Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-12 / 7. szám

Nyolcadik évfolyam. 7 i. yp sí, febr. 12. 1865, PROTESTÁNS EGYHÁZI IS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögleténföldszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. TANULMÁNYOK AZ APOSTOLI KOR TÖRTÉNETE KÖRÜL. Pál apostol élete. (Baurnak és iskolájának nyomán.) (Folytatás.) Pál megtérése és első föllépése. — Pál megtérése oly nevezetes esemény a még zsenge ker. egyház történetében, hogy annak fontossága a föntebb röviden érintett viszonyok meggondolása után világos lesz. Nincsen megtérés, mely a ker. egyházra nézve üdvösebb és gyümölcshozóbb lett volna, mint Pálé. Es az ő megtérése egy pillanat müve volt. O még az egyik percben Krisztus követőinek halálos ellensége, a másikban azoknak leglelkesedettebb barátja. Az ellentétek legszélsőbb oldalain látjuk öt. És minél nagyobb túlságban járt az egyik oldalon, annál határozottabb volt fellépése a másikon. A nagy szellemek sajátsága ez. A köznapi lélek fokozatosan halad az egyik irányból a másik felé; csak erős szellemek képesek a nagy ellentétek súlyát elhordozni, s minél nagyobb az ellentét, minél erösebb és hirtelenibb az egyikből a másikba való ragadtatás, annál nagyobb események, s a dolgok annál tökéletesebb formában szoktak előteremni. Bizonyítja ezt Pál apostol példája is. Az ő megtérése egy perc müvének mondható, de már abban a percben azzá lett ő, a minek később bebizonyította magát lenni, és hirteleni megtérése után következett föllépése oly határozott alakban nyilvánult, hogy az apostol azon mind végig ingatlanul megállott. Pál megtérését a Csel. könyvében látjuk előadva, és pedig 3 különböző helyen, mely előadások, ha a mellékkörülményekben nem mindenütt vágnak is össze, de a fődologban egymással megegyeznek. Az illető helyek: 9,1-25; 22, 1-25, és 26, 9-20- Saulus - igy hangzik az elbeszélés — a főpap meghatalmazó levelével kezében, többed magával Damaskusba indul, hogy az uj hitnek követőit fogva hozná Jeruzsálembe. Damaskushoz közelgetvén, nagy hirtelenséggel mennyei világosság veszi öt körül, melyet megpillantva a földre leesik, és egy héber nyelven mondott hang igy szóllitja meg őt: }J

Saul, Saul, mit kergetsz engem s utánna teszi: „Nehéz néked az ösztön ellen rugódoznod.'' Útitársai az első elbeszélésben álmélkodnak, a szót hallják, de senkit nem látnak; a másodikban a világosságot látják, megrémülnek, de szót nem hallanak ; a harmadikban vele együtt ők is a földre leesnek. Saul a megszólítás után — az első helyen — a földről felkelvén, de a mennyei világosság által megvakítva, a városba , ugy vezettetik be ; a második helyen az Úr által Damaskusba utasitattik,' a hol meg fogja tudni, mi tevő legyen; a harmadikon pedig a mennyei szózat ott helyben azt is tudtára adja, hogy ott minő teendő várakozik rá. Damaskusba érvén, s ott harmadnapig étlen, szomjan várakozván, az első elbeszélés szerint Ananiás, egy istenfélő férfi, az Ur által Saulhoz küldetik, kinek jövetelét ő látásban látja, és Ananiás Saul szemeit megnyitja és őt megkereszteli; a második előadás szerint Ananiás egyszerűen, tehát magától, Saulhoz menvén, visszaadja neki szemeinek világosságát, és őt meokeresztelkedésre serkenti; a harmadik előadásban pedig Ananiásról szó sincs. — A kiemelt mellékkörülmények, melyek Saul kísérőit különböző lelki állapotban tüntetik föl, épen nem jelentéktelenek, sőt azok a főesemény miként történtének felfogásával szoros összefüggésben állanak ; mert mindjárt más értelme lesz az egész eseménynek akkor, ha Saul kísérői semmit sem nem látnak, sem nem hallanak, mint akkor, ha a tüneményben ők is részesülnek. Ha a Csel. könyvének előadásaira kell támaszkodnunk, a rajzolt esemény miként történtének megfejtésére legközelebb a rationalisták divatos magyarázatmódja kínálkozik, mely a következő. — Saulus jelen volt István megköveztetésénél; szemlélte benne a bátor vértanút; hallotta szájából bölcseséggel mondott mély meggyőződését ; látta arcán azon magas lelkesedettséget, mely arról kinzatása alatt sugárzott. Mind ezek megrendítők Saulnak egész bensejét; az igazság hatalma fölvillant lelkében egy percre ; a vértanú nyugodt s dicső halála nyomot hagyott fogékony szivében. De akkor mind ezeket vissza tudta még lelkébe nyomni, sőt elindult in— quisitori munkáját végezni, hogy az első ker. martyr