Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-15 / 42. szám

meghagyva a Jehova parancsára, mondván: Kenyeret ne egyél, vizet se igyál, vissza se térj azon úton, melyen jöttél." — Ezzel a próféta útnak indul visszafelé. Azonban egy bethelbeli öreg próféta a történteket megtudván, utána ered és utolérvén őt, meghíjja magához Bethelbe. Amaz ismét Isten tilalmára hivatkozván, az öreg próféta e szavakkal nyugtatja meg: „En is hozzád hasonló próféta vagyok; és az angyal szólott nekem a Jehova parancsára mondván: Hozd vissza őt magaddal házadba, hogy egyék kenyeret és igyék vizet." E hazudsággal sikerült az öregnek amazt visszacsalni. A mint az asztalnál ülének, lőn a Jehova beszéde a prófétához, ki visszahozta vala őt. „Es kiálta az Isten emberére, ki Júdából jött vala, mondván: Igy szól Jehova: Mivelhogy ellenszegültél a Jehova szavának és nem tartottad meg a parancsot, melyet neked Jehova a te istened parancsolt . . . nem vitetik be holttested atyáid sírjába." Csakugyan a Júdabeli próféta elindulván, oroszlán által megöletik, az öreg próféta pedig, a mint a társát ért szeréncsétlenségről értesül, a hullát visszahozatja, eltemetteti és megparancsolja, hogy őt is, ha meghal, ama júdabeli próféta mellé temessék. Nem nagy itészi dirinatio kell hozzá, hogy ezen előadást az ember mindjárt első tekintetre olyanul ismerje fői, melyet a monda maga módja szerint felcifrázott. Ugy a mint előttünk van, annyi az indokolatlanság benne, hogy elejétől végig nem érthető. Nem érteni nevezetesen, miért kellett ama júdabeli prófétának annyira lóhalálában jönie-mennie, hogy még a jóakaratot mutató király meghívását is visszautasitá ? Nem kellett volna-e inkább megkísértenie a hamis hitében oly hatalmasan megrendített király megtéritését ? Nem érthetni továbbá, mi indította az öreg prófétát arra, hogy isteni parancsot hazudozva visszacsalja a júdabeli prófétát és megejtse ? Nem érthetni végre, mért éri az isteni büntetés a júdabeli prófétát, ki bona fide isten parancsára tért vissza és nem az öreget, ki hazudsága által az áthágásnak tulajdonképi okozója volt ? Ilynemű megfejtheti enségek mindég csak a monda körében találhatók és soha a valódi történelemben elő nem fordulnak. Josephus Flavius szerint (Antt. 8, 5.) Jádon lett volna a Júdabeli próféta neve, a samariabeli öreg pedig hamis próféta volt, ki azért akarta az igaz prófétát megejteni, hogy a királynak valahogy jobb véleménye ne támadjon az idegen próféta felől mint ő róla (/vrj TtapeodoXLfirt

G£lZV Ö

TZO.pa. TCO fto.(7l).SL, Xdl 71 ).£COVOq aTTO-laftoi rcpyq). E nyilván hozzágondolt indokolás az elbeszélés egészébe épen nem illik belé, mert hogy értsük aztán az öregnek szeretetteljes viseletét a szerencsétlenül járt próféta hullája irányában? Josephus toldása tehát a helyett, hogy a nehézségeket megszüntetné, a dolgot csak még jobban bonyolítja. A Kronistá még két prófétát nevez ugyan e korból, Iddót és Azariást, Iddo, a mint mondatik, egy prófétiát készített Jerobeám felett és abba foglalva voltak Salamont illető nevezetességek is (2 Krón. 9, 29.), továbbá megirta Rehabeám történetét (2 Krón. 12, 15.) valamint Rehabeám fiának, Abiának viselt dolgait is (2 Krón. 13, 22.). Neve majd majd fajP majd -Hty-nek iratik. Ezen Ódéinak volt egy próféta fia Azáriás, ki midőn egyszer Aszá, Júda királya egy az ethiopok ellen folytatott hadjáratból szerencsés sikerrel haza tért, elibe ment és egy a királyhoz és a néphez intézett beszédben a nyert győzelmet a Jehova iránti hűség jutalmául tüntette fel, valamint a korábbi szerencsétlenségeket a Jehovától való elpártolásnak tulajdonította (1. 2 Krón. 15, 1 — 7.). A beszéd rövid, de velős tartalmú s igy hangzik : „Hallgassatok meg engem Aszd, és egész Jilda és Benjámin ! Jehova veletek van, valamikor ti vele vagytok. Ha keresitek öt, megtaláljátok, ha pedig elhagyj átok öt, ö is elhagy titeket. Sok napja volt Izraelnek, hol sem igaz istene, sem tanitó papja, sem törvénye nem vala. De mihelyt ínségében Jehova Izrael istenéhez tért és keresték, meg is találták. Amaz időkben pedig nem volt békesége a kimenőnek és a bejövőnek, hanem nagy zavarok voltak az országok minden lakói közt. Es ütközött nép népbe s város városba, mert Isten rájuk zúdított mindenféle Ínséget. Ti azért vegyetek bátorságot és el ne lankadjanak kezeitek; mert a ti munkátoknak jutalma vagyon.u E beszéden megindulva Aszá egész Júdeában kiirtotta a bálványokat. Szinte a Krónikában említtetnek Hanáni és Jéhu atya és fiu, júdabeli próféták, kik közül az első Aszá Júda királya idejében működött és midőn a király Izraellel háborúba keveredvén, az ellen a templom- és az államkincs tárból vett ajándékokkal a syrus király, Benhadád szövetségét vásárolta meg: a próféta keményen kikelt oly politika ellen, mely idegen pogányokat a zsidó testvérnemzetek közti viszályokba való avatkozásra hívja fel s így mind a kettőnek függetlenségét veszedelmezteti. ,,Fonákul cselekedtél — mondja a próféta — azokáért lesznek ezentúl folyvást háborúid (2 Krón. 16,7). Minthogy pedig e végzetes ballépésnek is főbb okozója az ellenségeskedések kezdője, Baesa, Izrael királya volna; Jéhu, Hanáni fia, Baesának királyi háza végelpusztulását jósolja. „Azért — így szól — hogy felmagasztaltalak téged a porból és fejedelemmé tettelek népemen, Izráelen, te ped,ig Jerobeám utján jártál, és vétekre vitted népemet, Izraélt, hogy bűneik által engem boszantsanak: íme én pusztítást teszek Baesa után és háza után és olyanná teszem házadat, mint Jerobeám, Nábát fiának házát. A ki elhal tíaesáék közül a városban, azt az ebek eszik meg, a ki pedig a mezőn hal el közülük, azt az égi madarak eszik meg (1. Kir. 16, 2 — 4)." — Ugyan e Jéhu fölemeli szavát az egyébkint tkeokratikus Josáfát, Júda királya ellen is, midőn ez az istentelen Ahábnak a tyrusok ellen folytatott harcában segédjére volt (2 Krón. 19, 2,)„ Egyébiránt Jéhu mint Josáfát történetirója is említtetik (2 Krón. 20, 34.). Ugyancsak Jogáfát idejéből említtetik a Krónikában még két próféta : A híres Ászaf nemzetségből való Jeháziél, Zakariásnak fia (2 Krón. 20, 14-17) és a Meré-