Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-11 / 10. szám

lan olvasó tartá lehetetlennek, hogy egy ember mint Jónás, a cethal gyomrában napok hosszát— mások a tüzes kemencében, emésztő lángok között élve maradtak — vagy hogy a holtak föléledtek légyen az által, ha Eliseus csontjaival megérintették ; — vagy hogy állatok, majd az ördögnek majd a sz. léleknek ihletése folytán emberi nyelven szólottak volna, — s több efélék! Mindinkább megismerkedvén a természetbúvárlat eredményivel, sokak előtt képtelennek látszék az irás tanait azokkal megegyeztetni a nélkül, hogy az irás értelmezésén erőszakot ne kövessenek el, például, hogy a teremtés történetének hat napját ugyanannyi világperiodussá ne változtassák. Mélyebben és mélyebben hatolván be az emberek a világtörténelem helyes ismeretébe is, az által szintén sok ellenmondásra bukkantak a biblia adataival s elbeszéléseivel. Legerősebbek valának pedig azon kételyek, melyek egyeseknek keresztyénerkölcsi tudatában ébredének. — Midőn olvasák, hogyan parancsolta meg Isten a zsidóknak, hogy Egyptomból kivonulásuk alkalmával lopják el s vigyék magukkal az egyptomiaknak arany és ezüst edényeiket, — vagy, hogyan bocsátá el Jehova a hazugságnak lelkét, hogy Áhábot gonoszra csábitsa: nem nyugodhaték meg lelkiismeretük, s ily dolgokat nem tudtak megegyeztetni a tökéletes Isten fogalmával. Vagy midőn olvasák, miként átkozzák vala a próféták Jehova nevében Izrael ellenségeit — és mit hirdetett Jézus: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, kik titeket átkoznak;" midőn olvasák, hogyan kiált fel a sz. zsoltáriró, a különben oly szép 137-ik zsoltárban: „Babylonnak leánya, boldog ember lészen, ki megragadja és a kősziklához veri a te kicsiny gyermekidet" — és hogyan imádkozék Krisztus a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekiek, mert nem tudják, mit cselekesznek": tagadhatlanná lön, hogy bizony nem mindenütt ugyanazon egy szellem nyilvánul a bibliában. — Még magában az újszövetségben sem; mert midőn Pál ap. Timotheusnak igy ir: „az ércmüves Sándor sok gonoszszal volt nekem, fizessen meg az Úr neki az ő cselekedete szerint" (2 Tim. 4, 14) nem méltányos-e, ha sokan mondották, hogy ez sem lehet Krisztus szellemében tett nyilatkozat. Ily körülmények szükségkép oda utalák a kort, hogy különbség tétessék a biblia elbeszélései között, melyek közül némelyek sokkal fontosabbak s üdvösebbek a keresztyén életre, mint mások, némelyek inkább összeegyeztethetők a keresztyén igazsággal mint talán mások. Igy azonban lehetetlenné vált egyszersmind az is, hogy egy- vagy más Isten igéjének, Isten ihletésének tekintessék és kétségtelen igazságnak vétessék csak azért, mivel a bibliában áll. Elkezdették tehát a sz.irásnak tartalmát egészben és részeiben vizsgálni, megítélni. Természetes dolog, hogy ezen megítélésben különbözőleg jártak el az emberek, nem mindenki fogott ahhoz helyes értelemben s megkívántató előismeretekkel. Némelyek felettébb aggódva fogtak a munkához, mivel attól tartottak, hogy a biblia meglesz csonkítva, ha egy vagy más tévedést, helytelen képzeletet kell abból felmutatniok; mások könnyelműen vették fel a müvet, félretevén minden szent dolgoknak tiszteletét s kevélységökben mindent eldobának, mi nem vala illeszthető ítéletüknek előre kész keretébe; legtöbben pedig ezen két szélsőség között ingadoztak, majd egyikhez, majd másikhoz szítván. Igy ment ez a theologiai tudományban a reformátió óta hosszú időkön át, s bizony igy megy ez még ma is, de tagadhatlan, hogy azóta a bibliára sok tekintetben fényes világosság derült. Igen különös azonban a mult időknek abbeli nézete, hogy az ily kutatások eredményét nem lehet, nem szabad a néppel is megismertetni, hanem hogy annak titoknak kell maradni a theologusok között, — az igehirdetésben nem kell, nem szabad a hívekkel az üdvös haladást éreztetni, hadd maradjon az evangyelmi nép teljesen érintetlenül, ne zavartassék meg régi öröklött bibliai hitében. De ez igen hibás számítás volt. Mert hiszen mindazon kételyek már rég ideje éltek a népben is, épen ugy, vagy talán még inkább, mint a theologusok között, s innen lön, hogy — mivel mindaz egyház részéről tekintetbe sem véteték, mivel a kételyek magukra hagyatva, folyton érlelődtek, általuk igen sokan a teljes hitetlenség Örvényébe sodortattak. Oda állottak ugyanabuzgólkodók igazhitüknek éles fegyverével, mint Kérubok, az egyházi életnek kapuihoz s fennen hirdeték: vagy minden igaz és sz.lélek müve a bib-