Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-17 / 38. szám

cimezve is volt — igazoló iratok a protestáns fejedelmek és rendek részéről a császár, a birodalom és az összes katholikus egyházi hatalom előtt, nem pedig hurkok a gyülekezetek és lelkipásztorok benső életének megszorítására és nyaggatására. Politikai okiratok voltak inkább, és történelmi fontosságuk a régi egyháztól való elválásuknak ünnepélyes nyilvánításában rejlik. Nagyon tudjuk, miképen történt, hogy ezek a vallástételek eredeti jelentésökkel ellenkezőleg lőnek alkalmazva. A reformátio első iramodásában csakhamar meglankadt, a tudományosan szabad és népszerű életerőktől nem sokára el lőn hagyatva. A vallásos fellángoló lelkesedés a dogmázás hamujába sülyedt, a theologia gyermekes civódássá törpült, a benső versengések tüzében a katholicizmussali ellentét feledve lön, a katholicismustól eloldozó formulák a protestáns tanokat megkötöző formulákká szűkültek. A szabad vizsgálódás egyházában egy újdonatúj t a n t e k i ntély lön felállítva, egy uj traditio férkezett az irás mellé, sőt nagyítás nélkül hegyébe nőtt. Az ágostai vallástételhez való kötelezettség korán kezdődött, legelőször Wittenbergában 1533-ban a theol. doctorokat illetőleg. Az igaz, hogy egészen más volt az akkori kötelezettség, mikor az uj theologia, egy Melanchton lehelletére, oly tisztán és életteljesen nyilatkozott, hogy mindegyik kitűnő szellem akaratlanul feléje fordult, és egészen más lett idővel, mikor öntudatosságát ól elidegenülve, az öntudatnak magának elviselhetlen terhére lőn. Még is már akkor mentségeket, sikamlós másitásokat kellett kigondolni a prot. ellenes uj tanszoritás szépítésére. Külömbséget tettek a hitnek magasabb és alantabb értelemben vett szabályozója között, feltétlen és feltétes kötelezettség között, s csak az utóbbit akarták igénybe venni a vallástételekre nézve, melyeknek csak annyiban kellene szabályozóknak lenniök,amenynyiben a bibliával egyezők. Milyen félszegség és fonákság ez V Mi az az ünnepélyes kötelezettség a vallástételekhez, confessiókhoz, ha újonnan utánna teszik, hogy azért a confessiók nem feltétlenül tantekintélyek, hanem csak az által lesznek olvanokká, ha az irás szabad vizsgálata után helveseknek lenni bebizonyulnak V Ilyen esetben az egész kötelezettség elveszti minden erkölcsi komolyságát. lesz belőle egy mit sem mondó phrásis, egy kényelmes hazugságtakaró. — És mit érnek mindezek a szabadelmü elmagyarázások. ha mindezekből egy szó ige sincs a kötelezettségi formulában, ha mind ez nem egyéb egy mellette fityegő glossánál ? Hiszem tudva levő dolog, hogy csaknem mindegyik, tankötelezettségi formulában, *) a vallástételek, a confessiók egy színvonalon állnak a bibliával, egy ártatlan, mit sem jelentő „és" választja vagy ragasztja össze a kettőt, még pedig ugy hogy a kettő közötti összehangzás nem egy következő szabad vizsgálatnak feladata, hanem egy előre meghatározott conditio sine qua non. Először is protestanstalan az ilyen formula, azután ha nem erkölcstelen de erkölcsellenes mert az öntudat terhelő és tompitóvá lett azóta, mióta a kor hite nem áll Öszhangzásban a XVI. század theologiájával; mióta a bibliaismeret és magyarázat, a források bírálata, az őskeresztyénség történelme, oly nagyszerű előhaladást tett, ki tagadhatná, hogy a közelebb lefolyt három században, valamint minden tudományban ugy a hittudományban is lényeges változások történtek, hogy most egészen más tudományos fogalmakkal működünk, mint hajdanában, hogy lélek- és erkölcstanunk. mataphysikai előterjesztéseink, melyek épen a dogmatika határait érintik, és a melyeknek befolyásaitól, sőt beömlésétől legkevésbé menekülhet, hogy összes világnézetünk egészen más alapokon fekszik mint hajdan. A mi vallásps öntudatunknak, vagy meggyőződésünknek legbensőbb köre, a mi szellemünk élete istenben, hozzá emelkedő vágyunk törekvésünk az ő minket kereső és vezető kegyelme, ez az egyszerű evangyéliom. a szeretet evangyéliom a, mint azt Jézus maga tanította, mely mai napig nem dog m a, hanem még egészen vallás; ez ugyanaz marad minden időben; hanem a fenek, melyből ez a kép kiemelkedik, a világosság, mely rá vetődik, a mi előterjesztéseink Istenről, világról s a kettő közötti viszonyról, a mi csudák, jóslatok, kijelentések, eredendőbün, eset, kegyelem és *) Nálunk a tankötelezettségi eskü formájában ez áll: az igaz keresztyén hitet a helvétiai vallástételben előadott értelem szerint fogom hirdetni, azaz: nem a Bibiia szerint magyarázom a confessiót, hanem a confessió szerint a bibliát.