Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-03 / 49. szám

1. A prot. pap előtt véghez vitt eljegyzés vagy kézfogás, és az erről, hirdetésül kiadott bizonyítvány semmisnek állíttatik s fel sem vétetik. 2. Ha a prot. fél nem tér át, vagy térit vényt nem ád, az áldás és a templombani ünnepélyes esketés megtagadtatik. 3. Végre, ha ezen zaklatások kikerülése végett, a prot. pap által kívánnak megeskedtetni: a háromszori hirdetés s az erről szóló bizonyítvány, ki nem adatik stb. Hogy tehát a vegyes házasság jövőre ne akadályoztassák, és a törvény ki ne játszathassák : szükséges részletesen törvényileg kimondani : a) „A vegyes házasságok eljegyzése és esketése, a házasulandók akarata szerint, akár akár a kathol. akár a prot. pap által teljesíthető." b) „Ha pedig valamely pap, a hirdetést, vagy erről szóló bizonyítványt megtagadná: enélkül is szabadon megeskedtetheti a másik pap, midőn saját egyházában kihirdetvén, semmi akadály sem jelenttetett be." De ha mégis, a létezhető akadályok ki nem tudása tekintetéből,e javaslatéi nem fogadtatnék, tétessék kötelességükké a helység bíráinak, hogy az oly vegyes házasságokat, a hirdetést megtagadó pap temploma előtt hirdessék ki, s erről bizonyítványt adva , a másik pap által eskettessenek meg. III. A gyermekek neveléséről. Az egyenjogúság és viszonosság törvénye eltörölte ugyan az ezelőtti egyoldalú és korlátolt jogokat, melyeknél fogva a kathol. apa vallását, valamennyi gyermek, a prot-sét pedig, csak a fiuk követhették ; mert az egyenlőség és viszonosság elvénél fogva, a szülök elhatározása szerint, bármely vallásban neveltethettek volna, mivel azonban ama szabadelvű általános törvényben, nem tétetik részletes emlités, a gyermek neveléséről: a kath. papság mai napig is, a fenebbi egyoldalú törvényhez ragaszkodik. Szükség azért e tárgyban is, részletes és világos törvényt hozni, például ekképen: 1. A vegyes házasságokból származott gyermekek, azon vallásban növeltessenek, melyben maguk a szülők megegyeznek." 2. „Ha pedig a szülők megegyezni nem tudnának: ekkor a tiuk az apa vallását, a leányok azonban az anyáét kövessék." IV. „A vallási alap és más közvagyonban a protestánsok is aránylag részesittessenek." Ennek indokai már előszámlálvák, az általános elvek 2-ik száma alatt; itt csak a következőket vélem megemlitendőknek: Határoztassék meg — több állam példájaként — a fő és alsóbb papok, oktatók és tanítók maximuma és minimuma; az elsőktől elesett javakból pótoltassanak ki a minimumok; a többi a szegény egyházak vagy iskolák, vagyis a vallásosság és tudományosság előmozdítására fordittassék; a mennyiben pedig ebből ki nem telnék, az állam pénztára vétessék igénybe a 48-iki 20, 3. §-a szerint. De a maximum és minimumokhoz megkivántató fekvő javak ne vétessenek el, következő okokból: 1. Mert az állam, több égető szükségei mellett, nehezen pótolhatná azt kész pénzben. 2. Mert az egyesek több jövedelmet húznának a fekvő javakból. 3. Mert drágaság s más Ínségben, ki sem jöhetnének a készpénzi fizetéssel. 4. Mert a 'földészet magasbelvü müveltetésének példája hiányzanék a köznép között. 5. Mert véletlenül bekövetkezhető baleseményeknél Franciaországhoz hasonlóul járhatnánk, hol az egyházi minden fekvő javak elvétetvén, az országos tönk beálltával, minden jövedelmüket elvesztették, s újólag a nép terhére estenek, mely állapot roszabb lenne az elsőnél. — Végre 6. Mert a legtöbb állam p. o. Németország stb. ez elvet követték, t. i. alolról a maximumig meghagyták a fekvő javakat. Csakhogy azután ezek, az egyház és iskola örökös, és el nem adható tulajdonai maradjanak; és csak ezek haszonvétele legyen az egyes egyéneké, még hivatalban maradnak. V. „Mig más vallású püspökök, mint ilyenek, székkel bírnak az országgyűlésen, addig a prot. superintendensek is részesittessenek e jogban." E jogot már a jövő 1866-ki hongyülésen kellene életbe léptetni, és gyakorlatba venni, hogy a vallás tárgyi törvények alkotásában Ők is részt vehessenek.