Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-04 / 9. szám

ISKOLAÜGY. PEST, február 18. 1866. A mai nap valószínűleg emlékezetes leend a magyar nevelésügy történelmében, s pedig azért, mert e napon alakult meg a minden felekezetességen fölülálló Buda-pesti tanári egylet, a megalakulás ténye által elég hangosan nyilvánítván az illetők, hogy középtanodai nevelésügyünknek minden vallásfelekezetisége mellett is meg vannak közös érdekei. Mielőtt azonban magának a megalakulásnak folyamáról értesíteném e lapok tisztelt olvasóit, legyen szabad a tizenhárom hónapig terjedeü várakozás után végre valahára megerősítést nyert alapszabályok 1 cikkelyét szórói-szóra ide iktatnom az egyleti cél könnyebb beláthatása kedveért. 1. §. Az egylet célja a középtanodák érdél eit különböző irányukban elömozditani az illető tanárok személyes érintkezése által. A megjelölt közös érdekek előmozdítását óhajtó készség fennirt napon az akadémiai palota u. n. Kisfaludi termébe 64 azaz hatvannégy tanári egyént hozott össze, hol a meghivó jegy gyanánt előlegesen is megkapott, tehát ismert alapszabályok nyilvános felolvasásra kerülvén a Ney Ferenc elnöklete alatt kezdett ülésben, miután az alapszabályok elfogadására, illetőleg aláírására a fennirt számú tanárok magukat készeknek nyilvánították: megtörtént titkos szavazás útján az egylet szervezése, még pedig a következőleg. Elnök lett Lutter Nándor. Alelnök Ney Ferenc. Titkár Riedl Szende. Pénztárnok Corzan-Avendano Gábor. Választmányi tagok: Batizfalvi István, Gönczi Pál, Kondor Gusztáv, Krautschneider Ferenc, Schenzl Guido. Meglévén választva az egylet tisztviselői, elnökünk lelkes beszéddel üdvözölte a már megalakult egyletet, kiemelvén egyebek között azt is, hogy az alapszabályok fogyatkozásos voltát a mult idők bajainak kell tekinteni, s azokon változtatni a maga rendi szerint annak idejében lehet is, kell is. Ezután közmegállapodás jővén az iránt is létre, hogy martius havi közgyűlését az egylet virágvasárnap előtti szombaton tartsa meg, azon reménynyel távoztunk el a teremből, hogy nemzeti nevelésünknek talán egy egészséges tényezőjét hozták létre a lelkes ügybarátok. Igy állván a buda-pesti tanáregylet ügye, mivel az alapszabályok 3. cikkelyében egyebek között ez is ott van: Az egylet fentartja magának a jogot, hogy tagjai által nyilvános előadásokat rendezzen, s afenálló rendeletek megtartása mellett nyomtatott folyóiratot adjon ki.— bárki, de különösen a protestáns nevelésügy embere előtt ama kérdés állhat előtérre: van-e immár szükség tüzetesen protestáns nevelésügyi közlönyre a közép- és fötanodák érdekében ? Részemről a hirlapilag is többek által emlegetett, söt a Sárospataki füzetek legközelebbi évfolyama utolsó szállítmányában ismét szőnyegre hozott nevelésügyi szakközlönyt nem csak hogy most is szükségesnek, hanem jelenleg épen égetÖ szükségnek látom, mert hazánk külömbféle alapokon szervezkedett tanintézeteinek annyi mindenféle bajaik vannak, melyeket csak is m. e. házilag lehet legcélszerűbben eligazítani, hogy ha e bajok orvoslására saját közlönyük lesz is, még azon esetben is elég tárgy marad fenn a nézetem szerint — leginkább csak is országos szempontokra ügyelhető tanár egyleti folyóiratnak. Igaz, hogy részemről jobban szerettem volna, s szeretném ma is, ha a magyar protestáns nevelésügy egyetlenegy közlönyben jelent volna meg az időszaki sajtó termékei között — és ez összekapcsolás azért teljességgel nem lett volna összezavarás — hanem miután már van népiskolai közlöny: talán csak fog lenni másféle közlöny is. Vajha ugy lenne ! Szakács Mózes, s. k. A SOPRONI ÁG. EV. FŐISKOLA FÉLÉVI VIZSGÁJA. A tudomány hatalom! Ha igaz, hogy a tudomány hatalom, erö, akkor áll, hogy az iskolák e szellemi hatalomnak fegyvergyárai. Nekünk ily fegyverekre, a szellem hatalmára van szükségünk. A felvilágosodás eszméiben, a míveltségben van a mi jövőnk. Letűnt a kor, midőn a magyar nép győzelmi kardjával, diadal zászlaival kelettől nyugotig ragyogott; midőn e nép a magyar nevet kardjával irta be Európa történet lapjaira, midőn a legyőzött népek reszketve futottak vagy halvány arccal jöttek kegyelmet esdeni. Nekünk az utódoknak az maradt fenn, hogy apáink dicsöségkoszoruját, szellem vívmányokkal fonjuk odább, míveltség, tudomány által vagyunk hivatva nemzeti nagyságot teremteni. Szent kötelmünk nekünk megmutatni, hogy a magyar nép a szellemi míveltség terén épen oly önérzettel megállhat, megjelenhet az európai mívelt népek sorában, mint egykor önérzettel állt meg győzelmi kardjával. Ezért az iskolákat nemcsak fegyvergyárnak, de kincsbányáknak is tartom én, mert a bennük szerzett tudomány, ez a legdrágább kincs, az emberiség, a nemzet, az egyház javára kamatozik. A soproni iskolából jövök ! A bányának kincseit, arany ereit ha ismerni akarjuk, annak mélyibe kell lemennünk; hogy egy tanoda felett ítéletet mondhassunk, kell hogy beléletébe mélyedjüuk, éber figyelemmel kisérjük nagyobbszerü ugy mint paránynak látszó mozzanatait, melyekből meghatározható lesz az iskola általános jelleme, mint egyes vonásokból alkottatik a kép. Soproni kerületi fötanodánk szellemi állását évek óta éber figyelemmel kisérem. Ez iskola bánya, mely kincsét az igénytelenség mélyébe rejti el feltűnni akarás vágya nélkül, bánya ez és nem bolti kirakat, mely kivül fénylik, szemkápráztató, belül üres. Tanáraink a tudomány aknáinak szorgalmas bányászai. A tanár élete a bányász sorsához hasonló, övék a munka, fáradalom, önfeláldozás, kincseket gyűjtenek másnak magok szegények. Érezzük, többet kellene tenni értetek, adni szorgalmatokhoz mért magasb anyagi jutalmat. Nem lehet 1 A szegény prot. egyház jutalmazása nem lehet más mint szegény. Mult január hó 29—31-ig tarttattak nevezett főtanodéban félévi nyilvános próbatételek. Átiézte közlő az alsó osztályoktól kezdve a bölcsészeti, s theologtai előadásokat. 18