Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-11 / 10. szám

A bektiltözöttek és utódaik e szerint majdnem kétharmadát teszik az összes lakosságnak, és csak a közoktatás útján tudta az eredeti népség aránylag oly kis tömege a jövevények akkora mennyiségét áthonositani, s beléjök oltani azon eredeti és életteljes tulajdonokat, melyek az angol, szász és puritán fajt oly élesen jellemzik s oly előnyösen tüntetik ki minden más fölött. — A közelebb szerencsésen bevégzett háború alatt, melynek súlya és iránya minden percben megsemmisítéssel fenyegeté az uniót, közelebbről tekintvén a dolgot, ismét csak „az iskola volt az amerikai democratia megmentője." A „zarándok atyák," miként az első települőket ma is nevezik, alig hogy uj hazájok partjaira léptek, már is elméjükben forgatták a gyermekek tanítását. Egy alapszabály 1642-ről azt jelenti ki, hogy nem engedendik meg „azt a barbárságot, melyet elkövetnek, a kik gyermekeiket nem tanítják olvasni, s nem ismertetik meg velők a büntető törvények tartalmát." A tanítókat magok a családapák választották. Ezen puritán szellemű iskolákban képződött ki az a sajátságos népfaj, mely vallásos és erkölcsi mély és szilárd alapja mellett oly életrevaló, oly vállalkozó, s mely valóban fentartó savát képezi a nagy köztársaságnak. Ama korszakban senki sem volt egészen tanulatlan s kevés kivétellel a társadalom valamennyi tagja ugyanazon oktatást nyeré. Későbben a függetlenségi háborúk, a föld meghódítása uj államok alakulása, csatornák és vaspályák létrehozása stb. némileg háttérbe szoriták a közoktatás ügyét. A beköltözöttek tömegében tudatlan és szegény családok százezrei özönlöttek az Unió területére. A tudatlanság terjedni kezde, mig végre, most harminc éve, némely előrelátók észrevették és jelezték a veszedelmet. „Akkor támada egyike azon viadaloknak, melyektől nekünk Európában nincs fogalmunk. Mindenfelé társulatok keletkeztek, melyek a tanitás javítását tiizték ki célul. A kérdés megvilágítására szánt folyóiratok és napilapok tömegesen kezdtek megjelenni. Az Unió legkitűnőbb férfiai közül többen, mint Henry Barnard, Horace Mann, Stowe és Bache tanárok átjöttek Európába a leghíresebb rendszerek tanulmányozása végett. Viszszatértökkel közrebocsátották tapasztalataik eredményét s élére álltak az izgatásnak. Bámulatos valóban látni, a mit ez alkalommal a magán-erély véghez vitt. Henry Barnard, megbízatva a rhode-islandi állam által a javítások előkészítésével, jelentéstételében számot ada előleges munkálatairól, melyeket végez vala. E jelentésből látni, hogy ő az állam minden egyes iskoláját két izben személyesen megvizsgálván, négyszáznál több tanítót kérdezett ki tanmódszerökről, s maga vetette külön vizsgálat alá minden iskola növendékeit. Ezernél több levelet intézett azon férfiakhoz, kikről hitte, hogy leginkább képesek életrevaló eszmékkel szolgálni az ügyet. Minden községben gyűlést tartott, hogy a szükséges kérdéseket a választókkal és iskola-mesterekkel meghányhassa. Ertekezletet és felolvasást a tárgyról többet tartott ötszáznál, s mindenütt helyi bizottságokat rendezett az izgatás folytatása és terjesztése végett, líapilapot alapított, melynek példányai ingyen osztogattattak és terjesztettek a közönség közt. Ennyi előmunkálatok után végre elkészítette és benyújtotta reform-javaslatait az állam törvényhozásának, mely azokat egész lelkesedéssel fogadta és szentesitette. A többi állam, még a nyugotiak is, hasonló buzgalommal karolák fel az ügyet. Mindenütt csaknem ugyanazon szervezetet fogadták el, melynek javítása fölött évről-évre foly a tanácskozás, viraszt a gondos hazafiak ébersége. „Európában" — úgymond a szemle cikke — „másképen járnak el. A kormány kinevez egy választmányt. Ez négy fal között elzárva dolgozik. Nézeteiről nem hall s nem lát senki semmit. Végre több évi rejtélyes készülgetés után kihirdettetik az újdonsült iskola-patens. Meglehet, hogy nagyon is jeles, de eredménye semmi, mert a közvélemény nem volt rá elkészülve. A közoktatás ügyében pedig minden törvényhozás, melyet a polgárok hozzájárulása nem támogat, — hatástalan." Első sajátsága az unió tanügyének az, hogy nem tartozik a szövetségi kormány gondjai közé, hanem minden állam intézkedik fölötte saját kebelében saját veszélyére^ saját üdvére. És mégis alig térnek el egymástól még a részletekben is, mert elveik hasonló polgári intézményeik és közös erkölcseik alapjára támaszkodnak, s mert mindenik ügyekszik minél elébb elsajátítani azt, a mit szomszédjánál jónak talál. Épen a szabadság szüli ott a valódi egyenlőséget a jóban, s a mindenüvé elható világosságnál fogva sem a fogyatkozás nem maradhat észrevétlen sem a tökély. Az elemi oktatás e rendszerben mindenütt a község dolga, csakhogy a község nem vonhatja ki magát az állami törvényszabta kötelezettség alól. A törvény meghagyja a községnek annyi iskolát nyitnia, a mennyit a tanuló korban lévő gyermekek célszerű elhelyezése kíván. E kötelezettséget kétféle szentesítés támogatja. Először is, az állam indíthat keresetet a hanyag község ellen s ez által szoríthatja azt Önmegadóztatásra; továbbá minden szüle, kinek gyermeke nem kap helyet az iskolában, kártérítési keresetre van jogosítva a község ellen. Minden község, a szükséghez képest, több iskola-kerületre oszlik. Minden kerület, melyben 150—300 lakos találtatik, már külön iskolát tart. Igy a new-yorki államban 1861-ben volt 11,750 nyilvános iskola 3,880,735 lakos után, mi egy iskolát ad minden 300 lélek nyomán; Massachusettsben 4605 iskola 1,231,066 lakos után, miből 270 lélekre esik egy-egy. A nyugoti államokban a viszony még kedvezőbb, mert péld. Ohióban 160 lakos után van egy-egy iskola, Michiganben 150 után, Illinoisban 190, Wisconsinban 130 után. (Folytatjuk.) KÖNYVISMERTETÉS. CAUSA PATROCINIO NON BONA PEJOR ERIT. Kiss János úr jóakaratú felszólításomon kapva-kapván, könyvének általam irt bírálatára elküldötte ellenészrevételeit, melyeknek közlése előtt némely megjegyzéseket tenni el nem mulaszthatok.