Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-22 / 4. szám

lyen érzé ennek nemcsak nélkülözhetlensége't, s az e körüli halogatás veszélyességét, hanem akkori tehetetlenségét s szegénységet is; s csuda-e ha egyesek nagylelkűségéhez folyamodott, nem alamizsna nem ajándékért, hanem a vallásos buzgóság által biztositott kölcsönért ? Ezért kereste meg egyházunk különösen mélts. gróf Somsich Imre urat is Mikében, ki is a legnagyobb szívességgel adta át a kért 500 frt Összeget. Ennek segélyével iskolánk felépülve, most már naponként csepegtetheti növendékeibe a hála kegyeletes érzéseit is. Somogymegye sohasem volt hijjaival a haza és vallás szent ügyét tettel előmozdító fiainak. Különösen e belső somogyi egyházmegyének — a közvetlen felügyelete alatt álló Csurgói középtanoda részére—oly sokszor lön alkalma egyesek nagylelkűségét megköszönni. S a mily örömmel olvastam a ,,Pr. E. és I. Lap" mult évi folyamában t. Cibor Mór csurgói iskola igazgató tanárának — a boldog emlékű alapitó, s a dicső ős apához méltó útod a Festetich grófok s ns. Somsich Pál urak, mint a róm. kath. egyház tagjai által, iskolánkkal kötött szellemi unioróli— közlését; ép oly, sőt magasztosult örömöm a szellemi unió e terjedésén azáltal hogy említett tanodánk alapitói sorában újra egy felekezetességen felül emelkedő hon atyát mélt. Somsich Imre gróf urat is üdvözölhetjük, ki is f. é. január 10-én keltt levelében tudatja egyházunkkal, hogy „az általa kölcsön adott 500 ér. forintot a csurgói iskola örök alapítványául kívánja tekintetni; az 1863 máj. 18-ikától 1864 máj. 18-áig járó kamatot pedig a nagykorpádi iskola javára óhajtja fordíttatni" Ily tettek nem szorulnak dicséretre. Én csak előleges hála tartozást véltem némileg leróvhatni a szép tény nyilvánosságra hozásával ; csak szerény köszönetet hangoztatnak szavaim egyházunk nevében az öröm azon szavaival, hogy nekünk is vannak oly fő uraink, kikért, a mindenek urához való hő imánkat Izrael véneivel (Luk. VII. 3 — 5) azzal is indokolhatjuk hogy „Zsinagógát is épitete nekünk"' Mindenek felett pedig szép felelet e tény azokhoz kik némi — bár teljesen alaptalan s indokolhatatlan — féltékenységből a róm. kath. gyermekeket eltávolítani szeretnék Csurgó tudományos forrásától. *) Nagy-Korpád Jan. 12 1864. B o k o r B e n ő m. k. n.-korpádi segéd lelkész. KÜLFÖLD. Az „Allgem. Ztg"nak írják Londonból: „Bowyer Gryörgy, buzgó katholikus parlamenti tag, ki nemrég jött vissza Rómából, a Time s-hoz egy levelet intézett, melyben be akarja bizonyítani, hogy az angol sajtóban annyira megtámadott pápai encyklica az anglican egyház 39 hitcikkelyeivel, különösön a mi a függelékben kárhoztatott 80 tételt illeti, lényegben egy nyomon jár. *) Kéretik a Vasárnapi újság t. szerkesztője is e levélnek közlésére. A T i m e s azt tagadja, megengedi ugyan, hogy az angol államegyház a rómaival sok lényeges pontban egyező, de azt állitja, hogy az Episcopalismus más hiten lévők irányában sokkal türelmesebb mint a pápaság, és sem az akatholikusokat, sem pogányokat csak ugy könnyedén a pokolra nem küldi. Az igazat megvallva sem az egyik, sem a másik egyház története türelem dolgában nem igen ékeskedik. Disraeli, a mint e lapokban is említve volt, a fanaticus igazhivők élére állott s azt a politikai küzdtérre vezetni akarja. Az „Essayisták" fölmentése, melyet Colenso fölmentése valószínűleg követni fogja, a mint tudva van, a fanatismus egész viharát támasztotta az orthodox clerus közt, mely a theologiai tudomány gyalázatos elhanyagolásának tudatában, magát a kritikai iskolával szemben minden fegyvertől megfosztottnak érzi és miután a középkori „Ecelesiastical Court" eretnek nyomozó tekintélye a felebbezési hatóság által megdöntetett, uj kínfaggató eszközök után kiabál, hogy az eretnekeket, kiket, sajnos, többé hitnyomozási eljárással kerekbe törni, nyársra vonni vagy megégetni nem lehet, legalább kenyerüktől megfoszthassa, az egyházból kitudhassa és átok alá vethesse. E derék emberek élére állott Disraeli, s a parlamentben indítványt fog tenni, hogy állittassék fel dogmatikai kérdések eldöntésére egy tisztán papokból, ha lehető püspökökből álló egyházi felebbezési törvényszék, mely aztán a hitnyomozó széket jóformán pótolni fogja. S miután a politicailag szabad dissenterek a dogmákra nézve épen oly orthodoxok mint az államegyháziak, aligha Disraeli indítványa mind a két házban keresztül nem megy. De utoljára is semmit sem fog vele nyerni, mert midőn majd a nép elibe kerül a dolog, ez Disraeli úr bill-jét össsze fogja tépni és lábaihoz lecsapni. F. hó 12-én hunyt el Karlsruhéban Ullmann Károly, theol. tudor, praelatus és az ev. főegyháztanács igazgatója 68 éves korában Ullmann a közvetítő theologia egyik legtiszteltebb vezérbajnoka volt. Egyházigazgatói munkásságát Badenben a reactio korában 1854. kezdte meg és bevégezte a badeni uj korszak elején. 1828-ban alapította Umbreittal együtt az ismeret és theol. folyóiratot: „Studien und Kritiken." Számos theologiai munkái közt nevezetesebbek : „Gregor von Nazianz „Reformatoren vor der Reformation ;" Über die Sündlosigkeit Jesu„Wesen des Christenthums Historisch oder Mythisch" (Strauss ellen) ; Unter, dem Cultus des Genius" etc. (Schw. M.) T ARC A. EGY KIS FIGYELMEZTETÉS. A napokban egy borsodmegyei lelkes úrhölgytől azon fájdalmas tudósítást vettük, hogy Borsodmegyében a kath. lapok sok helyen gyakorolják a ref. hívek közt lélektoborzási képességöket eljárásukat méltán mondhatni