Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-04 / 9. szám

E nemes tulajdonokkal bírónak ismerteté meg magát tiszt. Könyves Tóth Kálmán kún-szt.-miklósilelkész űr, kit is a lacházai intelligentia, egy bizonyos alkalommal körünkbe való megjelenése alkalmával, hazaszeretetre és testvéri egyetértésre buzditó lelkes köszöntései; Majd ké­sőbb megholt lelkészünk t. Vörös János űr felett mondott szép előadása, tiszta érthető csengő hangjáért, annyira meg­kedvelvén, hogy leendő, lelkészünknek elvileg legott el is fogadták. A másik szintén erős párt a népből — minden áron — hasonlóan jeles készültséggel biró, szép erkölcsi magavise­lete, és alkalmazása, különösen erős érthető hangjáért fia­tal helyetteslelkészünket t. Szántó Elek urat, mint a pesti papnöveldéből kikerült több jeles ifjak egyikét kíván­ván rendes papjául tekinteni. — Ily bizonytalan és kétes ki­menetelű papválasztásra gyűltünk tehát össze a mondott na­pon az Úr szent hajlékában, tiszta szeretettel és bizalommal viseltetvén mindenki kijelöltje irányában; A szavazás nyíl­tan Nt. Csikai Imre föesperes úrnak — mint elnöknek — jelenlétében legszebb renddel ment végbe; melynek ered­ménye az lön: hogy tiszt. Könyves Tóth Kálmán úr 300 szavazattal 200 ellenében, és igy 100 szavazattöbbséggel Szántó Elek úr mellett rendes lelkészül megválaszttatott, döntő súlylyal volt erre nézve a községi és egyházi tanács­nak oly szép összetartása, és egyező akarata, mely a maga nemében minden esetre dicséretre méltó ! Tisztelendő Tóth Kálmán úr e választás után harmad nappal egy 12 tagból álló küldöttség által, lacházi lelkész­nek egész innepélyességgel meghivattatván; ki is ez állo­más elfogadására magát késznek nyilatkoztatta. Tartsa meg Isten békességben sokáig közöttünk ! Nagy István, elemi tanitó. S30& KÜLFÖLDI EGYHÁZ- és ISKOLA. Az „Archives du Christianisme" irja: „Borzasztó hajótörések jelzik ez év kezdetét; a sok között van különösen egy, mely megindulást okozott egész Angol- és Franciaországban. A „London" nevíi hajónak ve­szedelme az, melyről következő részleteket közlenek az an­gol lapok." „Mult év dec. 30-án indult meg Gravesend-böl a ne­vezett hajó Australia felé, 200 utassal, 89 személyzettel, kormányozva Martin kapitány által. — Jan. 10-én, miután sokáig küzdött a viharral, a kapitány elhatározta visszatérni a Plymouth-i kikötőbe; de késő volt már; a viz becsapott a gépezetbe, kioltotta a tüzet s a katlanokat hasznaveh ellenekké tette. Csak egy csónak maradt épen e hullámrohamban, rajta volt a főmérnök, két almérnök, három utas és tizenhárom matróz. — Alig távozott el e csónak, midőn egy ujabb ro­ham, elseperte mindazokat, kik a hajón maradva aggodalom közt nézték ennek eltűnését a távolban. Egy pillanat alatt elmerült a „London" s eltűnt mindazokkal együtt, kik rajta maradtak." „Reggeli 10 óra volt január 11-én, midőn a kapitány tudtul adá a kétszáz utasnak, hogy oda minden remény; az utasok meglepő nyugalommal és csendben fogadták e rette­netes jelentést; az anyák bibliát olvastak gyermekeikkel, mások az ott levő pappal imádkoztak, s általában mindenki Istenre és megváltójára gondolt." „Martin kapitány mind végig férfiasan megfelt felada­tának; midőn a csónak odahagyta volna a hajót s egyik ba­rátja kéré, hogy ne utasítsa el a szabadulás ezen egyetlen módját: „nem — mondá — el fogok veszni azokkal együtt kik a hajón maradtak, Isten vezéreljen benneteket biztos helyre!" Még ahhoz is volt lélekjelenléte, hogy megmutassa nekik a követendő irányt. Imádsága meg is lett hallgatva, másnap a 18. menekült az „Adrianople" olasz hajóra fel­vétetett, hol kipihenhette több órai élet-halál harcát." A bibla fordítása Angliában. A „Lesperance" mondja: „Az anglican egyháznak van egy régi nagy gonddal készült bibliafordítása, mely mondhatni már nemzetivé vált, olyformán, mint Lutheré Né­metországon ; csak annak van hivatalos tekintélye az egy­házban és e tekintélyt meg is érdemli. Azonban nyelvészeti és régiségtani szempontból olyan haladás történt már a bib­liai tanulmányok körében, hogy már régebben is kellett mó­dosítani egyik másik kifejezését azon fordításnak. Nem csoda tehát, ha — dacára több régihez ragaszkodók ellenzésének— az anglican egyházban is fölébredt a vágy ezen avult fordí­tás átnézése és kijavítása iránt. Tiz évvel ezelőtt már indít­ványba hozatott ennek valósítása, de a kormány nem volt akkor hajlandó megkezdeni a munkát. Most újra egy parla­menti tag Grant Dulf úr élesztette föl ezen eszmét, de csak az uj testamentomra nézve. Hogy ez úttal fog-e sikerülni keresztül vinni azt? még bizonytalan." KÜLFÖLDI IRODALOM Bekenntnisse oder die Büclier vom GIauben. Von J. W. Hanne. Az író mindég bizonyos összeköttetésben van munkájá­val; azért az egyikről mindég vonhatunk következtetést a másikra. De nem minden könyv tünteti elö a szerző egész személyiségét; kivált az exact és tisztán elméleti mun­kák homályban hagynak bennünket a szerző ethicus ter­mészetéről. De az előttünk fekvő könyv annyira át meg át van hatva a szerző sajátságaitól, hogy mindakettöt csak sze­retnünk vagy elvetnünk lehet. Mert nemcsak theologiai, böl­csészeti és gyakorlati fajú általános tárgyak foglaltatnak, hanem a szerző egész kedélyvilága előtűnik e műben. Az egész 3 könyvre van felosztva, melyeknek egyike bölcsé­szeti és történelem-itészeti, a második lyrai tartalmú, a har­madik pedig a dogmatica és gyakorlati theologia rendszeré­nek vázlatát foglalja magában. — Az első könyvben kimu­tatja szerző, hogy a hamis korszellem mindenfelé sensualis­musra és materialismusra vezet, és merész következtetése e körbe vonja be az orthodoxiát, melynek éles kifejezések­kel veti szemére a hit érzéki felfogását. De idézzük szerző

Next

/
Thumbnails
Contents