Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-17 / 51. szám

s ezáltal nem kis derültséget okozand a t. c. olvasó közönségnek. Elmondandja: „ti logikátlanok vagytok, eszmét zavartok, minden periodustokban a de, hanem, tölti be az eszmeszegény hézagokat. It t circulus vitiosust ott petitio pri nc i p i i-t , amott paralogismust committa 1-tatok." — Legyen! D e mi szegénységi bizonyitványnyal ellátott m e s t e r-legények meghunyászk odva, alattvalói alázattal, elfogadjuk bölcs Májszterünk leckézését, mintsem hogy lábszijjal utasíttassunk rendre. Végül : Adjon Isten jó napot! „Ez egyszerű megható köszöntéssel üdvözlé ft. püspök úr megnyitó beszédében mind a közzsinati testületet mind a gyülekezetet. . . E jó nap felderülését úgy segítjük elő, ha az igazságot keressük, s ha a megtalált igazságot követjük. Erre hivja fel ft. püspök úr az ifjú lelkészeket." Mint ön is Májszter úr, cikksorozatában a fennidézett fontos szavakat hiven felhozta : Mi is arra hívjuk fel önt: az igazságot keresse, s ha megtalálta kövesse is. Megbízott iskolamesterek. Tanitói értekezlet. Mint a f e n e b b i cikkünkre vonatkozó utóirat Folyó hó első napján S. Györgyön a tanodai hallgató teremben tarttatott meg, director t. Bartha Lajos úr elnöklete alatt, sepsi egyházvidéki őszi tanitói értekezletünk. Jelen volt nagyt. esperesünk Gödri Ferene úr is, ki szokott bölcs belátása szerint erélyesen befolyt a kitűzött tárgyalások irányadására. A tanakodás tárgyait tartalmazó alább vázolatilag felsorolt igénytelen jegyzeteket azért nevezzük utóiratn a k — nevezhetnők csatolmányoknak is — meri összefüggnek, — mint okmány a perirattal, — a Majszter gúnyüzö cikkére fennebb tett cáfolati védletünkkel. — De szóljanak magok a tények. Miután t. elnök úr a gyűlést egy üdvözlő s tanácskozmányunk tárgyait fejtegető beszéddel megnyitotta: l.Jáno János uzoni iskolamester atyánkfia a számtani négy alapmívelés eredményéről mult gyülésünk alkalmával kezdett értekezesét tovább folytatta, alaposan ismertette : mikép lehessen a számtani négy míveletet a növendéknek a gyakorlati téren értelmezni, mennél megfoghatóbbá tenni? Feltüntette példákban, hogy a kivonás, sokszorozás osztás sajátlag mind az összeadásra vivődnek vissza. Ha kérded a kis gyermektől: 10 krajcárod volt, hármat elköltöttéi s már hány maradt meg ? kevés figyeltetés, utasítás után kitalálja, hogy 7 krja maradt meg. Mer t 3 meg 7=10- — Ha egy mástól kérded : fiam, apád eladott a piacon 4 köböl búzát, köblét 6 frtjával, hány frtot kapott ? A már 7 éves gyermek találgatás után kimondja : 24 frtot. Mert 6 meg 6 meg 6 meg 6=24. - Te fiu Menek Feri, a mult télen is feljártál az iskolába, mond meg : 100 diót négyfelé egyenlöleg osztva, egynek hány jut belőle ? A fiu találgatja: 25 meg 25=50; ismét 25 meg 25=50, együtt =100. „Ezen ismeretes xítra kell," — úgymond — „a gyermeket vezetni, hogy magát aztán a 4 alapmiveletben könnyen tájékozhassa." Továbbá lélektanilag tartalmasan fejtegette : h o g y mind a fejbeli, mind a számjegye kkeli számvetés nagyon befoly a nevendék szellem fejlődésére, elméje érlelésére, okoskodása irányadására. Az egyes feladatokból, per induction e m, elveket von ki; szóval: a számtan értelmesen tanítva, a nevendéknek egy kis logikája. 2. Imre Mihály illyefalvi iskolamester-társunk. az iskolai rendről és fegyelemr ö 1 értekezett. Tárgya fejtegetésében ezen alaptételből indult ki: ,.rend lelke a dolgoknak." Rend taríja fenn a mindenséget. Rend éltető szelleme 'az emberi dolgoknak is; irányadó a szerény földésznek munkakörébsn szinte ugy, mint a hivatalnok bureaujában, űgyszobájában. Aztán a tanitó és tanítási rendet is alaposan fejtegette, oly szempontból tekintve, mint idönyerést, mint legjobb módot, közeget, az iskolatanitó tekintélye emelésére, s mint a mely befoly a jó rendhsz szoktatott nevendék egész életfolyama öszhangzásba hozására. Az egyházvidékünk keblében életbe léptetett tanrendszer némi módosítására vonatkozólag is, több évi tapasztalásai feiytán szerzett méltányos észrevételeket tett. A tanitói fegyelemről értekezve: egy jó édes atyát vett fel mintaképül. ,,A jó és bölcs atya," — úgymond, — „szereti de okosan szereti, s annálfogva nem kényezteti el gyermekeit. Óvja a rosz társaságtól, rosz példa ragályától, mind gondos kertész legféltőbh növényeit ártalmas férgektől. Őrködik mindenek felett, hogy a hazugság gonosz szelleme be ne ferkezzék szivökbe. Nem szenvedi, hogy rajta uralkodjanak gyermekei. Ébreszti szivükben az erkölcsi vallásos érzést; szerénységre, nyiltsziviiségre oktatja; munkásságra serkenti. Nem pirul el, akkor sem, ha őt más negédkedő szülék netalán gyermekei közt pálcalovaglásban lepnék meg, s hogy ilyetén apai bánásmódja annál sikerültebb legyen, jó példával megy elől. Sőt olykor B. Salamon, — utasítását sem tartja merőben mellőzendőnek. „A ves zsző és dorgálás, — úgymond B. Salamon, — „bölcsességet ád, de a magának bocsátott gyermek megszégyenít, meri a gyermek elméjéhez köttetett a bolondság, de a tanítás vesszője mészsze űzi őtőle azt.k

i Ö az iskolában is az ilyetén atyáskodó eljárást tartja legjobb fegyelemnek. A többi Isten dolga ! 3. Józsa Lajos bodoki iskolamester barátunk a tanmódról értekezve , — azon köztünk is rendszerint divatozó tanmódot , miszerint a tanrendszerben előnkbe tűzött tárgyakból túlon-túl emléztetjük nevendékeinket , — nem annyira a siker 102