Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-11 / 10. szám

liában, vagy semmi sem igaz. — vagy mindent frigyetek, vagy inkább semmit sem, — de mi lett az eredmény ? az, hogy sokan aztán igy gondolkoztak: jó, ha tehát ugy van, én nem hiszek semmit, mert mindent ugy sem hihetek. Es ki számlálhatná meg a veszedelmes eredményeket, melyek a nép hitéletére nehezült ily túlbuzgó erőszaktételek által a keresztyén életnek mételyezői lettek! De még más valami is járul a dologhoz. Mindaddig, mig abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy a bibliában csakugyan minden a sz.lélek által diktáltatott: nem érdekelhet bennünket , kik irták azt; a tulajdonképi szerző mindig s mindenütt a sz.lélek marad. Ha azonban nem ez nézetünk, ha különbséget kezdünk tenni a biblia tartalmában, akkor önként felmerül a kérdés is: kik irták tehát e könyvet, s honnan merítették annak tárgyát ? Es ez igen is fontos, a tartalom megitélhetésének érdekében! Mert nagy a különbség p. o. ha a 4-ik evangyeliomot a tanítvány János irta, ki szemtanuja vala mind annak, mit elbeszél, — vagy ha más valaki, ki Jézust talán nem is látta, nem ismerte. Hogy pedig ez így van amúgy van-e, a felett a puszta hit bizony nem ítélhet! ahhoz gazdag ismeret, mély tudományos kutatások szükségesek. — Mindazáltal nagy balgaság lenne valakinek bűnül tulajdonítani, ha Őt kutatásai nem vezetnék oly eredményre, milyen talán kívánatos volna. Elibe szabni a tudománynak, hogy mily eredményre juthasson és jusson, ez római pragrafus igen, de krisztusi és wittenbergi szellem nem lehet! Minek folytán, kedves olvasó, talán aggódva is kérded: mihez tartsam tehát magam, ha a biblia szerzői szintén alá voltak vetve az emberi tévedhetésnek ? felelet: azon bizonyságtételhez melyet Isten saját lelkedbe helyezett! Keress, kutass a bibliában, mint azt neked az idvezitő meghagyá, de csak azt keresd, a mit abban kereshetsz : útmutatást, intést, példát a jó, az istennek tetsző — boldog életre; keresd benne azt, hogyan kelljen helyesen megpróbálnod tenmagadat, — keress erősítést minden jóra, vigaszt és reményt a halálban is. Mindezt megtalálhatod a bibliában, még pedig különféle alakban, többnyire ama kor képzelmeihez mért oly alakban, mely m a tán nem korszerű ugyan, de a benne rejlő igazság örök: — a számos példákban, elbeszélésekben a hajdankor is változhatlan isteni igazságokat hirdet neked. Es ha itt vagy ott kérded: isteni nyilatkozat-e ez ? hallgass saját lelkednek szavára, mindig — s az isteni nyilatkozás minden szavára el fogja mondani lelked az igent és az Áment Oh hiszen, vajha megszűnhetnének már az emberi kételyek a biblia s annak felfogása felett! De ám vegyük fel például csak a bűnbeesés gyönyörű elbeszélését: az egyik olvassa, s azt igyekszik megfejteni: hogyan beszélhetett a kigyó, s hogyan juthatott az ember egy fa gyümölcsének élvezése által a jónak és gonosznak ismeretére, hogyan származhatott ebből eredendő bűn s halál minden emberre ? s ha gondolja, hogy mindezt megfejtette magának, azt hiszi, hogy most már csakugyan megtalálta, a mit keresnie kellett. Egy másik mindezzel nem törődik, neki az egésznek képlegessége tetszik, rá nézve az egész elbeszélés egy tiszta tükör, melyről saját lelki állapota sugárzik vissza; — az, hogy mily hatalma van a bűnnek az őrizet nélküli szív felett, s mily nyomort szül az számunkra, ha csábjainak nem tudtunk ellentállani: Kérdés, ha vájjon kevésbé találta-e fel e második, mint az első, azt, mit keresnie kellett ?! — Előttünk a Krisztus megkisértetésének története is. Egyiknél talán ez a fődolog hogy hihetővé tegye maga előtt, miszerint a testbe öltözött ördög az Urat csakugyan körül vezette s meg akarta kisérteni; a másik megelégszik a képleges jelentéssel, s belátja, hogy bizony magának az idvezitőnek is nehéz kísértéseken kelle átmennie, melyek mintegy akadályul gördültek útjába az atya által kitűzött cél felé, s az olvasó szivére, veszi, hogy mily szükséges az embernek önmagára s útaira ügyelni, istent mindenkor és mindenütt szem előtt tartani. Ismét kérdés: kevesebb kijelentést talált-e ez az elbeszélésben mint amaz ? írva van továbbá, hogyan vendégelt meg Jézus ötezer embert kevés kenyérrel. Egyiknek legfontosabb az, hogy e csoda ellen támadható minden kételyt elnyomjon lelkében; a másik egészen eltekintve attól, a mi tulajdonkép történt — mivel azzal nem jöhet tisztába — örvend annak, hogy felismerte, miszerint az igaz szeretet s a bizodalmas hit csekély eszközök által is mily végtelen jót tehet és ha ezen megismerés őt nemes tettekre 19 *