Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-03 / 49. szám

nek tartalma teljesen azon történeti viszonyoktól van határozva, melyekbe az emiitett körök koruk irányában helyeztetve voltak, s talán nem tévedünk, ha az Apok. szereztetésének okát olvasóinak akkori történeti viszonyaiban és helyzetében keressük, melyek alkalmat adtak, vagyis inkább a melyek kényszeritették szerzőnket arra, hogy általok a könyvében kifejtett reményeket, várakozásokat és nézeteket közvetítse. A kisázsiai gyülekezetek akkori helyzetét ismerjük magából a könyvből, mert abban erre nézve elég világos adatokat találunk ; de a keresztyénség azon korbani állapotának megismerése végett a történelemhez kell folyamodnunk, miután könyvünkben e pontra nézve elegendő felvilágosítást nem találunk. Ha a 7 kis-ázsiai gyülekezet történeti viszonyait tekintjük, az a mint a 2. és 3. fejezetből kitűnik a ker. életnek igen gyarló képét tünteti föl; mindenütt hiánynyal és tökéletlenséggel találkozunk. Habár az egyik községben a ker. hit és élet elég eleven és erős, de már a másikban az kezd kihamvadni, vagy épen teljesen kihalni. A hiba és fogyatkozás általában mindenütt túlnyomó a ker. erény felett, s még a legfénylőbb pontoknak is tűnnek szembe árnyoldalai, szóval azon 7 ker. községnek állapota koránt sem volt olyan, a minőnek kellett volna lennie, hogy a nem sokára eljövendő Krisztusnak Ítéletét nyugodt lélekkel bevárhasson, és azon Ítéletet megelőző mindennemű rázkódásokat, harcokat és megpróbáltatásokat baj nélkül kiálhasson. János gyülekezeteinek ezen gyarló és tökélytelen állapotát jól ismervén, könyve által igyekezett oda működni, hogy a Messiásnak közeli eljövetelét — melynek bekövetkezését az időnek jeleiből következtetni lehetett — mindenki jól figyelembe vegye és magát az úrnak ama nagy napjára, a ker. hitnek és életnek ébersége és tisztasága által készen tartsa. A kis-ázsiai gyülekezeteknek most rajzolt állapota indította szerzőnket arra, hogy azt az utolsó dolgoknak emlékezetbe hozása által lehetőleg jobbra fordítsa. E célra azonban elég lett volna, ha olvasóit Krisztusnak közeli parousiájára egyszerűen emlékezteti, mint ezt Pál apostol is teszi leveleiben ; de ő itt az utolsó dolgok teljesülésének egész képét kitárja, meghatározza a törvényeket, a melyek szerint, és a viszonyokat, a melyek között azok a földön valósulni fognak. A vizsgálódásnak álláspontja valami magasabb, általánosabb, mint a minőt a 7 gyülekezet helyzete igényelt volna, s szerzőnknek itt bizonyosan nem csupán a 7 gyülekezet lebegett szemei előtt, és munkája szereztetésének okát nem a kisázsiai gyülekezetek viszonyaiban, hanem valami másban, jelesen az egyetemes ker. egyházban, annak akkori helyzetében és egyéb korviszonyokban kell keresnünk. Nézzük a keresztyénség állapotát. A keresztyénség azon időben, midőn könyvünk szereztetett, meglehetősen el volt terjedve, ugy hogy az akkori müveit világ minden pontján találkozunk az evangyéliom követőivel: behatott az a hatalmas római birodalom szívébe, magába Rómába is. A keresztyénség világa a sötétséget minden felé kezdette elűzni a népek szívéből. A keresztyénség hirteleni terjedése hasonló volt az árvíz zugásához; de minél hatalmasabb volt annak zúgása, annál erősebb gátokat raktak föl ellene. A keresztyénségnek hirtelen alakult ellenzéke igyekezett annak gyors előhaladását nemcsak gátolni, hanem azt általában elfojtani és megsemmisíteni. A még alig felserdült s magát már is óriássá kinőni kezdő ifjú keresztyénség, mindjárt ifjúságának első éveiben két veszedelmes ellenségre akadott: egyik a zsidóság, másik a pogányság, különösen a pogány római birodalom. Mindkettő üldözte. Az evangyeliomnak első martyra a zsidók kezében vérzett el; Nérónak a 64-ik évben a keresztyének ellen intézett vérengzése pedig a római birodalom része'rőli üldözéseknek vette kezdetét. A 64-ki Nero-féle esztelen üldözés akkor még alig terjedt ugyan Rómának határain kivül, de az csakhamar elharapódzott az egész birodalomban, s úgy látszik, hogy az mintegy a Iármaharang volt, mely az ifjú keresztyénség végromlására meghúzatott. Ilyen volt a keresztyénség helyzetének képe a 68. év táján. Szomoritó volt annak állapota úgy belölről, mint kívülről. Eddig még soha nem volt annyira fenyegetve, láthatára soha nem volt annyira elborulva, mint a jelen pillanatban. Nehéz napok a jelenben, s baljóslatú kilátások a jövőben. A láthatáron minden felől sötét fellegek tornyosultak, az egész idő ónsulylyal nehezkedett a keresztyénségnek ifjú vállaira, s nem csuda, ha az most hitében megrendülni, reményében ingadozni kezdett. A félelmes és veszedelmes időknek zavarait Nero visszaérkezésének várása csak nevelte, s minden, a mi a kedélyeket nyugtalanította, a mitől féltek és reszkettek, Néróban tetőpontját érte el. Talán nem tévedünk, ha de Wettével azt állítjuk, hogy könyvünk különösen azon nyomások és nehéz idők befolyásának köszönheti lételét, melyeknek az ifjú keresztyénség a romai birodalom részéről, kivált pedig annak kegyetlen uralkodója alatt, ki volt téve. Ha valaha most volt egy világító szövétnekre szükség, mely ezen rémes és sötét napokban a félőknek, reménykedőknek, váróknak világosító kalauzul szolgáljon; most volt arra igazán szükség, hogy az izgatott kedélyeknek a jelenre nézve vigasztalás, a jövőre nézve remény nyujtassék. Es épen a legnagyobb szükségnek ezen idejében tünt fel egy vezérlő csillag János nak a mennyei jelenésekről irott könyvében, mely — miként hajdan Dániel profetiája Antiochus Epiphanesnek nehéz kormánya alatt — hirtelen mint egy villám átvilágította a sötét éjszakát, s mind azon reményeknek és várakozásoknak világát, melyeket az első keresztyének az ö Messiásuk, és az annak parusiáját követő utolsó dolgok felöl óhajtva és remegve vártak, épen akkor, midőn arra a legnagyobb szükség volt, a hívőknek tanitására, intésére és vigasztalására, meggyújtotta. De itt egyéb körülményt is tekintetbe kell vennünk* Krisztus, halála előtt nem sokkal, szólott tanítványainak az ég felhőiben leendő egykori eljöveteléről, s az időnek azon jeleiről, melyek az ő dicsőséges parusiájátmeg fog-