Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-10 / 50. szám

akként igazolhatom legjobban, ha egy vagy két helyet párhuzamosan mutatok fel a két munkából. E végre választhatnék-e célszerűbbet annál, a mi bennünket, nemzetül, legközelebbről érdekel ? Ertem őseinknek a keresztyén vallásra térítését, mely Hasénál*) így Farkasnál van leirva „In Constantinopel als Gastfreunde liessen sich ungarische Fürsten einst taufen, ihr Land war durch die deutschen Raubzüge voll christliche Leibeigne. An diesen hatte das Christenthum einen Stützpunkt, als durch die Siege der Sachsischen Kaiser ein fried* liches Verháltniss mit Deutschland hergestellt war, und gefördert von den Kaisern die Bischöfe Piligrin von Passau und Adelbert von Prag die Bekehrung der Ungarn unternahmen. Herzog Geysa (992— 97.) baute Kirchen und opferte den Göttern, weil er reich und machtig genug war, beides zu thun. Sein Sohn Stephanus (997-1038;) führte Ungarn in den Staatenverband der civilisirten Völker ein, gab der Kirche eine feste von Rom abhángige Verfassung, und nahm mit des Kaisers Bewillígung und des Papstes Se gen die Königskrone. Der neue König, von Christen mad Deutschen umgeben, hatte die altén Vólksrecht© mannigfach gekránkti In den politischen Stürmen der náchsten Jahrzehnte nach seinem. Tode machte das Heidenthum einen gewaltsamen, mit Gewalt zurückgetriebenen Versüch seiner Wiederher8tellun£." „Hogy a magyarok előtt a ker. vallás már; aa 9-ik század végén nem volt ismeretlen, nagyon hihető, ha meggondoljuk, hogy a chazárok között 860 után már az evangeliom el volt terjedve, kikkel pedig őseink mint véreikkel a frigyeseikkel szoros szövetségben éltek s kik közül!

a magyar törzsekhez , midőn azok Etelközbe s innen Pannoniába költözködtek — a bizantzi irók tanúsága szerint - számosan csatlakoztak. Egészen biztos nyomaira azonban a keresztyénségnek a magyarok közt csak a 10 ik század közepe felé (932-ben) akadunk, mikor a magyaroknak két vezére Bölusides vagy Rulchu, és Gylás vagy Gyula, ki késöbtxErdély fejedelme lőn, mint kezesek darab ideig Konstantinápolyban tartózkodván, ott megkeresztelkedtek, sőt a keresztyénség terjesztése végett IHerotheas görög barátot magokkal elhozák, ki Seylitzes (görög iró) bizonysága szerint nem is siker nélkül ífáradoxott." Még fényesebb sikerrel lőn a keresztyénség Géyza uralkodása alatt terjesztve, ki a százados hóditó s rabló kalandok által megrongált nemzet üdvét a béke malasztiban keresvén, I. Ottó császárral Quedlinburgban (Szászország) 973-ban szövetségre lépett és e szövetség által Nyugot-Európa mind hadi, mind egyházi férfiai előtt az utat Magyarország belsejébe feltárta, kik közül az utóbbiak fel*) Előttem az ötödik kiadás fekszik. adatukat, t. i. az evangeliom hirdetését annyival szabadabban s nagyobb eredménynyel teljesíthették, minthogy Geyzát mind első neje (a keresztyén Gyula, erdélyi fejedelem leánya) Sarolta, mind még inkább második neje, Micisláv lengyel herceg testvére Adelhaid — ki az országlásra is nagy befolyást gyakorolt — az idegenek és keresztyének iránt igen engedékenynyé tették, ugy hogy egy év eltelte után (974 körül) Pilgrim lorchi érsek, ki a magyarországi missio intézője volt, arról tudósíthatta a római pápát, 6-ik Benedeket, hogy „a magyar nép kívánságára általa beküldött téritök, a mindkét nemen levő jelesebb magyarok közül 5 ezeret kereszteltek meg és hogy ezeken kivül a világ minden részéből ide hozatott foglyok — kik eddig gyermekeiket a mennyei igazságra csak lopva oktathatták, most ezeket versent és minden félelem nélkül kereszteltetik meg s örvendeznek, hogy keresztyén imaházakat szabad épiteniök stb". Midőn pedig e levél költe után csakhamar (975.) Geyza is megkeresztelkedett — bár ő még a keresztyén szertartásokat ősi cultussal vegyité — igen szép haladásnak örvendett a kerésztyénaég." „Ezen gyors haladása azonban a keresztyénségnek félbeszakadt, midőn II. Ottó császár és II. Henrik bajor herceg közt a Németország koronája feletti háború kitört. Mert ebben Geyza Henriket segítvén, az Ottó híve, Pilgrin által beküldött keresztyén papok, vagy üldözésektől féltekben vagy tán Geyzától kényszerítve bucsut vettek az országtól; és igy a keresztyénség csirái — legalább Felső-Magyarországon — fonnyadásnak indultak, mig nem azokat ismét 994. körül Albert prágai érsek felelevenítette. Ez Esztergomba érkezvén nagy buzgósággal folytatta Pilgrin félbeszakadt munkáját, söt Geyza fiát, a trónörököst is megkeresztelte, Vajk és István nevet adván neki. — Ugyanekkor Geyza felhívta az ország főbbjeit, hogy kövessék példáját és vegyék fel családukkal együtt a keresztséget, mit tőben, p. o. testvére Mihály, cselekedtek is, és igy már Geyza uralkodása végén ha nem nyert is még Krisztus általános diadalt, de legalább „láttatott — Bruno szerint — némi árnyéka a keresztyénségnek." „Általános elterjedése és diadalkodása azonban a keresztyénségnek csak sz. István uralkodása alatt (997 — 1038.) történt, ki mindjárt uralkodása elején az ellene 8 a keresztyén vallás ellen felkelt Koppányt (v. Kupa), a somogyi törzsek főnökét legyőzvén 999-ben, egész buzgósággal a ker. vallás terjesztéséhez látott; — ő maga vette fel az apostoli keresztet, bejárta az országot, fenyegetést is vegyítve, hol szükségesnek látta, az oktatás mellé, s rövid idő múlva — segittetvén a mindinkább betódnló téritők buzgalma által is — a keresztyénséget valamennyi nemzetség fejei felvették." Tovább, hogy sokat ne foglaljak el e lap szük teréből, nem folytatom a szent István alatt történteket s nem közlöm a keresztyénség őseink közt terjedésének István király utódai alatt leírását, valamint az egész 194. §-t is, mely „A magyar egyház kelet és nyűgöt szellemének befolyása alatt" cimet viseli s Hasénál természetesen nem található, mellőzém. A ki az eddig közlötteket elolvassa, meggyőződik, hogy Farkas csakugyan önállóan dolgozott s — a mit magyar irótól méltán várhatunk, söt követelhetünk — több figyelemmel nemzetünkre, mint azt a külföldiek teszik. Fényes bizonyítványa ennek a 241. §., hol az Ázsiában maradt magyar törzsek megtérítésére tett lépések tárgyalvák. S mivel épen egyetemes egyháztörténelembe bevont magyar ügyekről van szó, miután hazánk a mostanitól különböző szerepet vitt s nagyobb befolyású volt egyko-