Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-18 / 7. szám

lag; ime, ezen szekrényben tartom elzárva azon orosz ukázokat, melyek a legvilágosabb bizonyságot tesznek az orosz politika minőségéről, ugy a kath. egyház mint a lengyel nemzet irányában: de vannak még más okmányaim is, melyekből a legutóbbi lengyelországi eseményeket kitanultam." „Azt bizonyítják azok, — monda Meyendoríf közbe vágva — hogy Lengyelország, a katholicismus és a forradalom ugyanegy és elválaszthallan háromságot képeznek." „Ez sok! — kiálta a pápa indulatosan — A mióta szobámba lépett ön, sérelmekkel áraszt el! Nem hiszem, hogy azért küldte ura önt ide, hogy a pápából gúnyt űzzön; ezt még a cártól magától sem tűrném el; és sokkal kevesbé tűrhetem el a szolgájától. Távozzék innen tüstént!" Ezzel rögtön felállott a pápa, erősen csöngetett s ajtót mutatott az orosz követnek. Mult hó első felében érdekes ügy került szőnyegre a párisi reform, consistoriumban. A „L'esperance" Január 22-iki pótszáma elejétől végig, e perfolyammal van tele. Rövid kivonata az egésznek a következő: A per tárgya, Martin Paschoud egyik párisi lelkésznek nyugalomba helyezése volt, 6000 frank évi nyugdíjjal. E nyugalmazás nem az illető kértére sőt annak tiltakozása mellett határoztatott el a következő okok miatt: „Martin Paschoud akadályozva van, már 27 esztendő óta, papi teendők teljesítésében, egy gyógyíthatatlan betegség által; nem fogad el maga mellé helyettesül senki mást, azon egyen kívül, kit ö az egyháztanács ellenére erőszakkal tart maga mellett (az ifj- Coquerelt); nyíltan ellenszegülő helyzetben áll az egyházat kormányzó testületekkel szemben, sőt hitbeli nézetei is ellentétbe helyezik öt az egyházzal, mit azonban a consistoriüm, elégnek tartván az előbbi okokat, mellőzni óhajt." A consistoriüm (egyházmegyei tanács) által már előbb kinevezett bizottmány, a Jánuár 5-én tartott teljes ülésben előterjesztvén azon itt röviden felszámlált okokat, a következő szavakban tette meg indítványát a gyűlés előtt: „A bizottmány véleménye szerint, a lelkészt megillető tisztelet ós elnézésnek, nem szabad annyira mennie, hogy semmivé tenni é« fölforgatni engedjen minden egyházrendet és tekintélyt következésképen a bizottmány indítványozza, hogy a Martin Paschoud lelkész úr és a párisi egyháztanács között levő kellemetlenségeknek legyen vége Mariin Paschoud lelkész úr nyugalomba helyezése által, azon kikötéssel, hogy a párisi egyháztanács biztosítson a nevezett lelkésznek 6000 frank évi nyugdíjat." Ezen indítvány a gyűlés szavazata alá bocsáttatván, három szavazat híján, egyhangúlag elfogadtatott. Ez történt január 5-én a párisi consistoriumban vagy is a Parishoz tartozó egyházmegye gyűlésében. Erre következőleg a párisi egyháztanács, január 11-én tartott gyűlésében a consistoriüm határozatát elfogadja, megígérvén a maga részéről Martin Paschoud lelkész úr számára a kikötött 6000 frank évi nyugdijat. Azonban mig azok történtek, az akaratja ellen nyugalmazott lelkész a cultusministerhez fölebezte ügyét és a kivánt pártfogást annál meg is találta. Január 9-én a minister levelet küld a consistoriumhoz, melyben helytelennek találja ennek eljárását, különösen azért, mert a fönnebbi határozatok a kormány előleges értesítése és hozzájárulása nélkül hozattak. Ez okból a minister felvilágosítást kér. Quellerat a consist. elnöke Január 16-án felelt a gyűlés nevében, melyben tudatja a ministerrel, hogy a gyűlés bizottmányt nevezett ki, végzése védelmezésére, mely bizottmány a lehető leghamarább kész lesz védelmével átnyújtandó azt ő excellentiájának. E szerint a kérdést, a kormány még függőben tartja. Martin Paschoud helyének a párisi egyháztanács által sürgetett betöltése, a miniszter közbelépte miatt el lett halasztva. A consistoriüm azonban reményli, hogy sikerülni fog, végzéseihez a kormány helybenhagyását megnyerni. A tiroli vallási kérdés. A tiroli tartománygyűlésen a protestaus községek alapítására vonatkozó kormányjavaslat a febr. 3-iki ülésben tárgyaltatott. A vallási bizottmány a következő javaslatokat tette: I. Hozassék egy országos törvény, mely szerint valamely független nemkatholikus község alapítása, mely alapítástól az isteni tisztelet gyakorlásának joga függ, a tiroli hercegitett grófság határain belül az illető hatóságok által csupán a tartománygyülés beleegyezésével engedtethetik meg. II. Intéztessék egy felirat császár ö Felségéhez. Ezen fölirat a bizottmány javaslata szerint következőleg hangzik: Legkegyelmesebb császárunk és Urunk. Cs. k. Félséged 1865-ik novemb. 17-ről kelt legmagasabb határozatával magas kormányához azon megbízást méltóztatott intézni, hogy a tiroli tartománygyülés elé alkotmányszerü tárgyalás végett egy országos törvény terjesztessék, mely által az 2863-iki febr. 25-ki tartománygyülési határozat I. és II. pontjainak, melyek protestáns egyházközségek alakítását és szertartásaik gyakorlását illetik, végérvényüleg el kellene intéztetniök. A leghívebb tartománygyülés kötelességének tartja e miatt cs. k. Felséged trónjának zsámolya előtt legmelegebb háláját kijelenteni. Midőn az országatyai gondoskodás eme nemesszivü ténye Tirol hitegységének fentartását, mint országos ügyet ujolag elismeri: Felséged legmagasabb elődeinek nyomdokait követi, kik mint tartománygrófok hitbuzgalmuk által Tirolnak jó példát adtak, s szivében a hazaszeretet ama lángját élesztették fel, mely mint az uralkodó ház iránti hü ragaszkodás szerencsétlenség éjjelén mindenkor dicsőn fellobogott, s abban mint szerencsét jósló csillag fénylett. Az országatyai gondoskodás eme tényén alapul ama reményünk is, miszerint eme legfontosabb ügyben egy oly törvény fog létrejöni, mely megegyez a törvény szentesitett szokásával, s azért az áldásos működés kegyességét is magában hordja. Mindazonáltal mély fájdalommal vette észre a leghívebb tartománygyülés, hogy az 1863-ikifebr. 25. kelt tartománygyülési határozat IV. pontja, mely a nemkatholikusok bir-