár, orosz részről pedig Popolf a követségi káplán, Tolstoi Elek gróf és OrlolF herceg is részt vettek, — a mint a közelebbi hirek állítják — mindnyájan közakarattal azon véleményben voltak, hogy lassan és vigyázva, de szakadatlanul kell az egyházak egyesítésén munkálni. Részrehajlatlan keresztyéni álláspontból tekintve az ügyet, feljogosítva érezzük magunkat, hogy az oroszok előmenetelét Jeruzsálemben hova — tovább dicséretreméltónak tartsuk s hogy törekvéseikre a legjobb sikert kívánjuk. S. E.