Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-11 / 10. szám

is buzdítja, akkor azt kell mondanunk: megtalálta mit keresett! Mondjuk tehát: mi mindnyájan, egyik ugy mint a másik elismerjük a bibliában a „szentírást," nem csak, mert egyedüli gazdag forrása keresztyén hitünknek s keresztyén életünknek; hanem, mivel érezzük, hogy abból szent lélek, Isten lelke szól a mi leikünkhöz. — Hogyan van az irás Istentől ihletve: Képzelje magának kiki, mint tudja; csak mindnyájan azon legyünk, hogy legyen minekünk az irás hasznos a tanításra, feddésre, a megjobbításra s az igazságban való növekedésre (2 Tim. 3: 16) igy bizonynyal Istentől ihletett lészen az. Közli Laukó Károly. ISKOLAÜGY. A NÉPISKOLA A XIX. SZÁZADBAN. E cim alatt kezdett a „B u d a p e s t i Szemle-' öszszehordani adatokat, melyekből meg lehessen ítélni századunk azon mozgalmát, mely az emberi nem értelmi, erkölcsi és közvetve anyagi fejlesztését a népiskola segítségével a lehető legszélesebb körökben honossá óhajtja tenni? A mozgalom ma már általános, s a népek műveltségi fokozatával egyenes viszonyban halad és terjed: a legműveltebbek, a legfejlettebbek, mozognak e téren legserényebben és természetesen, a legtöbb szerencsével is, annyira, hogy innen komoly elpusztulási veszély fenyeget minden más népet, mely a természettől nyert testi és szellemi tehetségeinek, idő- és erőbeli előnyeinek kifejtésével és alkalmazásával vagy semmit sem gondol, vagy kevesebbet. A neveztük folyóirat idei első füzetében megismerkedünk a népoktatás részleteivel az éjszak-amerikai Egyesült Államokban. E részletek oly érdekesek, s az amerikai Unió bámulatosan gyors emelkedésével oly szoros és benső kapcsolatban állnak, hogy azokat rövid vázlatban olvasóink lelke elé állítani annál inkább tartjuk kötelességünknek, minél hangosabban emeli intő szózatát az idők szelleme, s minél szentebb kötelessége minden embernek, figyelmeztetni társait a közeledő vagy készülő veszélyre, s megismertetni őket azon egyetlen üttal, melyen erejök szerint serénykedve, nem csak megelőzhetik a veszélyt, hanem közelebb is jutnak eredeti céljok, a nagyobb tökély felé. „Ha jól tudom," — kezdi értekezése derekát Laveleye úr, — ,?

uégy nemzet van a világon, melyek jogos büszkeséggel mondhatják, hogy olvasni nem tudó emberök ninGS. Ilyen éjszaki Németország, Norvégia és Helvétia *) K) Bátran ide sorozhatta volna a magyarországi mindkét hitfelekezetü protestánsokat is. S z e r k. Európában, és az Egyesült Államok Éjszak-Amerikában. De — „folytatja," — itt nemcsak tud olvasni mindenki, hanem olvas is, részint okulás, részint mulatság okáért; olvas, hogy a közügyekben részt vehessen, hogy foglalkozásaiban több szakértelemmel járhasson el, hogy keresetét jövedelmezőbbé tegye, vagy végre, hogy mélyebben hatolhasson be a vallásbeli tanok alapjába. Mindenki olvas, mihelyt siirgetösb dolga engedi. A napi lapok szászezerre menő példányokban nyomatnak, némely hetilap négyszázezerben. Mindenkinek, a ki Amerikát beutazá, feltűnt, hogy ott minden ember olvas, a közrendű nép csak ugy mint bárki más. A mult év elején meglátogattam az antwerpi kikötőben horgonyzott pompás, egyesült állami fragattot „Niagarát," minden matróznak, ki épen pihene, könyv, szemle vagy hirlap volt kezében." stb. De ideje, hogy az igért kivonatot készítsük, előre megvallván, hogy most az egyszer az olvasó iránti tekintetből sajnáljuk e részbeni munkánkat. Fáradságunk által ez egyszer az olvasó csak vészit, mert kár a „Buda-Pesti Szemle" cikkének minden szaváért, melyet elhagyni kénytelenek leszünk. Élő levél helyett a levélnek száraz vázát nyújtani nem kellemes dolog annak, a ki élőt, épet, egészet szeret adni. De lapunk tere s azon tekintet, hogy ne nyomassuk újra a mit nyomtatásban ugy is kaphatni, csak kivonatot engednek meg. I. Az unióban az iskolák azon faját, melybe az unió minden gyermekének joga van kiképezés végett ingyen bejárhatni, primaty schoolnak nevezik. Ezek annyira eltérnek mindentől, a mit nálunk e tekintetben ismerünk, hogy alig merjük őket elemi iskolának nevezni. Ha mégis eleminek nevezzük, rövidség okáért tesszük, s azon titkos óhajtással, vajha sikerülne a mi elemi iskoláinkat is minél előbb a nemzet szükségeihez képest magasabbra fejleszteni. „Az elemi iskola, — ezt minden amerikai vallja, — az állam alapja, a szövetség forrása. Ingyen állván nyitva mindenki előtt, minden néposztályok és hitfelekezetek gyermekeit fogadván el padjain, elfelejteti velők a társadalmi külömbségeket, eloltja a felekezeti forrongásokat, kiirtja az előítéleteket és ellenszenvet, s mindenkiben felszítja a közös haza szeretetét s a tiszteletet a szabad alkotmány iránt." Az ember bámulva látja az évenként beözönlő uj települök roppant sokaságát oly rövid idő alatt beolvadni az amerikai nemzetiségbe. E talányt az iskola fejti meg, mely mindjárt az első ivadékra rányomja a nemzeti erkölcsök bélyegét, közli velők az uralkodó eszméket s ezáltal a polgári jogok gyakorlatára képesiti őket. Iskola nélkül az államok szövetsége rég megszűnt volna, széttépetve pártviszályok és elnyeletve a tudatlanság özöne által, melyet Németország és különösen Irland árasztott s áraszt szünet nélkül az unió területére. Ujabb számitások mutatják, hogy ha minden beköltözés megszűnt volna, 1810 óta, az egyesült államok szabad lakossága, a helyett hogy 1864-ben felment 29,902,000 főre, el nem ért volna csak mintegy tiz és fél milliót.