Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-04 / 9. szám

Szabó Benedek ifíű legény templomot és ekklézsiát fajtalan szavaival dühösen káromolván: az űrvacsorájától eltiltatik, mely előre a gyülekezetben, másoknak is tanúságára, kihirdettetni határoztatik. (Ez az úrvacsorájátóli eltiltás ugyan cánon ellenes; de a nagy a kátéban, valamint az Agendában is világosan tanulja a gyermek, hogy a botrányos életűek vagy cégéres bűnben élők, az egyházi elöljárók által attól el is tiltathatnak. Hát Kálvin nem készebb-e meghalni, mint a kitiltott Libertíneknek az úr vacsoráját kiszolgáltatni. És midőn e lázongó nép mégis oda áll az úrasztalához, Illési magasztaltságtól elragadtatva e szavakban tör ki: „elvághatjátok kezeimet, de arra, hogy nektek profánoknak a szent jegyeket oda nyújtsam, nincs erö, mely reá bírhasson.") Minden vőlegény és menyasszony köteleztetik ezután nem csak az iskola felsegélésére, hanem a községi könyvtár gyarapítására is értékéhez képest adakozni, hogy annál nagyobb joga s érdeke legyen a könyv olvasásához; valamint a már életbe jött „imakönyvek" vétele a vidékről hozott menyasszonyokra is kiterjeszttetik. (Ez imakönyvek vétele csak annyiban tartozik az egyháztanácsra, hogy ez által erösebb és törvényesebb legyen ennek gyakorlata és hogy az illető elöljárók is buzdítsák és lelkesítsék a szüléket a kivánt imakönyvek megvételére. Egyébiránt mióta az imakönyvek a templomban az esküvés alkalmával adatnak át ünnepélyesen minden menyasszonynak : azóta magok önként megveszik azt, és legkisebb kényszer nélkül kivánják azt a vidékről bejött menyasszonyok is. A szokás végre törvénynyé lesz.) Jövő évre a „Nép Kertésze" cimü lap a tagosztály alkalmával kimért iparkert évi hasznából, az iskola részére megrendeltetik. És most, mielőtt befejezném egyházam történetrajzát, ide igtatom még emlékezetnek okáért, hogy romladozott templomunk megujitása 390 o. é. ferintba jött, mely összegbe 229 forintot a hívek adakoztak; diszes uj iskolánk pedig 380 forintba került o. é., melybe csak 68 forintot adtak a lakosok. Az ácsmunka elvégzésére a pálfalvi molnármestert Szoráth József urat kértük fel. Ki is oly nagylelkű s önzéstelen volt egyházunk irányában, hogy az alku alkalmával azt mondá az elöljáróknak, no ha papjuk, a kigyelmetek javára, a tanítói jövedelmet az iskola építésére felajánlá, én is megsegítem az egyházat annyiban, hogy minden ácsmunkát felvállalok 30 forintért s ezt sem kívánom kész pénzben lefizettetni, hanem majd nyári munkában, például kaszálásban ledolgozzák a lakosok. Az ilyen molnár aztán, annyival inkább, hogy római katholikus, igen megérdemli, hogy soha se legyen üres a garadja. De különben ref. neje sem engedi magát felülmulatni derék férje által, mert egyházunk legnagyobb jóltévő angyalának ismertette magát eddigelé, ki minden úrvacsorája alkalmával, itt élvén azzal rendesen, az Isten dicsőségére tett kegyes adakozásaiban legmelegebb buzgóságot tanúsított kisded egyházunk iránt. A szeretet Istene, áldja meg őket tartós szeretettel és hosszú élettel s házi boldogságok örömeit soha meg ne vámolja ama szívtelen uraság a halál Visszatekintve egyházam történetrajzára, meg kell itt említenem hogy ha bár olykor-olykor pajkos vagy erkölcstelen ifiakat elcsukat is egy vagy két órára egyháztanácsunk; vagy pénzbeli büntetésben marasztalja is el feljelentett vétségekért egyik vagy másik tagját az egyháznak: de a felettébb való igazságot irgalmassággal mérsékelni, soha szem elöl nem téveszti; mert ha a bűnös megalázza magát, s elismeri hibáját s ígéri megjavulását, a kimondott büntetés alóí rendesen feloldoztatik, vagy legalább ha kérelemmel fordul az egyháztanácshoz, pénzbeli büntetésének nagy része leengedtetik. Csak a makacs, megátalkodott ellenszegülök irányában gyakorol egyháztanácsunk szigorú birói Ítéletet és eljárást. Hiába uraim! nem 48 előtt élünk; akkor még vallásosabb érzésű, vallásosabb gondolkozású volt a nép, vallásosabb volt tetteiben s egész életében. De most ha az egyházból kirekesztenök is a rosszakat, még örülnének neki, mert legalább nem fizetne többet a papnak; vagy megfosztanók az egyházi jótéteményektől például, a rosszat nem választanok meg egyházi elöljárónak : e sem lenne büntetés sok emberre nézve, mert e vallástalan önzés korában sok ember előtt nem a tisztelet és becsület, hanem a fizetéses hivatal becses, mely anyagi haszonnal van összekötve. Szerintem ugyan az evangyéliomi szelídség intés és kérés mellett főleg itt falukon, hol a nép még kevesbé müveit és értelmes, egy kissé szigorúbb egyházi fegyelem is gyakorolható, mert a nagy lágyság mellett az egyházi tekintély alásülyed és az értetlen kineveti a tanácsban ülőket s ezenfelül az egyházi ügyek ott igen lazán s bomló félen állanak s féktelen rendetlenség és vallástalanság harapódzik el az egyházban. Itt ugyan még, hála legyen az Istennek, mint ezen egyház történetrajzában is látható a vallásos élet nem hanyatlásban s az egyháziasság nem kihaló állapotban sinlik. Ez alig 300 lelket meghaladó kisded egyházban csak a nőktől az úr oltárára letett kegyes adakozás minden évben meghaladja a száz forintot s vannak nők, kik háromszor, négyszer is adakoznak egy esztendőben. Van mindazáltal, nem mondhatom, jómodu család itt is egy-kettö, ki Isten dicsőségére nem örömest adakozik s nem szokott szívtelen uzsorából gyűjtögetett forintjaiból kegyes és szent célokra áldozatot tenni. De ezeken is beteljesedik a közmondás igazsága : a mit szánsz az Istentől, elviszi az ördög. Én most leteszem tollamat azon hö óhajtással, hogy a naponta terjedő egyházi és vallásbeli közönyösséggel soha e kisded egyház alább ne szálljon: hanem mind anyagi, mind szellemi tekintetben legyen ez boldog és virágzó a mi Urunk Istenünknek dicséretére és dicsőségére. Közli Simon Sámuel, lelkész.