Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-17 / 38. szám

<38

\> PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipótés szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Schwarz Károly, gothai udvari főpap beszéde, melyet mondott vala az eisenachi protestáns gyűlésen jun. 7— 8. — 1865. — Der erste Deutsche Protestantentag gehalten zu Eisenach, am 7—8. Juni 1865. Elberfeld. Én nem szeretném magamat, és velem együtt a magyar reformált egyházat német pórázra kötni, mint vala hajdan a tizenhatodik században, nem szeretném a V i 11 e ni b e r g á t a Hoztamberg á v a 1 ismét continuitásba hozni; nem szeretném kivált a magyar reformált egyház után kötni mindazt, mit a többek között Berlinben az evangyélmi egyházzal dogmatice hurcoltatnak; nem szeretnék a sógorság kedviért családi bénaságokat is elfogadni: hanem, elmaradni tolök még kevésbé szeretnék. _ F Es lám lám, mig mi itthon szalmatüzünk mellett piritkozunk, mig kerületenkint alig tudunk az elnöki jelentéseken túl bontakozni, mig mi például kifelé tűzkármentesitéssel, befelé az egyházi fegyelem repristinatióján kivül alig foglalkozhattunk valami mással, az alatt Eisenachban Luther szobra körül egy uj reformátió tüze gyulád, a tizenhatodik században elrejtett kincsnek, önmagát tisztitó tűzkévéje. De nem csuda. A német protestáns egyház nem ment keresztül a hétszer fűtött kemencén mint mi, és mig neki hajszálai sem perzselődtek meg, az alatt mi porig leégtünk; mig a német egyház, az egyház régi szűk góth ívezeteit szélesbitve, a nyílásokon a népet vezette be, az alatt nekünk a régit is alig lehetett megmenteni és betakarózni, az a nélkül is szűk ablakok felét még be kellett rakatnunk, mint a londoni polgárnak, hogy a fél ablakért csak felényi taksát fizessünk. Ok otthon vannak, ők osztatlanul az egyházéi, mi a Rimmon templomában imádkozunk. 2. Kir. 5. stb. Hanem, azért mégis, addig fognak a mi kedves sógoraink igy zsinatolni és theorizálni, és nagy szavakat mondani, mig egyszer csak azt veszik észre, hogy ismét sarkukba vagyunk, és csupán illedelemből nem kerüljük ki őket. — Ezért jó lesz tudnunk, kivált az aranyszájú Schwarz szájából, hányadán van a német prot. egyház. — Halljuk mit mondott ő Eisenachban — a tanszabads á g ügyében. A kérdés — monda ő — melyről most referálni akarok nagy fontosságú, ez nemcsak a protestáns egyesület egyik fő feladata, hanem egyúttal a protestantismus életkérdése. A mi szövetségünk legelső alkotmányozó gyűléséből azért lőn ez a kérdés ide áttéve, mert a protestáns egylet nem akar más lenni, mint a jelennek protestantismusa és mindazoknak szövetsége, kik a reformatió legbensőbb alapgondolatát magukban teljes öntudatra emelve, azt a jelennek minden mélyen érzett követelésein átvezetni elhatározvák. Igen fontos ez a kérdés azért is, mert ez épen a jelen pillanatban minden helyen, Némethonban, Helvétiában, Németalföldön, Franciahonban mindenütt hol az uj szellem a régi burkon át akar törni, mozgásban tartja a kedélyeket, mert épen most áll a protestáns egyház a válúton, és soha sem forgott nagyobb veszélyben, mint most, hogy önmagához hűtlenül, palládiumát tanitási szabat 75 m'j