Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-12-17 / 51. szám
tanítók viszonyáról, közösségeiről, jogairól, a házassági ügyekről s különösen váló perekről — az anyagi segedelmek, adományok gyűjtéséről, kezeléséről, számadásáról stb. Czelder, hitem szerint, méltán bírta s bírhatja teljes bizodalmunkat. Ha hibázott — nem roszat, hanem jót akart eszközölni. Hibája megengedhető. — Hiszem a püspökségről — lemond — fogja folytatni tovább is missioi pályáját: lelkiismeretesen: de ha arról lelép — vagy lelépni kénytelen: nem tudhatni utódja méltó lenne e azon bizodalomra, melylyel iránta viseltettünk, oly számos protestáns híveinket pedig — mint a mennyin Oláhországban s a török birodalomban vágynák nem lehet vallásos vigasztalás nélkül hagynunk: hanem tovább is lelkesednünk is áldoznunk kell a megkezdett missioi ügy iránt. — Ezért lenne szükséges, hogy a felett conventünk s egyházkerületünk tanácskozzanak s vége zzenek. Egy híve a missionak. FELVILÁGOSÍTÓ SZÓZAT SÁNTA LAJOS ÚR NYILATKOZATAHOZ. Régi fogása azoknak, kik állításaik igazságtalanságát érzik, hogy ferditések által igyekeznek magokat a közvélemény előtt tisztázni. A calumniari audacter, haeret aliquid csak oly ismerős volt Rómában mint Sánta úrnál. Sánta úr elmondja e lapokban hogy ő miket nem mondott, el azt is hogy miket mondott. Sőt még többet is tett. Követet ajánló beszédét bírta több példányban, s városunkban forgalomba is hozta. S valóban a ki nyilatkozatát olvassa s összeveti a forgalomba hozott példánynyal, azt fogja hinni hogy Sánta úr a roszakaratu hírlapírók martyrja. De mind nyilatkozata, mind a forgalomba hozott példány nem egyéb, mistificationál. Azt mondja ö hogy papokról nem beszélt. De hát nem szóllott-e az egyházadó súlyos voltáról, ha név szerint nem is emlegette a papokat'? Azt mondja hogy tanárokról s tanulókról csak mint kortesekről beszélt. Csak ? de hát arról a passusról mely e helyen közbe volt szőve, melyet mindnyájan kik ott voltunk jól halottunk, s melynek ha nem is minden szavát de szellemét és értelmét jelentésem híven adta vissza, most semmit sem akar tudni ? Valóban legjobb barátai s a közvélemény oly élesen nyilatkoztak ellene — pedig ha annyit mondott volna mint itt, alig ha nyilatkozott volna oly élesen — hogy talán azért látta jónak retiradát fúni, s alkalmazni a si fecisti negaféle elvet, még pedig oly példátlan vakmerőséggel, mely teljesen képes az avatatlant félre vezetni. De ferdítéseinek non plus ultrája azon hely, hol a tanítók s tanulók tüntetéseiről beszél. Ezeket el kellett volna tiltani mert még a tanulókat veszély is érhette volna. Nem reflectálva arra, hogy e szavaival saját pártját Ítélte el, mert ezekkel azt olyannak tünteti fel, mint a melytől még veszély is jöhetett volna, ki kell mondanom hogy az egész tanitói s tanulói tüntetés Sánta úr agyréme. Tudjuk hogy Tanárky a körösi egyház világi gondnoka az ifjúság előtt köztiszteletben áll. Tiszteli becsüli a legkisebb népiskolai tanuló épen ugy, mint a legnagyobb deák. Ha már ezek részt vettek a fáklyás-tisztelgésben, ha éljeneket kiáltottak is — oly nagy bűn volt-e az ? Hát ,,boszantás"-e az Sánta úrnak, ha egy országosan tisztelt embernek azt kívánják hogy éljen ? hát dacolás-e az ha a tanuló csatlakozik egy fáklyásmenethez, melyet olyan embernek adnak, kit a közvizsgák alkalmából becsülni tanult ? Kivel dacoltak ? Sánta úrral ? vagy azon pártvezérekkel, kik épen akkor rágalmazák legjobban Tanárkyt'? s kik e tisztelgést is rakoncátlansággal akarák zavarni ? Kétségtelenül, mert Gubody úr akkor esküdözött legjobban hogy ő nem akar követjelölt lenni. Végül még egy pár szót. Sánta úr azt mondja, hogy nem akar tőlem becsületet tanulni, mert az igazság terén nyugodtan megállok. Hát olyan embertől akar becsületet tanulni, a ki nem álí meg az igazság terén ? Tudom, ha nem mondja is. A mi pedig régi professorkodását illeti én azt nyugodni hagyom. Kérdezzék meg eziránt egykori tanítványait, s ezek bizony minden jegyzőkönyvről hangosabban fognak beszélni Sánta úr professori viselt dolgairól. Nagy-Kőrösön, dec. 11-én. Az a bizonyos körösi egyh. t. A megyasszói reformált egyházban a papi állomás nem csak az alsó-zempléni egyházmegyében, hanem az egész tiszáninneni egyházkerületben egyik a legjövedelmezőbbek közül. Levegője vize egészséges, szöllőhegyei s földje termékenyek, gyümölcscsel gazdag, cseresznyéi és baraczkainak jó izéről a pataki múzsák is bizonyságot tehetnek, a kikhez eladás végett szekereken szokták behordani. Ezen virágzó egyház a néhai Vitányi József lelkész úr halálával megüresedett papi hivatalra, azsn reményben, hogy az egyházkerületből bárkit is megnyerhet lelkészül, Árvái József s.-pataki képezdei igazgató tanár urat választotta meg egyező akarattal. Hiteles forrás után azonban örömmel jelentjük, hogy a tisztelt tanár úr, kinek a népnevelés ügye körül szerzett érdemeit nem csak egyházkerületünk, hanem az egész magyar protestáns egyház ismeri, áthatva a nevelési ügynek fontosságától, a számára ezen választás által kínálkozó, s mostani jövedelmét legalább még egyszer meghaladó állomást nem fogadja el; hanem közhasznú életét az általa felkarolt s mindeddig legbuzgóbban ápolt nevelés-ügynek előmozdítására szenteli továbbra is. HALÁLOZÁS. Mély részvéttel állta körül a soproni alsó ev. egyházmegye lelkészi kara s a beledi ev. gyülekezet oct. hó 28-án t. Matisz Sámuel beledi lelkész gyászravatalát, ki 36 évi hü szolgálat után életének 56-ik évében mennyei főpásztorához hivattatott. A megboldogult testvér munkás pap volt. Átérté, hogy a prot. lelkész híveinek mindene, atyja, vigasztalója. tanácsadója, barátja, testvére, s mint ilyen nem magáért de gyülekezetének él. 0 egyházának élt, e szent cél elérésében lobogtatta el élte fáklyáját, mig végre a szemére borult homály pár év óta megakasztá buzgó működését, mig a halál bilincse megköté a munkás kezeket. Munkássága ugyan nem volt magas sziklára kitűzött szövétnek, mely messze távolra fényt vetvén, magára vonja a világ úgyelmét; működése igénytelen egyszerű gyülekezetében, csendes völgy ölében rejtett pásztor tüz vala, mi irányt ád s meleget nyújt az éj homályában eltévedt vándornak. Életé nem volt magas hegyről lerohanó folyam, mely rohamával felveri a vidék csendét, de szelíd völgyi patak volt, mely nesztelen siet habjaival, de pontjain tenyészetet áraszt. Az ő munkássága titkos harmathullás volt, mi észrevétlenül éjjel támad. De a szeretett lelkész kegyes, ájtatos pap is vala. Nemcsak a szószéken volt pap, de az volt magán életében is. O nemcsak az igével, de p é 1-d á j á v a 1 is tanított. 0 nemcsak hirdette az