Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-17 / 38. szám

ságát esküdt ellenének ismét kiadja, kinek kezei közül véres tusakodás kiséret ében tekerte ki. Mi a protestáns tanszabadság és mik ennek határai ? . . Erre a kérdésre rögtön ezt lehetne felelni: Maga a protest. egyház élesen és határozottan kijelölte már jó eleve ennek határait, ezek má•sithatlanok, ezek vannak mint jogalapok egyházunk alá fektetve. Ezek a vallástételek a confessiók. *) Itt tehát a tanszabadságnak, a .tanköri átok, a magamagát határozó szabadvizsgálatnak, az előre levert karózások,mint dönthetlen eredmények; a benső, egyedül az öntudat által kötött meggyőződésnek, az e s k ü, állnak szemközt homlokegyenesen. Valósággal ezek volnának az igaz, a protestantismus szellemétől húzott határvonalak? Ez igazán a jogalap, melyen az egyház fekszik? soha, de soha! — Ez a középkori egyház régi jogalapja, egy maradék-darab a régi poshasztóból, a tekintély salakos feszelgése, mely bár egyenes ellentétben a reformatió alapgondolatával, mégis annak testében mai napig él. Engedjék meg önök, hogy ez alapgondolatokkal foglalkozzam röviden: Az egyházról szóló tanban, melyben a katholikus és protestáns két ellentét szarufája kihegyesedik, a mi reformátoraink régen kimondták ezt a nagy horderejű gondolatot, hogy a látható és láthatlan, az ideális és megtestesült egyház között tagadhatlan különbség létezik. A látható egyház minden valósulhatási törekvése és haladása mellett, be nem fejezhető, erőtlenségei, tévelyei és bűnei miatt mindig a föld tulajdona marad. Nincs személy, nincs dolog, nincs tan} nincs intézmény, melyben csalhatlan, szent és teljesen kész lehetne, osztályrésze ezen a földön a végnélküli törekvés, a fokozatos kutatás, és küzdelem. Ez a gondolat, hogy a látható egyház orgánumaiban és életnyilvánulásaiban nem istenithető, az egyház isteni tekintélyének elvetéséhez vezetett, az emberi ráfogások és mesterkélések bálványozása helyébe minden erő, minden üdv, és minden tekintély egyedül Istenre lőn ru*) Épen eat álliták nálunk Szász, Filó — és többen. házva. A főtörekvés az volt, hogy a vasperec, mely ez egyház testét szoritotta, lefeszittessék. Ugy taniták a reformátorok, hogy az ezer év óta gyűjtögetett traditióknak, ideiglenes becsök igenis, de megkötő erejök nincs. Epen azért, mert ezek emberi kezek csinálmányai, mindenki által kétségbe vonhatók, javithatók, és tisztogathatók. A tekintély, az auctoritás ellenébe a szabad vizsgálódás, az egyház tekintélye ellenébe mindenkinek szabad vizsgálódása tétetett; szabad vizsgálódás a szentirásban. Hadd meritsen a keresztyén egyházközönség ismét az ó'skeresztyénség eredeti tiszta forrásából, hadd keresse és vívja ki mindenki a maga saját hitét, és az igazsághoz, melyet ezen az úton talált, szabadon mérje hozzá mindazt, a mit az egyház valaha csak tanított. Igy lőn a tekintélyi hit öntudattá és az egyház ráparancsolt hite, egyéni hitté. Alkalmazzuk a mondottakat a mi confessióinkra, vagy magyarán, egyházi traditióinkra. Ezek kereken, és minden csűrés csavarás nélkül traditiók, nincs, nem lehet ezeknek az iratoknak, a tanitók lélekismeretét megkötő tekintélyök, ezek mind emberi szerzések, meg kell engedniök. hogy újból mindenki által kérdőre vonassanak és átalakittassanak. Minden hivőnek jogában áll, ezeket az Írásban talált igazsághoz mérni, mindenkinek a ki tanitói hivatallal van megbízva, legszentebb joga és kötelessége, nem az irást ezek szerint magyarázni, hanem ezeket az írásból merített benső öntudati hite szerint megítélni. Azonban, egészen másképen ütött ki a dolog : Róma lerázott békói helyett Genfben, Wittenbergában ujak készültek, az emberi tekintélyek fŐrúgója a hitdolgában nem tágult meg; egyik tekintély helyébe másik, a római pápa tekintélye helyébe Lutheré, calviné, az udvari theologusok tekintélye, a régi zsinatok tekintélye helyébe a concordia csinálók tekintélye tolakodott. Ne tagadjuk, — kezdetben a prot. vallástételeknek egészen más jelentése volt, mint lett későbbi időkben. Ezeknek eredetileg csak becses történelmi emlékeknek kellett volna lenniek. Ezek mind kifelé voltak irányozva az evangyéliomi tan ellenei és megtámadói ellen, és korántsem b efelé, hogy itt az uj mozgalom embereinek lábait békókba verjék. Igazoló, védő iratok voltak ezek mind, apologiák mint az ágostai vallástétel eleinte