Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-29 / 5. szám

De Róma csak traditioihoz hű, midőn nyil­vános adatokkal szemben merészen ellenkezőket állitani meg nem szűnik. Ultramontán irók régóta mondogatják, hogy minden európai forradalmak oka a protestantis­mus, s hogy a birodalmak nyugalma csak akkor lesz ismét biztosítva, ha a népek visszatérnek a pápa egyedül üdvözítő uralma alá. Semmi kedvem a kedélyeket izgatni és vi­szonzásul szokott módon a pápai uralom iszony a­tosságait s az encyklikában kifejtett elvek pusz­tító hatását az emberi társadalomra festeni; de tény az, hogy mig a protestáns államok: Angol­ország, Hollandia, a Skandináv félsziget országai és Poroszország békés fejlődésnek örvendenek, ad­dig a r. katholikus Franciaország több mint két emberkor óta folytonos forradalmi convulsiokban, egyik szélsőségből a másikba rohan, — a legka­tholicusabb Spanyolország a papismus elveinek az állam vezetésére való alkalmazása által a leg­virágzóbb, leghatalmasabb államból, másodrendű hatalommá vált és szegény, elkényszeredett álla­potra jutott és Olaszország! — most küzdi élet­halálharcát az encyklicai elvek ellen. S mégis a pápa van hivatva, hogy az encyklica tüzes vasá­val az emberiség fenesedését meggátolja s csak pápai uralom alatt lehet boldog a világ, mert „csak azon nép boldog, melynek ura az Isten \C í Mindamellett nekem eszembe sem jut, vissza­adni a kölcsönt s azt állitani, hogy a pápaság szitja a forradalmakat. Még csak azt sem állitom, hogy a protestantismus ugy, a mint a 16-ik szá­zadban formulázva lett, az állam tiszta eszméjével minden pontjára nézve teljes öszhangzásban van; de az tényleg áll s kétségbevonhatlan igazság, hogy a protestantismus, midőn a gondolat szabad­ságát önsaját föllépte" által szentesitette, utat nyi­tott a folytonos haladásra és az emberi állapotok törvényes úton való javítására. Az államéletnek ezen elvekhez képesti átala­kulása nem eshetett meg erőszakos megrázkodás nélkül, de a mely protestáns országban egyszer megtörtént, az alkotmány a vallásintézmények­ben elvszerü hu szövetségest birván, a felforgatás egy könnyen nem eszközölhető. A túlsó oldalon ez épen ellenkezőleg áll; innen a felhozott, első tekintetre felötlő tünemény. Félreismeri az emberi természet fejlődési tör­vényeit, ki állitásunk megcáfolására — a mint sokszor történt — kárörömmel rámutat a refor­mált népek egyes sötét tetteire és felhozza pél­dául, hogy a reformált Szászországban 1597— 1679-ig 197 boszorkányt égettek meg s hogy másfelől épen a Jézus rend atyái Tanner és Spee szólaltak fel legerélyesebben a boszor­kányperek ellen. Ez csak azt mutatja egyfelől, hogy az em­beri társaságnak nem adatott egy felismert uj elv szerint egyszerre minden tekintetben átváltozni, és — ugy szólván — bőréből kibújni; másfelől azt bizonyítja, hogy a legroszabb elv uralma alatt is az emberi jobb természet, a szellem ha­talma ki kitör. — Viszont tény az, hogy IX. Gr e r­gely pápa 1454-ik évben kiadta a németország­beli boszorkányperek menetét szabályozó bullá­ját, s M a r p u r g i K o n r á d hitnyomozónak kor­látlan hatalmat kölcsönzött a boszorkánvkodás felől gyanús egyéneket bírói széke elé idézhetni. Ezt követte VI. Innocens pápának 1484-iki november 6-án elfogadott, sőt birodalmához tar­tozóinak kötelességül tett bullája, melyben a hit­nyomozóknak, bár minemű szabadalmak s kivált­ságok félretételével, a sátán szövetségeseit bírás­kodásuk alá vonhatni korlátlan hatalom adatott (1. Magyarország, ifj. Palugyay Imrétől 2-ik köt. első r. 191 1.). Azt kérdem már most, mikor lettek ezek visszavonva ? Avvagy csak lehetséges is-e a pápai csalhatatlanság elve mellett ama bullák érvényte­lenítését törvényesen kimondani ? S im ez a nagy válaszfal a római katholicis­mus és a protestantismus között: ennek a hala­dás elvi föltétele, amazt csak az élet szüksége kényszeríti arra, hogy elve ellenére is a haladást kövesse. Szerencsére az élet mindég hatalmasabb az abstract logikánál és a róm. katholicusok általá­ban sokkal jobbak, emberségesebbek a római ka­tholicismus elveinél; mi meg, fájdalom, gyakran megfeledkezünk az elvekről, melyeknek létezé­sünket köszönhetjük. Igen is, mondják az ellentáborban, mi kizá­rólagosak vagyunk elveinkben, mert az igazi meggyőződés természeténél fogva az, de ez nem gátol, hogy az életben türelmesek legyünk, mig 9 *

Next

/
Thumbnails
Contents