Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-05 / 6. szám

Ezután felel szerző a harmadik kérdésre: hogyan vannak ezen felségi jogok Austriában szabályozva? A felelet minden egyes pontjában a cs. pátens egyes paragrafusait magyarázza, de mivel az egész pátens nálunk eléggé ismeretes, ugy gondoltam, hogy ezt szerző nem is mi érettünk hozta fel, hanem azért, hogy azt a külföld is megismerje, épen ezért e már úgyis elég hosszura nyúlt bírálatból azt minden hátrány nélkül kihagyhatónak véltem ; csak azt emlitem fel, hogy szerző itt is minden alkalmat felhasznál arra, hogy a pseudo-protestans magyar autonom egyházat amúgy istenigazában ledurungolja. Ezzel azonban elmondottunk mindent, a mi bennünket, mint magyar protestánsokat Szeberényi úr könyvéből érdekelhet; a negyedik fejezet ugyanis szól: az 1861-iki ideiglenes egyházalkotmányról és az 1864-iki két általános zsinatról; ez a fejezet valamint a két függelék is csak a külföld számára levén irva, ezeket is ismertetni teljesen feleslegesnek tartom, csak azt jegyzem meg, hogy a ki még ez ismertetéssel jól nem lakott, az magát a könyvet 1 forintért megveheti. Kovács Miklós. KÜLFÖLD. LONDON, jan. 19. Angolország paradicsom — a gazdagoknak! mondja C o b d e n, és igaza van. A gazdag itt szabadabb, függetlenebb, hatalmasabb és tiszteltebb mint akármely országban, a mit kereskedés, ipar és civiiisatió teljes tökéletest előállíthat, szolgálatjára van, hogy confortját öregbítse, fényűzését kielégítse. Az angolországi gazdag meg is van elégedve magával, a világgal és a világigazgatással. Tagadás és kétkedés nem az ő dolga, az csak szerencséje békés élvezetét zavarná és gondolkodásához alkalmatlan igényeket képezne, melyek jó emésztésével és saját jelessége és csalhatatlanságával nem igen egyezők. O méltán conservativ és orthodox, s az angol államegyház aristokraticus hierarchiájával, merev változatlan, gondolkodást és bírálatot kizáró dogmájával, a vallás oly nemével gondoskodik róla, mely ingereinek, szükségeinek és hajlamainak leginkább megfelelő. Az anglican keresztyénség tiszteletre méltó és alkalmas, még az angol vasárnap dolce far niente-jével is megszokás által a semmit nem tevés édes szükségletévé válhatik. Az angol egyház kiváltságos intézmény, épen kiváltságos osztályoknakvaló; gazdag embereknek való egyház. A szegényeknek itt nagyobb részt semmi vallásuk, vagy felekezetbeliek, Vesleyánosok, Baptisták, Unitariosok, Mormonok. Fájdalom, hogy az ellentétek fény és árnyék oly közelségben vannak egymás mellett , hogy a gazdag gyakran államegyházi vallásával való megelégedésében a tolakodó szegénynek vallásbeli oppositiója által megzavartatik. Érdekes és igen jellemző bizonyságot nyújtanak arról a Marlborough-streeti rendőrbiróság előtt folyt legközelebbi tárgyalások. Sir GardenR. ezelőtt Lordmayor s e szerint természetesen igen gazdag tekintélyes férfi, megjelent itt, hogy a rendőr biró közbejárását vegye igénybe egy utcai prédikátor ellen. Ugyanis a portland-street-i templomban vasárnaponként a Regentspark körüli palotákban lakó előkelőbbek szoktak megjelenni, hogy itt egy orthodox és fashionable lelkésztől oly prédikációt hallgassanak, a minő nekik tetszik, és a minőt pénzökért joggal kívánhatnak. Közvetlen a templom elé azonban egy utcai prédikátor szokott minden vasárnap több száz személyből álló ájtatos hallgatóságot gyűjteni, melyet az illető lelkész, mint azt a tiszteletre méltó Alderman, lovag és a conservativ törekvések képviselője észrevette, népnek nevezett, s ennek oly tanokat hirdetett, melyek a templom belsejében ugyanakkor felhozott dogmákkal éles ellentétben állanak. Sir Róbert sajnálkozással jegyezte meg, hogy már ő is gyakran volt fültanuja annak, hogy egy ilyen demagóg papi ruhába öltözködve kezeit a templom felé kiterjesztette, és felkiáltott ,,im itt egy templom tele aristokratákkal !" Ez nem beszél ugyan „felfuvalkodott püspökökről, pazarló grófokról és hercegi tökfiíkókról" mint azt a tiszteletre méltó Alderman az általa bevádolt paptól hallotta ; hanem azt áilitja, hogy az angol szegényházak egy cseppel sem különbek a fogházaknál, és hogy az éhhalál a dicsőített britt alkotmány egyik nélkülözhetetlen institutióájává lett. Mindez rettenetes dolog ugyan, hanem, ha ilyeket akar valaki hallani, nem szükséges épen az utcai prédikátorok kiabálásait hallgatnia. — No most már hogyan segítsen a dolgon sir R. Carden ? két rendőrhivatalnokhoz, hiában fordult, hogy a „botrány" ellen segélyöket igénybe vegye ; azok e dologban épen semmi törvényellenességet nem akartak látni. Több részvétre talált Tyrwhitt rendőr-bírónál, a ki mind a mellett is szinte bevallotta, hogy nem áll hatalmában az említett sajnálatra méltó tényt megakadályozni mindaddig, mig az utcai közlekedést nem gátolja, a mit fájdalom még eddig nem lehetett bebizonyítani. Végre a bevádolt utcai prédikátor Gr i b s úr megjelent ugyanezen rendőr-hivatalnok előtt azért, hogy a mint nyilvánosan bevádoltatott, épen oly nyíltan védelmezze maga részéről saját becsületét; de nem oda Buda ; Tyrwhitt úr, a ki oly örömest meghallgatta Carden úr vádaskodásait, nem érzett a vádlott iránt egy csép sympathiát se;n, és nem engedte meg neki, hogy, mint ő akarta, magát védelmezze ; sőt ezt néhányszor ismételt alkalmatlankodása után csaknem erőszakkal taszigáltatta ki a törvényszéki teremből. Tanulság : az angol igazságszolgáltatásnak épen ugy, mint az anglicán vallásnak két oldala van. A párisi ref. egyház consistoriumi tisztújítást tartott. Coffin de Ladibat, mint szabadelvű jelölt választatott meg legelőször ; utána az orthodox párt jelöltjei: Mailet, Vernes, Clabaud la Tour, André. Guiz o t nem lett megválasztva, mivel, a mint mondák, a pápaságnak szövetségese és ultramontan és legitimisticus eszméket pártol.