Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-03 / 49. szám

származik." Igaz ugyan, hogy ez idézett szavak utolsó része alatt: „hanem istennek minden igéjével stb." a közszokás szellemieket ért, de az exegetának soha sem szabad a ferde szokások után indulnia, hanem magát az irás szövegét kell elfogulatlan, komoly vizagálat alá vennie ; — itt csak az a kérdés ezen szó alatt: „igéjével" azt kell-e érteni, amit mai napság alatta érteni szoktnnk, vagy pedig valami mást; e tekintetben útba igazit bennünket maga az irás; ugyanis az idézett szavakban ezen mondat által: „meg vagyon irva" a szentirás egy másik helyére történik hivatkozás, melyet Móz. 5, 8. 3 találhatunk meg. E helyen isten meghagyja Mózesnek, hogy az izraelitáknak kösse leikökre, miszerint a törvényt megtartsák, s hogy emlékezzenek meg azon jótéteményekről, melyeket tőle vettek, emlékezzenek meg különösen arról, hogy midőn éheztek, mannával táplálta őket, mivel tudtokra akarta adni, „hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, valami az Isten szájából származik." íme itt a kenyérnek nem valami szellemi dolog, hanem a manna.vagyon ellentéve, mely szinte testi táplálék volt; a hermeneutika egyik legfőbb szabálya szerint tehát, mely igy hangzik scriptura seripturae interpres" az evangéliumok ide vonatkozó helyén sem lehet ezen szó alatt „igéjével" valami szellemi dolgot érteni, hanem egyenesen élelmi szert és padig gyökereket vagy más valamit, ami a pusztában található veit; a sz. irás ezen szavai „mely Isten szájából származik" keleti kifejezéssel a. m. melyet Isten teremtett; — ennélfogva az idézeit mondatnak, magyarázatunk szerint, értelme legrövidebben igy hangzik : „nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden dologgal, melyeket Isten teremtett; — szerző azonban még ott is csodát lát, hol magok az evangelium irói sem láttak egyebet természetes dolognál. — Szerző azon ellenmondást, mely Jézusnak a pusztába való vitetésére nézve előtűnik, teljesen ignorálja; pedig Máté és Márk szerint mindjárt megkereszteltetése után Lukács szerint pedig csak akkor vitetett a lélek által a pusztába, midőn a Jordántól visszatért, igaz hogy itt csekély az ellenmondás, de az olyan irónak aki azt állitja, „hogy Jézus nem ugy mint Dániel próféta hajánál fogva, hanem kezénél fogva, tehát saját akarata nélkül vitetett a pusztába," mondom az olyan irónak még e csekély ellenmondást sem volt volna szabad cáfolatlanul hagyni, már csak azért sem , hogy e cáfolat által legalább „a féltudós kolomposok lármáját" megszüntesse. Minthogy Máténál a VIII. és következő fejezetekben Jézus csudái vannak felemlítve, szükségesnek tartom a csudákról általánosan egyet-mást megemlíteni, hogy igy azután egyes csodák taglalásánál annál kevesebb ideig kelljen üdőznünk. A dogmatismus hívei a csodát természetfeletti módon végbe vitt ténynek tartják, szerintem pedig a csoda, nem egyéb mint természetellenes működés eredménye, mert az úgynevezett csodák között egyetlen egy sincs, melynél ki nem tudnók jelölni a természet törvényét, mely az illető csoda létrejöttének eliene mond; tárgyamtól messzire térnék, ha itt részletekbe bocsátkoznám, egyébiránt a csodák természeteílenessége ma már annyira meg van vitatva, hogy azt csak olyan ember tagadhatja, a ki mindennapi tapasztalatait kész megtagadni scholasticua szőrszálhasogatásért. Még csak e két kérdésre: lehetséges-e éi szüksége s-e a csoda ? akarok rövidea megfelelni. A csoda lehetséges akkor, ha valaki bebizonyitja, hogy a mi természetellenes, annak n;m kell szükségkép é^z-ellenesnek lennie; ellenkező esetben pedig a csoda lehetetlen, mert Istenről a legészszerübb sőt végetlenül észszerű lényről józan ésszel fel nem tehetjük azt, hogy saját lényével ellenkező, észszerűden tényeket hozzon létre; s e tekintetben az isteni mindenhatóságnak is vagyon határa, mely nem egyéb, mint azon vonal, mely az észszerűt az észszerütlaatől elválasztja; avagy képes-e az Isten a megtörtént dolgot, meg nem történtté tenni '? — Lehetséges még a csoda akkor is, ha valaki bebizonyitja azt, miszerint nitics ellenmondás abban, hogy midőn az Isten az összes mindenséget megteremtette, a természetnek általa létre hozott rendszerét jónak, kifogástalannak találta (1 Móz 1. 31), és csak nidon e rendszer működésben volt, akkor látta, hogy még sem oly kifogás nélküli az, mint gondolta, mert hiszen hogy a világ kellő rendben tartassék, hányszor kellett már neki az általa hozott természettörvényekkel (melyeket mint fennebb mondám a teremtés alkalmával kifogástalanoknak tartottj homlokegyenest ellenkező dolgokat létesíteni, ha mint mondottam, ebben nincs ellenmondás, akkor is lehetséges a csoda, ellenkező esetben lehetetlen, mert Istenben, a legkövetkezetesebb sőt végtelenül következetes lényben ellenmondást feltételeznünk nem szabad. Azon kérdésre pedig: szükséges-e a csoda? határozottan nem-mel felelhetünk, mert a csodáknak, ha megtörténtek, magokra a szemtanukra is csak mellékes hasznok van. Ha valaki régi időben csodatevöség hirébsn állott, azaz, ha oly dolgok végbevitele tulajdoníttatott neki, melyek a természet rendes működése mellett meg nem történhettek, szentnek, Isten emberének csak akkor tarttatott, ha a csodatevoséggel az élet szentsége is párosulva volt, ellenkező esetben pedig ördög fajzatának, Ördöngösnek. boszorkánynak stb. vélték, akit, ahelyett, hogy hitt volna benne, megölt, megkövez itt a nép jeléül annak, hogy az isten küldöttében nem csodatevőséget, hanem különösen és kiváltképen az élet szentségét tartották nélkülözhetlennek. A n ;m szemtanukra nézve pedig még ennyi hasznok sincs a csodáknak. Ugyan mit mondanánk mi, ha valamely moháméi in p\p, vagy bramin hozzánk jőne és elkezdene hirdetni nekünk B r Am a, Visnu, Mohámét csodáit? a mint mi vélekedünk Bráma, Visnu stb. csodáiról, épen ugy vélekednek a kelet és nyugat pogány népei a keresztyénség csodáiról, és nagyon ügyetlen missionarius volna az, a ki az igehirdetést a keresztyénség csodáinak felemlitésével kezdené meg, mert az emberi természetben fekszik az, hogy valamely vallás csodáit csak akkor fogadja el igazakai, mi