Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-12-17 / 51. szám
Czeíder'oen is van hiba, van rajongás, mely nélkül missiora sem szánta volna magát, lehet benne titkos vétkes nagyravágyás is, különben eszélyesen nem magát, hanem Koos urat választtatja püspökké, és akkor ugy vélem kikerüli azon bajt és zavart, a melybe keveredett. Czelder érdeme tagadhatatlan ; a missioügyben mondhatni ez az Ö személyében központosult, ő költötte fel a közlelkesedést s áldozat készséget az iránt, az adományokat teljes bizalommal ő néki küldék hiveink, s meg voltak győződve arról, hogy ő azokat hiven a szent célro használja — számadást nem vártunk azokról, a bizalmat a siker, az egyházak keletkezése, templomok s iskolák emelkedése igazolta. Hiszem is, hogy Czélder az adományokat sem félre nem tette, sem kényelmére el nem vesztegette,—nem ugy, mint Sükei, ki meggazdagodott azokból, de azért az erdélyi főconsistorium által számadásra nem igen szólittatott fel tudtommal. De legfőbb bűne Czeldernek, hogy önálló és független akar lenni az erdélyi főconsistoriumtól, szabad evang. egyházakat alapit; — s nem adja magá alá azon a főconsistorium által kinevezett hat tagból álló bizottmánynak, mely ezentnl a missio ügyét vezetné. E tekintetben egyházjogi elveknél fogva Czeldert én nem tudom kárhoztatni. Tagadhatatlan, hogy mint minden, ugy az oláhországi fejedelmet is illeti a Jus circa sacra, sőt joga van, ha ugy tetszik be is tiltani, valamely vallásos felekezet nyilvános isteni tiszteletét, vallásos gyakorlását. — Az oláh fejedelem és kormány pedig nagylelkűn megengedi, hogy az evangélikusok megtelepedhessenek , templomokat, iskolákat építhessenek, nyilván gyakorolják isteni tiszteletöket, oly szabadságot enged, a milyet a legszentebb békekötések mellett sem élvezhetnek az evangelikusokEurópa több országaiban századokon keresztül ; — s megengedi hogy az evang. egyház szabadon eívei szerint fejlődjék. ily fejedelem, ily kormány ellenébe én nem látom szükségét idegen oltalmat keresni, sőt örömmel kell ott megismerni mind a felügyeleti jogát, mind keresni és várni pártfogási jogát, — örülni kell rajta, ha a hívek szaporodván s több gyülekezetek alakulván, azokra nézve felsőbb kormány áll elő, mely az egyházi élet szabad és békés mozgását s fejlődését biztosítja; — nem csak a vallástétel egysége, hanem ezen igazgatás által is összeköttetnek az egyes gyülekezetek egymással. Mint mondám általában egyházjogi elveknél fogva Czelder ezen törekedését vétkesnek s viszályosnak nem merem állitani. — Megengedem, hogy ezen törekedése talán még időelőtti volt — még eszélytelencbbül tette azt, mint fentebb is állitám, hogy magát és nem inkább Kós urat választotta püspöknek, s nem futotta maga tovább is apostoli s missiói pályáját, ugy mint Pál apostol, midőn Timotneust és Titust püspökké tette. De ha evang. egyházaink állandónká lesznek ott, mind az egyházak, mind az állam érdeke azt kívánja, hogy azokban bizonyos felsőbb igazgatás létesüljön, a mely mellett azonban oly erkölcsi és hitsorsosi összeköttetésben lehetnek az erdélyi vagy magyar egyházkerületekkel, hogy különösen lelki s iskolai tanítóikat vagy iskolánkban neveltethetik, vagy innen kérnék azokat, s a papi szent hivatalra itt hattlmaztatnak fel. Ugy tudom, hogy a szegény és üldözött Valdensieknek több századon át Hollandia volt pártfogója. — Lutheri egyház alakulván e század folytán Genevában az Brettschneidert választá püspökévé, s ő küldött oda lelkészeket időnként. Az oláh kormánynál, mely nagylelkű és türelmes a vallás szabad gyakorolhatása végett nem igen szükséges külpártfogás: a szellemi és anyagi pártolást gyakorolhatni akkor is, ha egészen magoknak lenne belső kormányzata az önkeletkező egyházaknak; s nem is látom , hogy ez által a nemzetiségi viszonyt szüntetné meg; de ha azt tenné is a hitsorsosság a nemzetiség felett áll — ez amannak határt nem vet, az evangyéliom, mély mindjárt az első pünkösd napján több nyelveken hirdettetett — minden nemzeteket egyesíthet. Óhajtom, hogy azon egyházak egyházi evang .. szabadsága általunk ne sértessék. Idegen egyházi kormány rólok nélkíilök ne rendelkezzék. Az egyházak azonban eszélyesen cselekszik — ha az erdélyi mint legközelebbi ref. consistoriummai lesznek szorosabb összeköttetésben, melynek módját, alakját, terjedelmét részletesen kellene formulázni. Czelder missioi érdeme elismerendő — sőt felkérendő, hogy missioi pályáját mint eddig ezután is folytassa buzgósággal. — O csak maga adhatván számot eddigi bevételeiről s kiadásairól — a mint azt ígéri is. Nemcsak egyes hanem az összes magyar és erdélyi superintendentiák számadásra jogosan nem kényszeríthetik; megtagadhatja —• kivált oly commissio előtt, melynek tagjai magának, de talán a missiónak is nyilvános, legalább titkos ellenségei valának. Vincze Czelder ellen — kihez segédül küldetett ki, canonilag oly bünt követett el, melyért pártfogásra méltatlan. — Magát a subplantatio bűnét is szigorún büntetik cánonaink; Vincze pedig annál többet tett, midőn magát nemtelen eszközül engedé felhasználtatni — Czelder kisebbítésére — a missioi ügy felzavarására. — Néki csak Czelder úr nemeslelküsége engedhet meg. Bánja meg elkövetett bűneit — legyen a mint küldve van, a mire magát hittel kötelezte — Czelder úr segédje — legalább egy esztendeig, mig érdemet szerezhet. Az adományok, melyek a missio számára küldetnek — ezentúl is Czelder úrhoz küldendők oly feltétellel. hogy jövőre időnként adjon azokról számot. A missio ügye különben oly fontos, hogy arról méltó és szükséges volna conventileg, sőt az erdélyi superintendentiával együtt tanácskozni, határozni azon viszonyról, melybe ottani egyházaink, egyes hiveink az oláh kormánynyal — consullal s a magyar erdélyi consistoriumokkal lenni tartoznak, — az oda menendő lelkészek s