Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-10 / 37. szám

tagoknak egész sora létezett, a királyhoz legközelebb a nemesség, ezután a papság és harmadik helyen a polgárság vagy a harmadik rend; a munkások nagy tömege a politikai színpadon nem szerepelhetett, mert nem volt maga ura, hanem többé kevésbé függött patrónusától, földesurától, püspökétől, apátjától vagy a fiscustól. A forradalom ez alattvalói köteléket kettévágta, s azóta a magára hagyatott nép szülte a tőkepénzesek birtokos osztályával szemben a proletariusok osztályát. 1848 a socialismus kerítette hatalmába ez osztályt, s az adta meg neki első alakját; különös testületté tette és gondolatot, lelket ihlett bele ; szóval a nagy tömeg, mely azon időpontig semmi sem volt, melyet alig különböztettek meg a polgárságtól, holott 1788 óta jogilag és tettleg elkülönítve egy csapással és épen annak következtében, hogy nem tartozik a polgársághoz és hogy a földbirtokosok osztálya és az ipar kizsákmányolóival ellenzéket képez, valamivé lett, mi arról tanúskodik, hogy saját eszméi vannak, saját akarattal bir. Eszméje az, hogy felszabadítsa a munkát a töke általi elnyomás alól, szilárd akarata pedig, hogy a nyomorúságot elhárítsa. E bevezető tájékozás után Prondhon megkapó öszszehasonlitást tesz a rothadt erkölcsű bourgeoisie és a munkás osztály között, mely sok tekintetben nálunk is alkalmazható, ,,mutató nomine de te fabula narratar." „A gazdag, a birtokos polgárság, mely tud és tehet, magáról mit sem mondhat; mióta régi közvetítő állásából kilépett, ugy látszik nincs többé rendeltetése, nincs történeti szerepe, semmi eszméje, semmi akarata." „Sorra a mint épen jő és legkényelmesebb, majd forradalmár, majd conservativ, republieanus és legitimista, doctrinair és justemilieu, egyik pillanatban egészen elragadtatva a parlamenti és képviseleti formáktól, aztán megint semmi érzéket nem mutat azok iránt, soha nem tudva, mely rendszerhez tartsa magát és melyik kormányrendszernek hódoljon, minden nyilvános hatalmat a szerint becsüli, a milyen a haszon, a melyet tőle vár, ahoz is csak azért ragaszkodik, mert fél az ismeretlentől és mert kiváltságai oltalmát látja benne, a nyilvános hivataloskodásban csak a kizsákmányolásnak egy uj mezejét és uj módját méltányolván, kapzsi kitüntetések még inkább a fizetések után, tele ugyanazon megvetéssel a proletariátus iránt, mint egykoron a nemesség a polgárság iránt, a bourgeoisie minden jellemből kivetkőzött; nem többé szám, munka és szellem által hatalmas osztály, mely alkot és teremtő gondolatokkal bir, mely rendel és kormányoz, hanem kisebbség, mely uzsoráskodik, speeulál és a tőzsde szédelgéseket üzi, sivár, bomlott tömeg." Ily képét adja Prondhon a társadalom amaz osztályának, melyről állítja^ hogy lelkiismeretéből kiveszett az energia, gondolatiból a tekintély, szivéből a tüz s mindezek helyébe a halál hidegsége az aggkor tehetetlensége fogta el, minélfogva kimondja, hogy szerepét bevégezte, hogy sem előrehaladni sem újjászületni nem képes. „Azonban — igy folytatja — ám adja ki békében az ő lelkét. Legközelebbi jövendőben helyébe a munkásosztály fog lépni, de ez eseménynek nem az lesz az eredménye, hogy a polgárság politikai túlsúlya és kiváltságai, előjogai és birtokai aKkor a munkásosztályra fog átmenni, mig viszont a proletariátus régi alárendeltségi viszonyába a polgárság lép; nem igy, hanem mind a kettő magasabb jogi felfogásban egymásba átmennek, és az napon, melyen a többségre vergődött munkásosztály a hatalmat magához ragadja és az uj jog ihletése és a tudomány formulázása szerinti közgazdászati és társadalmi reformot hirdet, maradandó fuaiónak, végleges egybeolvadásnak napja is lesz." ,,A munkás osztály méltósága és értéke tudatában, proklamálja és fenntartja az elvet, hogy a mindenségben az emberi természet a közigazságnak legfenségesebb kifejezése, hogy ne mondjam, testesülése, tehát az ember, a polgár, a maga jogát egyenesen természete méltóságától birja, a minthogy később jólétét egyenesen a munkától és képességének helyes használatától valamint tehetségei és erényei szabad gyakorlata előtt tanúsított tiszteletének fokától nyerendi." „Ez azt mondja, hogy az állam nem egyéb mint azon egyesülés eredménye, mely csupa egyenlő, független olyan alattvalók közt jött létre, kik mindnyájan úgyszólván urak is ; hogy az állam e szerint csak szabadságokat és csoportonkint egybeállított érdekeket képvisel; ugy hogy minden civódás az államhatalom és ez vagy amaz polgár közt tulajdonképen annyi mint polgárok közti civódás; hogy e szerint a társadalomban nincs egyéb előjog mint a szabadságé s nincs egyéb felsőbbség mint a jogé." ,,Ez előzményekből a kölcsönösségi elvnek legszélesb alapján nyugvó szervezet következik. Szolgálatért szolgálat, termékért termék, kölcsönért kölcsön, biztositékért biztosíték, hitelért hitel stb. Ez a törvény. Ebből folynak a kölcsönösségen alapuló minden intézkedések, kölcsönös hitel, kölcsönös biztosítás, kölcsönös támogatás, kölcsönös oktatás, a keletnek, a munkának, a portéka jó minőségének és valóságos árának biztosítása stb. Ez 3/Zij íl miből a kölcsönösség bizonyos intézmények segélyével államelvet, államtörvényt, hogy igy szólják majdnem államvallást ígér alkotni, s ezt oly uton, mely a polgárnak ép oly könnyű, mint hasznos, mely nem szorul sem rendőrségre, sem akárminemü korlátozásra és semmi esetben és senkinek a csalatkozás és tönkrejutás alapjává nem lehet." „A mint látni való, a kölcsönösség eszméje csodálatos következményekre vezet, többek közt az emberi társadalom egységéhez." ,,De hogy ezen uj és csalhatatlan egység megalapittassék, egy szükségképi, egyetemes, bengyökerező princípium szükséges, mely régibb és felette áll minden társadalmi alkotmánynál, minél fogva ez amattól meg nem válhatik, anélkül hogy azonnal magában össze ne dőljön."