Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-24 / 39. szám

hez közelebb lépni, mely komoly és nyilt feleletet kíván. Egy ez azok közül az alaptények közül, melyre a positiv theologusok legnagyobb súlyt fektetnek, mely véleményök szerint az a kényes pont, hol az ő utaik a bíráló theologusok utaitól elhajlanak, hol a kersztyéni és nemkeresztyéni között létező külömbözés határozottan kiemelkedik, és a mit ők legörömestebb dobra ütnek mindenütt, hol a szabadabbakat gyanusitni, és az egyházból kibetűzni kell. Ez a Krisztus feltámadásának története. Olyan emberek, mint a többek között dr. Beisclilag, ki az altenburgi legközelebbi egyházgyülésen köztudomás szerint, a régi egyháztantól nagyban eltért, és a legnehezebb kérdéseken amúgy könnyedén átsiklott, azt hiszik, hogy ők jámbor hivők, s ennélfogva jogosítva vannak egy dr. Schenkelt, mint hitetlent kárhoztatni azért, hogy a Krisztus valóságos feltámadását, ugy mint ők, nem hiszi. Már az sem igaz, és nem egyéb árulkodásnál, mintha Schenkel a feltámadást tagadná ; ő igenis tagadja a durva földitest föltámadását, de a dicsőitett test feltámadását nem. De nem is ez itt a főkérdés, hanem ez: hogy vájjon azzal, ha elfogadjuk a mi evangyeliomaink elbeszéléseit a Krisztus ujboli megjelenése felől, áll-e vagy elbukik a keresztyénség, vagy ettől függ-e a keresztyénség léte, vagy nem léte? — En ezt kereken tagadom... Itt nagy fogalomzavar van, hiszen itt nem is magáról a feltámadásról, azaz nem a Krisztus örök folytonos életéről és uralkodásáról, nem a halálon vett győzelméről, nem az uj életbe való átdicsoüléséről, hanem a feltámadottnak kézzelfogható testben lett megjelenéséről és negyven napot földöni járásáról-keléséről van r szó. — Es ki merné azt állítni, hogy az úrnak ezen újbóli megjelenésétől függ hitünk, hogy e nélkül a Krisztus ábrázata üres káprázattá foszlik, hogy e nélkül az emberek megváltása be nem fejeztetett ? En kívánnám azokat, a kik oly örömest hivatkoznak Schleiermacherre, dogmatikájának egy helyére emlékeztetni, hol azt vitatja, hogy a feltámadás, mennybemenetel, és viszont eljövetelének tényeit, nem lehet az ő személyéről való tan lényeges részeiül elfogadni, azért nem, mert a tanítványok, még mielőtt a Krisztus feltámadását, mennybemenetelét gyanithatták volna, már benne az Urat és a Megváltót felismerték, valamint bennünk, a mi váltságunknak nem ez a tény eszközlője. Tegyük fel a kérdést: vájjon az irás, mindegyik betűjében, tartalma mindegyik részletében, lehet e korlátja a tanszabadságnak? En azt mondom, hogy nem. Azt állítjuk: hogy a reformatio alapgondolatja nem az Írásnak isteni tekintélye minden részleteiben, hanem az irásbani szabad vizsgálat, annak legbensőbb evangyéliomi magva felé. Mi nem vagyunk utasítva az evangyéliom külsőségeihez, hanem magának az evangyéliomnak idvezitő, boldogító erejéhez. Az irás, mint irás nem tekintély, mert az irás általában véve, nem is tan, és azok, a kik azzá tették ez által eltolták egyenes állásából, terhet raktak rá, melyet nem bir. .. . Igenis, az irás több mint puszta tan, hanem az, a mi előtte jár minden tannak, mely minden tankép^ődésnek teremtő ereje, ez az őskeresztyénség eredeti vallásos életének tiszta tűköre, a felbuzgó forrás, melyhez a scholastikus fogalmak pusztájába tévedt egyház ismét visszatért, melyből a szomjazó emberiség folyvást merít, egy hasonlithatlan nép- és életkönyv telve vigasztalással és magasztossággal. (Folyt, köv.) A DEISMUS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE, IRÁNYA ÉS HATÁSA A THEOLOGrIÁRA. (Folytatás.) A nevezett fejezetek rövid áttekintése után, térjünk az említett munka utolsó fejezetéhez, melyben tárgyalja az emberi ismerő tehetség és az okosság viszonyát a hit és kijelentéshez. Az ész abban különbözik a hittől, hogy az oly igazságok bizonyosságának, vagy valószínűségének felfedezése, melyet a lélek az érzeklés és elmélés által szerzett eszmékből nyert. A hit ellenben oly tételek helyeslése, melyekhez nem ilyen észszerű lehozás útján jutunk ; hanem Istentől közlött rendkívüli úton. Az igazságszerzés ezen útja : kijelentés. » Loeke is, mint Herbert és Hobbes megkülönböztet közvetlen és átadott kijelentést (originál és traditional revelation). De mindkét kijelentést csak ugy nevezhetjük annak, ha nem ellenkezik tiszta és határozott tudásunkkal ; különben megsemmisítené a tiszta és világos tudásnak minden alapelvét. — A kijelentés nem rombolja, sőt javítja az okosságot, a mennyiben az előbb valószínű dolgot bizonyossá teszi. Az okosság természeti kijelentés, mert az minden minden tudás örök forrása az embert természeti képességei körében eső igazságokra juttatja; kijelentés pedig természeti okosság, kibővítve