Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-04 / 9. szám

Lenn és fenn egyaránt tapasztalt módszer és siker felett legőszintébb megelégedésünket, dicséretünket fejezhetjük ki. Munkás tanáraink közül neveket nem emelek ki, mert akkor tanáraink összes névsorát kellene adnom, mennyiben hivatásának mindegyik férfias lelkiismeretességgel, hűséggel megfelelt. Többször elismeréssel nyilatkoztam nagy horderöt tulajdonítva, most ismét súlyt fektetve emelem ki ifjaink öndolgozatait, meglepő szavalási ügyességét. Az irály tisztasága, gondolatemelkedettség egyaránt meglepeti, örömmel hallgattuk több ifjú megragadó szónoki előadását. Önmunkálkodásra ifjú barátim kérlek titeket, ti lesztek hivatva felvenni a tollat mindinkább ritkulni kezdő egyházi íróink kezéből; nektek kötelmetek munkálataitokkal beültetni az egyházirodalom nagyon puszta, szearény mezejét. Fektessetek súlyt az előadásra, a szónoklatra, mi parlamentaris nép vagyunk, hogy ha az alkotmányosság templomának kapui felnyílnak, törvény, jog és igazság mellett bátor, hatalmas, döntő szót emelhessetek. A három évre osztott theologiai tanfolyamban az iijuság száma növekedő arányban áll, mult évekhez hasonlítva. Az ifjúság létszáma 401-et tesz. Ez évben a tápintézetbe járók számára vacsora is adatik 1 forint havi fizetés mellett. A deáksegélyzöegylet alaptőkéje folyvást gyarapodik, január hó utolján táncvigalom rendeztetett az ifjúság által ez egylet javára. Meglátogattuk a tanitóképezdét, Pálfy József képezdei igazgató ezúttal is eléggé tanusitá, hogy a népnevelés ügyét, illetékesebb, hivatottabb kezekbe nem tehette volna a kerület. A nagyszerű épületben benn szállásolva s élelmezve 39 növendék hallgatja négy tanár által az előadásokat. Midőn a szép, nagyszerű képezdei épület mellett elmentem, s termeiben a szellemi elöhaladást láttam, bus szóval gondoltam e képezde bizonytalan jövőjére. Ez intézet semmi létezési szilárd alappal nem bir. Évenkénti gyűjtések által tartja fen magát. Tarthat-e ez igy soká ? Nem! Bizhatjuk e annyi oldalról igénybe vett, lassanként kimerített adakozási készségünk ingatagságára ez intézet jövőjét, melynek létele életkérdés egyházunkra. Adtunk mig volt. De ha jönnek csapásos évek, ha az a forrás is kiszárad, mely máskor életnedvet kölcsönzött neki, mi lesz belőle ? Eléggé bizonyítja bus sejtelmeim alaposságát képezdénk ez évi aggasztó helyzete. Mult években ha csak cseppekben is, jöttek kegyes segélyezések. Most a cseppek is elmaradnak. Nem vád ez híveink ellenében, csak egy sötét igazság; hogy a leglelkesebb nép is oda jutott, hogy tenni áldozni képtelen , mert maga is az önfentartás nehéz küzdelmei közt hányatik. Ily bizonytalanság közt hagyni ez intézetet nem lehet, nem szabad. Mit tegyünk ? Tudom e pillanat nem alkalmas arra, hogy alapot tegyünk le. Még várnunk kell egy ideig, de csak rövid ideig száll a d. Tanintézeteinkre szebb jövőt várunk, ha a függőben levő nemzeti kérdések végmegoldást nyernek, midőn a prot. egyháznak a viszonyosság elvére fektetett jogai életbe lépnek, érvényesülnek, s nem maradnak csak irt betűk, jámbor óhajtások. El kell jönni, nem szabad késni az időnek, midőn a prot. egyház , a hazának e mostoha gyermeke, édes gyermeknek ismertetik el, s az eddig tőle megtagadt kizárt apai örökségből osztozik. Háromszáz éven át nem találta meg a prot. nép hazáját saját hazájában ! Itt az idő, hogy feltaláljuk azt, hogy megadassanak elnyomott, de elévülhetetlen jogaink. Reszket kezemben a toll. Hát ha reményeink, melyeket a nemzeti átalakuláshoz kötünk, meghiúsulnak, hátha a remények hulló csillagok gyanánt elbuknak elölünk s marad minden a régi, mi lesz intézetünkből, mi lesz képezdéinkböl ? Ha magunkra leszünk hagyatva, akkor nem marad más, mint önmagunk által biztosítani ez intézet jövőjét. Hogyan ? Hogyan jött létre maga az a nagyszerű épület? Adakozott a kerület ! Ha majd a csapásos évek után jönnek kedvezőbb idők, ha majd népünk áldozatkészségének siclusaihoz fordulhatunk, akkor gyűjtést kell rendeznünk a 1 a p t ö k é t gyűjteni a képezde fenntartása számára. Nehéz lesz, de nem kivihetetlen! Adunk egyszer mindenkorra ! Nem vesztem el reményemet a siker felett. Nem él-e még az a nép, s benne nem ég-e még az a lelkesedés, mely iskolája megmentésére ezelőtt évtizeddel nehéz terhet vállalt el ? Él, s ha a múltban tenni tudott, ha önkénytes gyűjteményekből egy nagy képezdei épületet emelt, annak szilárd alapot adni akar és tud is. Trsztyenszky Gyula. KÖNYVISMERTETÉS. „Sárospataki Füzetek." Protestáns tudományos folyóirat, kiadja a tiszáninneni ref. egyházkerület. Szerkeszti dr. Heiszler József. S.-Patak, nyomtatta Forster R. A ref. főiskola betűivel 1866. (X. évfolyam I. szállitmány.) E protestáns folyóiratunk a jelen évvel uj stádiumba lépett. Szerkesztője változott, de elvét, irányát megtartotta. Dr. Heiszler József neve ismeretes egyházi irodalmunk terén, mióta pataki akadémiai tanszékét elfoglalta több rendbeli egyháztörténelmi müvet s több kötetnyi egyházi beszédet vett tőle a közönség; képzettsége, tudományos műveltsége elég kezesség arra nézve, hogy a jeles Erdélyi e becses füzetek alapitója s más két izbeni szerkesztőjének visszalépte méltóan pótolva leend. Vezércikke a füzetek ezen első szállítmányának „az önbizonyosság germán eszménye vagy a protestáns ideál" cimü értekezés, mely mutatvány Rosenkranz „a költészet és története" c. munkájából. Perlaki jól és finom tapintattal választá ki ama jeles műből e figyelemreméltó mozzanatot. Érdekes cikk mindenesetre, hátránya talán csak az, hogy irálya a görögös, latinos műszavaktól hemzseg; azonban inkább ellehet tudományos értekezéseinkben nézni az ily műszavak bár gyakori használatát is, mint a magyartalan szókötést. E cikk filozofi belátással fejtegeti az önbizonyosság germán eszméjét vagy a protestáns ideált, mely némileg már valósulva van, némileg pedig a jövőben valósuland „és egészen uj alakban talán még csak Északamerika önmeghasonlásából fog keletkezni."