Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-29 / 5. szám

mát följegyezgette s Llorente szerint az egy Spanyolhonban 1481 — 1808-ig az inquisitio büntetése alá került egyének száma 341,021 ; ele ki jegyezte fel a gondolatvilág halottjait, az ész és szív siratottjait ? S szükséges-e mondanunk, hogy emberek, kik meggyőződésükért tűzbe -mentek, a társadalomnak mindenütt épen legfelvilágosodottabb, legbecsületesebb s legtanultabb osztályát képezték V Látnivaló, hogy ama két intézménynek akármelyiké egy magában is elégséges lett volna arra, hogy minden önérzettel biró embert vérig való ellentállásra zaklasson; csakugyan a 15-ik század elejétől fogva általánossá lett a gondolat forrongása; az emberiség, mint ki végtusára készül, minden erejét összeszedte, hogy a rabláncokat lerázza és a 16-ik század elején létrejött reformatió csak érvényre emelése és törvényesítése volt azon eszmék és törekvéseknek, melyek a keresztyén világot régóta mozgalomban tartották. Akkor egy része az európai keresztyénségnek a pápától elszakadván, a lelkiismeret és a gondolat szabadságát nyíltan proclamálta, mig a másik rész a pápa föltétlen tekintélyét vallás dolgában tovább is elismerte; de azért az uj eszmék elől magát el nem zárhatta, el sem is zárta. A pápák azonban fogyatkozó erővel bár, de nem csökkenő állhatatossággal folytatták magok kezére a gondolat szabadsága ellen megkezdett harcot és harmadfél századdal ezelőtt Rómában még azt is hitték parancsolhatni, hogy az emberek kétszer kettőt ne négynek, hanem ötnek mondják. Galileinek a koperniki rendszer mellett irt mathematikai munkája ellen Rómában máglyával demonstráltak, és — az elgyengült öreg kényszerítve lett térden állva ünnepélyesen visszavonni, a mit a mathesis segítségével bebizonyitottnak lenni hitt. — Azt beszélik, hogy Galilei térdeplő helyzetéből fölegyenesedvén, magában e szókat mormogá: „e pur si muove!" mégis csak mozog (t. i. a föld)! Az európai viszonyok azóta nagyot változtak. Róma ma is veszteglést parancsolna a világnak; de ez — mely most már, Voltaire malitiosus megjegyzése szerint, a pápának lábát csókolja és kezét megkötözi — többé nem kényszerül jobb meggyőződését térden állva megtagadni, hanem fennen hirdeti: e pur si muove ! Igen is a világ haladva mozog, bármit szóljanak haladásához Rómában. — Ha a Syllabus 80-ik pontja szerint a római szék a haladással, a szabad elv iiséggel s a jelen polgárosodással békülni és kiegyezkedni nem akar, az a római szék dolga, ő lássa; de a világ bizonyára le nem fog mondani sem haladásáról, sem szabadelvüségéről, a hol kifejlett, sem polgárosodási irányáról és elveiről. Mi protestansokul, a pápai nyilatkozatban kifejtett ama nézetek visszásságán cseppet sem csodálkozunk, a minthogy nem csodálkozunk azon, ha a camera obseurában mindent felfordítva látunk; de mívelt katholikus testvéreink, kik azzal kecsegtették magokat, hogy Rómában is engedve egy emberibb kor igényeinek elvalahára tán lemondanak az ég legszentebb adományának oly célokra való felhasználásáról, melyek az emberiség igényeivel és az evangeliumi szeretet parancsával egyiránt ellenkeznek — fájdalmasan érzik, mennyire csalatkoztak. A pápának egy ujabb nyilatkozata szerint ugyan a Syllabus idézett szavai nem egészen ugy veendők, a mint mondva voltak; sőt a mint magát újólag kifejezé, a valódi polgárosodást és a valódi szabadságot senki sem szereti jobban ő nálánál ; azonban a mai társadalom fenesedésbe esett s ebből csak az encyklica tüzes vasa mentheti meg. — E fenesedés többek közt abban áll, hogy sokan abban az istentelen tévhitben vannak, miszerint a protestantismusban épen ugy lehet tetszeni Istennek, mint a katholikus egyházban (Syll. 18) és horrendum! e tévelyét az emberiség még, avval tetézte, hogy tényleg annyira vitte, miszerint „az egyháznak nincs hatalma, hogy erőszakos eszközöket használjon" (Syll. 24), pedig a pápa — ama legújabb nyilatkozat szerint — Istentől arra van hivatva, hogy az emberiség orvosa legyen. Valóban nagy önbizalom kell ahhoz, hogy egy világ bajai orvoslására vállalkozzék, kinek kis térületü birodalma a legfonákabb közigazgatás és végkép megromlott igazságszolgáltatás által a forradalom kifogyhatlan tűzhelyévé lett s maga annyira jutott, hogy saját országában idegen hatalom fegyveres védelmére szorult. „Non tali auxilio nec defensoribus istis Tempus eget."