Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-18 / 7. szám

tokképességének megszorításra vonatkozik, nem erősíttetett meg. Császári kir. Felségednek 1859-ik sept. 6-ról kelt legmagasabb kézirata is elismerte ezen petitum fontosságát, mint a melyben a protestánsoknak Tirolbani letelepedése oly kérdésnek állíttatott, mely a tartománygyülés által a legkörültekintőbb és legérettebb megfontolásnak volt alávetendő. És csakugyan, ha a nemkatholikusoknak Tirolban a birtokszerzés és letelepedés teljesen szabadságukban áll, akkor a hitegység nagy szerencséje ez országban jövőre az esetlegességnek van kitéve. Ilyesmit nem egyeztethetünk meg lelkiismeretünkkel. Midőn arra vagyunk hivatva, hogy az ország jóllétét a jelenben előmozdítsuk, a jövőről is felelősek vagyunk. A hitegység veszélyeztetése miatt megbízóink előtt is felelősek vagyunk. Tirol népe azt akarja, hogy a hitegység nemzeti java őriztessék meg, s mind azon eszközökkel nyilvánittassék, melyek valamely loyalis nemzetnek rendelkezése alatt állanak. Ezen óhaját teljesen jogosultnak tartja, és soha sem fogja belátni, hogyan és mily módon kelljen egy olyan jogot elvesztenie, melyet atyáik élveztek, s melyért vagyonukat és véröket áldozták. Azon kegy által, melyet az ország mindenkor tapasztalt, biztosítva, bizalomteljesen közeledünk Felséged magas trónjához, mélyen érzett aggodalmunknak kifejezést adva, mert hiszen csakis Felséged képes azon veszélyt elhárítani, mely hazánkat e tekintetben fenyegeti. A leghívebb tartománygyülés eme kérelme kétségkívül sok félremagyarázással és rágalommal fog találkozni; mi erre el vagyunk készülve. Ugyanis oly korban élünk, mely az egyháznak az államtóli elszakitásán és az állami törvényeknek egészen az atheismusig vitt világiasitásán működik. Az ilyen a tirol nemzetet, mely a hitegység fentartása mellett lelkesül, természetesen nem érdekli. De kérelmünket cs. k. Felséged félre nem magyarázza, arról bizonyosak vagyunk; cs. k. Fölséged ismeri az országot és a lakosság érzületét. Ennek legbiztosabb záloga azon magasztos szavakban rejlik, melyeket Fölséged Tirol Ausztriávali egyesülésének ötszázadik, örökké emlékezetes évnapján Tirol egybegyűlt férfiaihoz intézett: „A tiroliak Isten segélyével még száz és száz évekig fognak császárukhoz erősen és híven ragaszkodni; de a császár is erősen és híven álland tirolijai mellett." Cs. kir. Felségednek leghívebb tartománygyülése. lnsbruck, jan. 28. 1866. Riccabona Benedek, s.k. tiroli hercegpüspök, elnök; G a s s e r Vince, s. k. brixeni hercegpüspök jelentéstevö. A brixeni n.m. hercegpüspök a bizottmányjavaslatait hoszasb beszédben indokolta, mire Greuter tanár azt indítványozta, hogy vita nélkül azonnal fogjanak szavazáshoz,— minthogy a tárgy mélyenható jelentősége felől ugy a tartománygyülés, mind az egész ország teljesen meg van győződve, s ezen igen fontos kérdés valamivel több mint 80 év óta már tízszer került az országgyűlésen tárgyalás alá, továbbá tekintetbe véve ezen javaslatok ép oly alapos, mint mélyen átérzett indokolást, valamint a n.m. jelentéstevő magas "méltóságát; — a tartománygyülés ebbe beleegyezett, s a szavazás eredménye a következő volt: Az első javaslat mellett 39, ellene 11, a második mellett 33, ellene pedig 17 szavazat nyilatkozott. ' (I. T.) KÜLFÖLDI IRODALOM. Die Kirche nach ihrem Ursprung, ihre Ges c h i c h t e, ihre Gegenwart. In Leipzig gehalten v. Dr. Luthardt, Dr. Kahnis und Dr. Brückner. Ezen muika tartalmát 9 előadás teszi, melyeket a megnevezett három szerző 1865-ik év telén Lipcsében tartott. Mivel mind a három szerző előadása külön bevégzett egészet képez, érdekünkben áll mind a három részt külön vizsgálat alá venni. — 1. Luthardt a kinyilatkoztatás történelmi kifejlődését, három szakaszban tárgyalja, melyeknek cime : az ó -szövetségi kinyilatkoztatás története; Jézus Krisztus története, és az apostoli kor története. L. régibb müveiből is ugy ismeretes, mint tetőtől talpig betíirágó orthodox, csak azon lehet csodálkoznunk, hogy theologiai állásához sokszor nagyon is következetlen, igy pl. egy helyen azt állítja hogy „a csodák tulajdonképi értelemben nem mozdították elö a hivést," holott János 10, 38. 11, 15-ben épen ellenkezőt olvashatott. Különben L. úr tudása oly dolgokra is kiterjed, melyekről mi, közönséges emberek szerényen bevallanók, hogy semmit sem tudunk; igy pl-Jézus ifjúságáról még az evangélistáknál is többet mond ; azt állítja ugyanis, hogy „Jézus atyja (József) nagyon el levén kézi munkával foglalva, h a 11 g a t a g ember volt (ezt. bizonyosan onnan következteti, mert az evangéliumok erről hallgatnak). Annál bensőbb volt a gyermek élete édes anyjával, kiben a lelki élet bensösége e világi dolgokra való világos pillantással volt párosulva." „Jézus csak közönséges zsinagógai oktatásban részesült" stb. stb. Ezeket elégnek hisszük Luthardt értekezésének jellemzéseül. — 2. Sokkal meggondoltabbak és mérsékeltebbek Kahnis értékezései az egyháztörténet menete fölött, melyek 1) az ó-katholikus, 2) a középkori, 3) az ujabb egyházzal foglalkoznak. A három előadás az egyháztörténetnek világos és olvasásra méltó átnézetét adja. Következetlenségektől és ellenmondásoktól az igaz hogy K. sem ment, igy pl. egyik helyen azt állítja, hogy „a protestáns orthodoxia kora örökre lejárt," másik helyen pedig olvashatjuk, hogy „az augsburgi confessio örökké alaphite marad nemcsak a lutheranismusnak, hanem állalá<ban az egész protestantismusnak is." Végre nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy K. nagyon szereti hallgatóit adomákkal felviditni, melyek azonban többnyire üresek és csak laza Összefüggésben vannak a födologgal. — 3. Brückner szinte három cikkben a jelenkor egyházáról értekezik, értekezéseinek cimei: 1) a jelen helyzet; 2) ajelen feladat; 3) az egyház jelen kilátásai. Brücknert, jelen müve után Ítélve, ugy lehet tekinteni, mint R o t h e ellenesét, amenynyiben ez utóbbi mint olvasóink is tudják azt óhajtja, hogy