Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-24 / 39. szám

elsőben ker. János, később maga a megváltó, s végül az apostolok, evangyélisták által. E hit bevétele föltételezi a bűnbánatot, azaz a készséget, hogy az ember minden erejéből törekedik Isten parancsa szerint élni, és cselekedni. Hit és bűnbánat ennélfogva két mulhatlan kelléke az uj-szövetségnek. A jótétemény, melyet a világ a Megváltónak köszönhet, az egy láthatatlan, igaz Isten ismerete ; a kötelesség tiszta fölfogása, aztán a külsőleges istentiszteletnek átváltoztatása lélekben és igazságban imádássá; végül a halhatatlanság, és a jutalmazásra való biztos kilátás, valamint a szentlélek segítségének igérése, az erényre, és az igaz vallás gyakorlatára. A megváltó ideje előtt az életről yaló tan alig volt egyéb az ész tökéletlen nézeténél, mely inkább a képzelődés fölszinén úszott, mint a szívek mélyébe hatott. De Krisztussal megjelent az élet, és halhatatlanság, s ha addig az erény az ember végcéljával, az üdvvel ellenkezni látszott; most az erény mérlegébe tétetett az örök boldogság. Az erény lett a legboldogitóbb kincs, és a legjobb cselekedet; a mennyre és pokolra való kilátás ennek ad ösztönt, melyet az ész hasznára fordíthat. Ezen, s csakis ezen alapon áll szilardan az erkölcsiség, ekként lesz abból oly lényeges jó, mely megérdemli törekvésünket. — Mi viszonyban van a kijelentés az észhez, a természethez ? erre a kérdésre igy felel Locke : a mi a keresztyénség velejét teszi, jól lehet nem megy túl azon a mit az ész magától is fölfedezett volna; de positiv kivitelének formája természetfölötti kijelentésen alapszik, más szóval: a ker. vallás ugy, a mint előttünk van, nem ész útján jött ugyan létre, de arról az ész által győződhetünk meg. Ha a ker. philosophok túlszárnyalták a pogányok rendszerét, jegyezzük meg, hogy fölmutatott igazságaikat a kijelentésnek köszönhették, jóllehet ezen igazságok az észhez alkalmazottak, és általa bebizonyíthatók. Nem von le semmit a kijelentésből, ha azt állítjuk, hogy a kijelentésben fölfödözött igazságokat az ész helyesli, hanem önhibánk azt hinni, hogy azokat az igazságokat, most előttünk álló teljes világosságukban legelsőben saját okosságunk által nyertük. A kijelentésnek ez az első előnye, hogy igazságokat közöl, melyeknek ismeretére az ész csak nagy bajjal, vagy tán soha nem juthatott volna, másik előnye abban áll, hogy a mit tudósán, elvontan lehetne előállitni, népszerűn közli. Az emberek nagy részének — mond Locke — sem érkezése, sem képessége nincs bizonyitgatásokra. Legtöbben nem képesek tudni, tehát hinniök kell. S azt kérdem, vájjon a ki isteni hatalommal égből jő, csudáknak teljes és tiszta bizonyságával, s az erkölcsiség és engedelmesség tiszta egyenes szabályait felállítja: nem inkább remélheti-e, hogy a tömeget felvilágosítja, kötelességeivel tisztába hozza, és azoknak teljesítésére indítja, mint hogy ha az emberi ész fogalmaiból és elveiből okoskodik előtte ? *) Azon elvből kifolyólag, hogy a kijelentés, jelesen Isten írott igéje, a tömeg oktatására rendeltetett, önként következik azon írásmagyarázati törvény, hogy annak szavai egyszerű, egyenes értelemben veendők, kerülve minden a theologiai rendszerek által rájok ragasztott tudós, mesterkélt és erőszakolt értelmet. Főleg az apostoli leveleket, részeiknek az egészszel, s az egésznek a részekkel való összefüggésükben fogjuk fel, a mikor aztán inkább értendjük, mintha egymástól független töredék gondolatokképen tárgyaljuk. Sok oly igazságok vannak a bibliában, melyekről lehet, hogy jó keresztyén sem tud, és a melyeket következésképen nem is hisz ; ellenben mások épen talán azokra fektetnek nagy súlyt, és sarkigazságoknak tartják, mivel felekezetüknek válpontjai. Azonban sarkigazságoknak csak azokat mondhatjuk, melyeket a megváltó és apostolai a hívőktől követelnek ; egyéb isteni igazságokat illetőleg, csak annyi kívántatik, hogy az ember kész legyen azokat is elfogadni. E vallási alapelvek gyakorlati alkalmazását adja Locke: a türelemről irt leveleiben. E munka áll négy levélből ; az elsőt 1685-ben Hollandban irta, midőn II. Jakab üldözései miatt lappangott, nyomtatásban megjelent 1689-ben Grondában latin nyelven. Egy oxfordi theolog Proast János cáfiratára Locke a second letter for toleration (16S0)-nal felelt, s a viszontfelelet után két év múlva irta harmadik levelét (third letter) s végre, midőn 12 év múlva régi ellenfele ismét fellépett, hozzáfogott 4-ik levele megírásához ; de halála miatt be nem fejezhette. **) A levelek alapgondolata, hogy türelemmel legyünk minden vallási nézet, és közösség iránt, még pedig korlátlan, és egyforma türelemmel; mert ez a jog, kötelesség, és szükség. ***} Türelem az igaz egyház ismertető jegye, mert a keresztyénség célja abban áll, hogy az ember életét az erény, és kegyesség szerint intézze. Senki sem lehet keresztyén, testvéri szeretet nélkül; a fanatikus üldözés pedig nem a szeretetből származik, sőt gyakran gonosz bűnök kíséretében jelenik meg, a miért az a lelki üdvösségre veszedelmesebb, mintha egy feddhetlen életű lelkiismerete szerint eltér bizonyos egyházi határozmányoktól. A ki a vélemények ellen türelmetlen, a bűn iránt pedig türelmes, az egészen más országba törekszik, mint Isten országába. Krisztus a maga harcosait csak a béke evangyéliomával övezte fel, de nem karddal, ámbár a mennyei légiókkal többet tehetett volna, mint az egyháznak akármelyik még egyszer oly hatalmas fia is. *) Lásd ezeket az elveket: Locke munkáinak VI-ik kötete 13—156 1. **) Ezek a levelek munkáinak 5-ik kötetét képezik: „epistolae de tolerantia" cim alatt. ***) Absolute Liberty just, and true Liberty, equal and impartial Liberty.