Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-04 / 9. szám

protestantismus türelmetlenségét és bosszúvágyát. Egy Laud kegyetlenségei, kit ne emlékeztetnének a spanyol vértörvényszék hitcselekményeknek (autó da fé) gúnyolt kínzásaira ? Hát mikor ama felhozott prédikáció töredéket olvassuk, nem jut-e eszünkbe Alba vagy Torquemada, kik a vérpadokat Isten dicsőségére állították föl? Bizonyára ne csodálkozzunk, ha Hobbes ilyeneknek hallatára rögtön Thucydides fordításához látott, hogy polgártársait a háború iszonyaitól elriassza. De mikor látta, hogy ez mitsem használ, hogy a vallásos pártok fanatismusa az államot dühöngő pártvillongások küzdterévé változtatta, hol szabados és tilalmazott közt semmi külömbség nincsen, hol a legszentebb és legbensőbb viszonyok egyiránt durva kezekkel illettetnek: föl kellett merülni lelkében ama gondolatnak, hogy ez állapot semmi egyéb, mint ,,bellum omnium contra omnes," minek okát a puritán és republican érzelmű P y in, parlamenti tag igy határozta meg: vegyétek el a törvényt és meglátjá- . tok, hogy minden összebonyolódik; mert minden ember maga magának törvényhozója akar lenni, mi romlott természetünk miatt a legnagyobb felfordullságot okoz. Irigység, ármánykodás és önzés szabják a törvényeket, s hogy mi módon könnyen beláthatja akárki. *) Más szóval a természettől biinos emberek természeti állapotban folytonosan harcolnak egymás ellen. E szerint Hobbes nem ismeretlen alapra épített, mert rendszerének magvai részint el voltak hintve a társadalomban, részint pedig azon felsöség kifolyásai, melyet VIII. Henrik óta az állam az egyházzal most kisebb, majd nagyobb mértékben éreztetett. Hogy Hobbes rendszerét fölállíthassa, elsőben is a subjectiv legbensőbb itélöszéknek, a lelkiismeretnek eredetiségét kellett megtagadnia s azt a relativitás alapjára fektetnie, hogy annál nagyobb joggal követelhesse az állam positiv törvényeinek egyedül szabályozó értékét. Azt az elvet, hogy a jót és rosszat főszenvedélyünk a becsvágy és önhaszon határozzák, létesülve látjuk a pártvil-Iongásokban. Egyiknek kedves az, a mit a másik utál; egyik szentesíti azt, a mit a másik kárhoztat. Segithetni-e e bajon ? Hobbes szerint valameddig hatalom van az egyház kezeiben : nem, mert ha az államfő mellett egyenliatalmu egyházfő is van, előállnak a „c a 1 a m i t a t e s c o n f u s i o n i s e t b e 11 u m civile." Nincs tehát más mód, mint a főhatalmat akár egy személyben, akár egy erkölcsi testületben öszpontositani. 0 fogja aztán maghatározni, hogy mi jó, mi rosz; az uralkodó az államszervezet esze, lelke. Ha uralkodó lélek nincsen felbomlik az állam teste, ép ugy, mint a test porrá lesz, ha a lélek belőle kiköltözik (qua mernbra corporis naturális resolvuntur in terram defectu animae, quaeilla contineret. Levíath. 42. 276. lap.) Az uralkodó korlátlan hatalmánál fogva azt teheti törvénvnyé, a mi neki tetszik, az egyeseknek nincsen egyébb feladata, mint engedelmeskedni. Azt vártuk volna, hogy Hobbes a subjectiv meggyőződés fölé valami tárgyilagosát állit, s mit tesz ? a csalóka meggyőződést egy egyén önkényével helyettesíti, ki *) ítaumer, Geschichte stb. V. köt. 125. lap. csakúgy tévedhet, mint bármelyik alattvalója. Hát még mikor eszményíteni akarja az uralkodót, ki nem látja át annak helytelenségét ? Hibás az egyház és állam közti viszony felfogása. A király jure divino főpap és az egyház egyedüli törvényhozója. Az egyház törvényes kepviselője a király, e szerint: állam és egyház egy személyben (De cive C. 2. § 4.). Tőle, a királytól függ a biblia szentesítése, ö határozza meg, hogy melyik irat tartozik a kanonba, az általa szentesitett iratok oly kötelező erejűek, mint a polgári törvények. A népnek hinni kell, a mit az uralkodó elébe szab, s igy a vallásos hit Hobbes szerint rideg és föltétlen, mint a politikai engedelmesség. Hogy mi az egyes ker. hite, azzal nem sokat törődik, majd arról számot kérnek tőle a jövő életben. A hitbeli föltétlen engedelmesség természetesen kizárja a kanonikus iratok vizsgálhalását is, mire nézve jellemzően mondja, hogy az isteni titkokat nem szabad megrágni, hanem egészen kell lenyelni, mint a labdacsokat. *) Ha már a mondottak nyomán — az állam és egyház egyesül a fejedelem személyében, ha továbbá az ember és ker. szintén egyek : önkényt következik, hogy az egyháznak valami magasabb világnézleten kell alapulni, mint csupán a társadalom biztonságán, és mégis azt állítja Hobbes, hogy az egyház az államszervezet tagja. A kijelentés mellett ö is elismeri, mint Herbert az ész jogát, csakhogy még Herbertnél a vallásos igazság alapja az egyéni ész, Hobbesnél a positiv törvény az állam. Herbertnél a józan ész magyarázza a bibliát, itt mint mondók, a király. Azonban a vallást az ember természeti tudatlanságából (metus potentiarum invisibilium Lev. Cap. 6. 28. 1.) tehát gyarlóságából származtatván: elismeri az eredendő bűnt, a megváltás szükségét, mig Herbert ezeket megtámadja. (Folyt, köv.) RÉGISÉG A SZÚTORI REF. EGYHÁZ TÖRTÉNETRAJZA. (Vége.) 1864. jan. 31. Az uj iskola pálnapi közvizsga alkalmával felszenteltetett. Az iskolás gyermekek, emlékezetnek okáért s az új iskola örömére estveli kilenc óráig mulattak víg zene melett; a fiatalság pedig a nép véneivel az éjféli órák után szűnt meg a mulatságtól. Május 29. A Kálvin ünnepély a halhatlan hitbajnok iránti kegyeletes tiszteletből megtartatik; a mikor egyszersmind Kálvin tiszta szelleméhez vonzó hő ragaszkodásból, egyszerű templomi felszóllitásra 63 család jelenti magát, hogy házában a Kálvin arcképét örök emlékül óhajtja birni. (Az arcképek Pestről megrendeltetnek). *) Leviath 32. 173. Mysteria eniro, ut pilullae, quas morbo iaborautibus proscribunt medici; si degluiitur integrae, sanauti; maiisae autem pleramque revomuntur.