Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-04 / 9. szám

szavait: „Valóban az egyház semmi által sem hajthatta volna jobban a hitetlenség malmára a vizet, mint azáltal, hogy a vallásnak ismét oly érzéki és anyagi színezetet és kinyomatot adott, mint ez legfeltűnőbben az új lutheránusoknak a sakramentomokról való elméletében tűnik ki, ahol pl. tanitni merészkednek, miszerint az úrvacsorában a Krisztus teste és vére oly alakban és módon van jelen és egyesülve a kenyérrel és borral, hogy aki az úrvacsorában részesül, az Krisztust szájával eszi és élvezi; vagy hogy a keresztség vize által a belső ember csirája, függetlenül a keresztelt öntudatától és hitétől, külsőleg, objeclive megtermékenyittetik." Ezen egyházi materialismus ellenében a bizonyosság szükségét emeli ki, mely bizonyosság a szellemi apriori eszméiben van jelen, melyek egy mindent átható igazság létéhez azaz a világ fölött uralkodó végtelen lény észszerüségéhez fölebbeznek. Evvel a második értekezésére tér át, mely fővonásokban a szerző bölcsészeti világnézetét tünteti elö. — E miiben szerző saját életét irja le, mely biographia nem csak azért érdemel figyelmet, mert oly férfiura vonatkozik, ki az egyházi kifejlődés különféle phásisaiban tevékenyen működik, hanem azért is, mivel szegény parasztszülöktől származván, gyermekkorában szántani, vetni, csépelnie kellett, most pedig tehetsége, szorgalma által a tudományos világban kitűnő helyet foglal el. Az érzelemmélység, mely szerző előadását át meg át hatja, némely hidegebb olvasó előtt érzelgésnek tűnhetik fel; de midőn valaki szivének minden redőit őszintén kitárja, nem is lehet az máskép; csak még azt kell megemlítenünk, hogy ö vallásos és egyházi szempontból tekinti saját életét. Nyíltan bevallja ugyan, hogy theologiai irányát illetőleg már többször ingadozott, de kiemeli egyszersmind azt is, hogy törekvése mindég ugyanaz maradt, az igazság keresése. Az első könyv négy utolsó monologja leginkább történelemkritikai vizsgálódásokat tartalmaz a jelen század vallásos irányai fölött, folytonos tekintettel az egykori bölcsészeti rendszerekre. Szerző irányára nézve ment minden túlzástól ö a j u s t e in i 1 e u-t foglalja el, azért mind a rationalistákat mind a szélső jobb oldak kemény szavakkal ostorozza. A második könyv hymnusokat, tankölteményeket és énekeket tartalmaz. Van egy hymnus az Istenhez, tanversezetek a tiz parancsolatokról és hitről, nagy ünnepre való énekek, dalok az örömről és fájdalomról. Áttérünk a harmadik könyvre, mely értekezéseket, s különösen az apostoli hitvallás három cikke szerint felosztott uj theologiai rendszert foglal magában. Az első cikkben szerző az Isten természetfölötti háromságának tanát ügyekszik megalapitni; a második cikk a christologiát, a harmadik pedig a sz. lélekről szóló tant tárgyalja. Azután áttér az egyház fogalmára, organisatiójára és végre az Istenországáról szól. Szerző az egyháztörténelmet még eddig soha nem hallott három korszakra osztja fel „az emberi test kifejlődése történetének analógiája szerint." Igaz hogy ez az analógia csak az egyháztörténelein első korszakára illik, Krisztus születése után 3-tól — 100-ik évig, mely az embryo élettel van összehasonlítva, a második korszak, mely a 100-ik évtől „a világ végig terjed" és a harmadik, mely Krisztus eljövetelét tárgyalja természetesen nem esik amaz összehasonlitás körébe. Világosan festi szerző az egyház organisatióját; azután áttér az Isten országára, de csak annyiban, a mennyiben az a földön kölcsönös szeretet által elérhető. A mély vallásos 'komolyság és szerzőnek a tudomány minden ágában való jártassága nagyon érdekessé teszi e müvet. ^^Xíl^8

*-— T A R G A. Damjanics Jánosnö Ö nagysága a ínagyargazdasszonyi egylet részéről a következő 15 db kisorsolásra szánt becses munkákat kegyeskedett hozzánk küldeni: egy kivarrott gyöngytálcát, gyöngy lámpaboritót, egy vastentatartót, egy fatentatartót, egy értékes hévméröt, egy női pénztárcát, egy levélsajtót, egy levélnehezéket, egy értékes üvegpoharat — egy csontmüvészi kis rokkát és motollát, Szécsény István mellszobrát, fából faragott művészi tájképet, egy himzett szivartartót, himzett madarat és egy női varrótáskát eszközökkel. Nagyságos asszony, szent könyvünk lapján olvassuk „a remény meg nem szégyenít" mi reménynyel folyamodtunk Nagyságodhoz s nem csalatkoztunk; — számos nagy jóltevöink közt nagyságodat is tisztelhetni szerencsések vagyunk. — Fogadja örök hálánkat és legforróbb köszönetünket kegyes adományáért, mit e nemzetiségi szempontból is fontos helyen lévő — múltját — önhibája nélkül megbűnhődött — szegény egyháznak felsegélésére adni méltóztatott, — mi nagyságodnak, mint hazánk egyik legnagyobb leányának felejthetlen nagy nevét letörölhetlen betűkkel fogjuk jegyzökönyvünkbe beirni, hogy még maradékaink is áldva emlegessék. Újvidéken, február 19-én. 1866. Az újvidéki ref. egyház elöljárói nevében Mányoki Imre, ref. pap. KÖNYVÉSZET. Rákóczi tár. Történelmi érdekű uaplók, emlékiratok, levelezések, pátensek, hadi-szabályok, országgyülésidiáriumok és törvénycikkek gyűjteménye. Szerkeszti Thali Kálmán, 1865. Kiadj a Lauffer Vilmos. Alig van hazánk történetében korszak, mely annyi érdekeltséggel birna, mint II. Rákóczi Ferenc ideje. Már maga főszereplő egyénisége oly mértékben vonz magához, hogy ki lelki szemeivel reá tekint, alig képes többé megválni vonzó alakjától. De a kurucvilág nagy eseményei képezik mégis e korszak magvát, s az a kor, melynek a szatmári békekötés kivívása teszi főérdemét, megérdemli, hogy mind a történetíró fordítson rá nagy figyelmet, mind pedig az olvasóközönség keHŐ pártolásban részesítse a történelmi hu várlat eredményét; és a szép