Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-24 / 39. szám

a fölfedezések és igazságok egy uj sora által, melyeket velünk közvetlenül Isten közöl. És igy világos, hogy ki a kijelentésnek utat készit mellőzve az okosságot ; kioltja világosságát mindkettőnek, s körűibe löl ugy cselekszik, mintha valakit arról akarna meggyőzni, hogyha szemeit kivájja, sokkal jobban fölfogja távcsővel valamely láthatlan csillag távoli fényét. Általában, minthogy a közvetlen kijelentés könnyebb út életünk szabályozására, mint a mély gondolkozás, nem csuda, ha sokan igényt tartanak az isteni ihletésre; bár emlegetett benső világosaáguk, nem egyéb az igazságról való erős, de alaptalan meggyőződésnél. Úgyde a meggyőződés ereje, még nem bizonyít annak he'yessége meliett is. Hogyan lehetne akkor, hogy a legtudatlanabb buzgólkodók egymással homlokegyenest ellenkezzenek? Hiszen igy Isten nem világosság atyja, hanem magának ellenmondó világosító. A jó és rosz Locke szerint nem egyéb, mint a mi nekünk kedvet és kedvetlenséget szerez ; erkölcsileg jó, és rosz tehát, az ember szabad cselekvésének összeegyezése vagy nemegyezése a törvénynyel, melynél fogva jót, vagy roszat, jutalmat vagy büntetést nyerünk. Ilyen törvény, mely szerint megitéljük az emberek cselekedeteit van három : 1. az isteni törvény, — oly szabály, melyet Isten, természet, vagy a kijelentés által nyilatkoztatott ki a végre, hogy az emberek ahoz szabják cselekvéseiket. Ez az erkölcsi jóság egyedüli próbaköve; mert csak, ha ezzel hasonlítunk össze valamely cselekedetet, tűnik ki, hogy az kötelesség-e, vagy bűn ? — 2. A polgári törvény, mely az egyesek életét, tulajdonát, szabadságát illeti, — s ítéli meg, hogy valamely cselekedet vétek vagy nem. — 3. A közvélemény törvénye, mely mértéke a társadalomnak hallgatag megegyezése abban áll, hogy mely cselekedet dicséretes, melyik gyalázatos, hogy mi az erkölcs, mi az erkölcstelenség. Locke fönebbi nézeteit a ker. vallásra alkalmazta, ily cimü munkájában : „a keresztyénség észszerüsége, a mint az az Írásban ránk jutott."*) Mint a munka cime is mutatja, Locke itt a scholastilca dogmatikával teljesen ellenkező álláspontra áll, mert mig amaz mereven állitja, hogy csak a lyceumon és akadémián átjuthatni az egyház kebelébe ; Locke egyenesen az íráshoz fordul, s Jézus és az apostolok szájából akarja megismerni a keresztyénséget. Vizsgálatainak eredménye, hogy a ker. vallás egyedüli alapcikke az, hogy Jézus a Messiás, a megváltó. Ez az igazság az, melynek bevallását minden embertől követelhetjük, az írásnak minden egyéb igazságát üdvünk veszélyeztetése nélkül mellőzhetjük. Azt az egyedüli igazságot kellően világítja annak meggondolása, hogy mit Krisztus által nyertünk, csak ugy érthetjük, ha tudjuk, hogy mit vesztettünk Ádám által. Ádám bűnesete miatt elveszett a paradicsom *) The reasonableness of Christianity as delivred in the scriptures. 1695. azaz a „boldogság," és halhatatlanság állapota. Az eset miatt Ádám és maradéki halandókká lettek, és nélkülözik a paradicsomi nyugalmat. Azonban a halhatatlanság azon állapotára az embernek nem volt semmi jogigénye, következőleg, ha Ádám után meghal minden ember, az nem büntetés; mert semmi sem vétetik el az embertől, mihez joga lett volna. A halálnak ezen állapotját Jézus krisztus életté változtatta, még pedig oly életté, minőt feltámadása által nyert. Ha az ember Isten törvényeit tel jesen betölti vala, nem lett volna a halálnak alávetve; de mert mindnyájan vétkeztünk, egyikünk sem juthatott volna örökéletre. Az embernek Istentől adott, de az ember által meg nem tartott törvény : az ész-, mint mondják, a természet törvénye. De az erkölcsiszabályok, majd minden helyen külömbözők levén, a természet és az ész nem orvosolhatta eléggé az ember bajait és hibáit. A jog és jogtalanság sinórmértéke, melyet a szükség szült, a polgári törvények kiszabtak, vagy a bölcsészet ajánlott; saját alappal bírt, s úgy tekintetett, mint polgári kötelék, mint polgári illem, mint becsületesség. Azonban hol volt elismerve teljesen e törvény kötelező ereje ? hol nézték azt az állam vagy a legfőbb törvényt a természeti törvény példány képének '? Mindez elérhetlen volt a törvényhozó tekintélyének, s a jutalom s büntetés bekövetkezésének elismerése nélkül. — A pogányok vallása keveset törődött az erkölcsiséggel, a papok az ég jóslói nem sokat beszéltek az erény és erkölcsös életről; másfelől a bölcsészek, kik nem az istenek, hanem az ész nevében szóltak, ethikájokban nem igen emlegetik az istenséget. A pogányok vallásában tehát hiányzott, az erkölcsi igazság, és az erkölcsiség kötelező tekintélye: azaz Isten, mint törvényhozó. Mózes szertartási, és bírósági törvénye is igaz, hogy positiv isteni intézmény, mindazáltal korlátozott és időszerű, ellenben a mózesi erkölcstan, mert az igaz örök szabályához van mérve, örökre kötelező, s még az evangyeliom alatt is érvényes. A cselekedet törvényét, mely tökéletes engedelmességet követel, és a melynek teljes betöltése nélkül senki sem lehet igaz, vagy megigazult, — senki be nem töltötte. Ellenben a Jézus által hirdetett hittörvényének arra való a hit, hogy a teljes engedelmesség hiányát pótolja, minélfogva a hivők örök-életre, és halhatatlanságra jutnak. Azonban amaz szükségkép előkészítője ennek, mert a hol törvény nincs, bűn sem lehet, és hívők, nem-hívők egyformán igazak. De mit higyjünk a hit törvénye szerint ? Nem egyebet, mint azt, hogy a názáreti Jézus a Messiás; ez a hit tulajdoníttatik a keresztyéneknek igaz hitül, azaz beszámittatik a törvény tökéletes betöltéséül. Ez az egyszerű tétel Jézus, a Krisztus, egyedül sark-igazsága a keresztyén vallásnak: veleje az evangyéliomnak; tartalma az idvezitö hitnek. Melynek bebizonyítása végett Jézus nyilvános életét körülményesen leirja, s fölmutatja fokozatos menetét, melyen az igazság kijelentetett